Dr. Adorján F. Kovács: Lehet, hogy az emberek inkább a lockdown, mint a Covid-19 következtében haltak meg?

Dr. Adorján F. Kovács az arc- és szájsebészet professzora. Ötvenhatos menekült szülők gyermekeként Németországban született 1958-ban. Gyógyító tevékenysége mellett élénk publicisztikai tevékenységet folytat. Ennek során hitet tesz a keresztény értékrend, az európai értékek mellett a magyar kultúrához való ragaszkodásáról is. A Nyugaton népszerű Orbán-rágalmazás idején szakít időt a valós tények közlésére. A korona-év 27. hetében tekintsünk vissza a WHO által pandémia-járványnak kikiáltott az újszerű SARS-COV2 koronavírus kiterjedésére. Európában az egészségügyi helyzet a politikaival szemben normalizálódott. Teljesen bizonytalan, mennyi a fertőzöttek tényleges száma kontinensünkön, illetve Németországban, mivel nem történtek reprezentatív tesztelések. Közismert továbbá, hogy a SARS-COV2 fertőzés kimutatására szolgáló tesztek bizonytalanok. Ismeretes továbbá, hogy a fertőzések illetve a megbetegedések száma a tesztelések számától függ, ez pedig nem tükrözi a valóságot. Így az úgynevezett járvány kitörése is a tesztelések intenzitásától függ. Ha többet tesztelünk, több a tesztpozitív, ha kevesebbet, akkor az is kevesebb.

Tehát, csupán annyit tudunk, hogy a vírus létezik, a lakosság körében alacsony a (celluláris) immunitás és az emberek egy részénél a vírus következtében életveszélyes tüdőgyulladás (Covid-19) léphet föl. Egységes az álláspont továbbá, hogy a tüdőgyulladás elsősorban a súlyosan beteg, 80 évesnél idősebb emberek számára lehet veszélyes. Az emberek túlnyomó többségénél (80-90 %) a fertőzés vagy teljesen tünetmentes, vagy enyhe lefolyású, a megfázásos betegségek tüneteivel azonos tüneteket mutat.

Az európai kormányok drasztikus intézkedésekkel reagáltak a vírus feltételezett terjedésére. A polgárok alapjogait gyorsított eljárásban helyezték törvényen kívül. Németországban az érvényes jogi kereteket olyan módon terjesztették ki, hogy azok azonnal alapul szolgálhattak a rendkívüli intézkedések bevezetésére. Ezt kifejezetten nem a halálesetek megakadályozásával indokolták, hanem az intenzív-ágy kapacitások túlterheltsége miatti aggodalommal. A cél a görbe laposítása, a fertőzések és megbetegedések számának csökkentése volt, hogy minden Covid-19 beteget optimálisan tudjanak ápolni.

Az európai országok egy csoportja (24 állam) egy adatbankba jelenti elhalálozási adatait. Ennek ‘European Mortality Monitoring Project’ (EUROMOMO) a neve, és ez a halálozási adatokat egy heti bulletinben teszi közzé (www.euromomo.eu). Így a mortalitás adatok 2016 elejétől nyomon követhetők. A résztvevő országok: Ausztria, Belgium, Dánia, Észtország, Finnország, Franciaország, Németországból Berlin és Hessen szövetségi tartományok, Görögország, Magyarország, Írország, Olaszország, Luxemburg, Málta, Hollandia, Norvégia, Portugália, Spanyolország, Svédország, Svájc és Nagy Britannia.

Az EUROMOMO nem részletezi a halálokokat, de ezek eleve bizonytalanok. Léteznek ugyan más statisztikát, melyek a halotti jelentések bejegyzésein alapulnak. De hogy valaki Covid-19-ben halt-e meg, az függ
– a tesztek minőségétől,
– attól, hogy a koronafertőzötteket korona-halottnak nyilvánítják-e,
– attól, hogy a halált okozó tüdőgyulladást a SARS-COV2 okozta-e, vagy más vírus, amelyre nem teszteltek,
– hogy boncolással állapítottak-e meg valami mást, mint koronavírus, stb.

Ezért célszerű csupáncsak a mortalitás adatokat vizsgálni anélkül, hogy a halálozási okokat elemeznénk. Erre kiválóan alkalmasak az EUROMOMO adatai.

Az EUROMOMO mortalitási adatai részben abszolút számokban vannak megadva, részben statisztikai értékekként. Az egyik statisztikai érték, amely a pandémia során ismertté vált a Z-érték amellyel az alapértékeket standardizálják, és egy standard normál eloszlás értéktartományára transzformálják.

Ez megmutatja, mennyivel tér el a mért érték a referencia populáció várt értékétől. A különböző adatmanipulációkból kifolyólag egy olyan helyzet adódik, amely a kérdés feltevése szempontjából inkább hátrányos. A korcsoportok felosztása is némi bizonytalansággal jár, úgyhogy itt bennünket elsősorban az elhunytak összes létszáma (pooled deaths) érdekel. Csupán arra vagyunk kíváncsiak, hogy 2019-20 téli és tavaszi időszakában több vagy kevesebb ember halt meg Európában, mint a 2016-17-es, illetve a 2017-18-as influenza szezonok megfelelő hónapjaiban. Nem teszünk megkülönböztetést országok és régiók szerint, ezek ugyanis további vizsgálatokat tennének szükségessé.

                Így “laposodott el” a görbe a lockdown hatására.

Az ábrán a résztvevő 24 ország mortalitási adatait látjuk 2016-tól máig abszolút értékekben. Ezekből rögtön látható a mortalitás emelkedése a 2016-17-es, a 2017-18-as és a 2019-20-as téli és tavaszi influenzaszezonban.

A könnyebb áttekinthetőség kedéért idemásoljuk még egyszer ugyanezt a képet, amelyben bejelöltük az egyes hetek számát.

Az alábbi táblázat a 2020. év naptári heteihez tartozó elhalálozási addatokat mutatja a 10. és a 26. hét között (a fenti ábra számszerűsített adatai):

10. h 11. h 12. h 13. h 14. h 15. h 16. h 17. h 18. h
55992 57651 64733 77627 88738 87155 77061 67559 60002
19. h 20. h 21. h 22. h 23. h 24. h 25. h 26. h
56397 52498 51694 51128 50734 50380 47327 47148

Ábrák, ill. statisztikai adatok forrása: EUROMOMO

A szezonális emelkedés a téli hónapokban normális a nyári hónapokkal szemben és nyomon követhető a szürke színű görbén, amely meghatározza a normatartományt. Az adatok egy körülbelüli szinuszgörbét adnak, mely szerint az átlagos mortalitás Európában heti 46.000 és 55.000 között van. Vizsgálatunkat a 45. naptári hét (november eleje) és a 18. naptári hét (április vége) közötti időszakra összpontosítjuk, mert ez az ismert influenzajárvány a szokásos időszaka.

A következőképp számoltunk: a megadott időszakok mortalitás számait összeadtuk. Így a halottak száma (a vizsgált időszakban)
2016-17-ben 1.491.564,
2017-18-ban 1.517.356,
2019-20-ban pedig 1.596.869 volt.
Ezt a számot arányba kell állítanunk a
lakosság számának alakulásával a statisztikában résztvevő országokban.

A 24 európai ország népessége 2016 végén 356,74 millió, 2017 végén 357,95 millió, 2019 végén 359,99 millió volt.

Az így kapott mortalitási adatok:

2016/17 influenzaszezon:        0,418%

2017/18 influenzaszezon:        0,424%

2019/20 influenzaszezon:        0,443%

A hivatalos források által a pandémiának tulajdonított mortalitás tehát csak 0,019 %-kal volt magasabb a 2017/18-as szezon megfelelő értékénél (mely szezonban semmilyen módon nem korlátozták az alapjogokat). Az állami korlátozó intézkedések apologétái erre azt mondják, hogy ez az alacsony érték a bevezetett intézkedéseknek köszönhető.

Ez a számítási mód azonos a többletmortalitásnak az EUROMOMO által alkalmazott számítási módjával (többletmortalitás: mennyivel magasabb a mortalitás a korábbi évek átlagához viszonyítva, ugyanazokban az időszakokban). Az adatokat vizsgálva láthatjuk, hogy a mortalitás évről évre emelkedett, a 2018/19-es szezon kivételével. Problémát okoz a számításnál, hogy az EUROMOMO a többletmortalitást az egész évre elosztva számítja. Ezt a fenti görbén is láthatjuk: Még a görbe lenti szakaszaiban is valamivel az alapvonal fölött van a mortalitás, és helyenként kilép a normatartományból. A probléma itt a vonatkoztatási érték. Mi a norma, és hogyan számolták ki? Ezért csak az össz-mortalitás abszolút számait vettem figyelembe, amely ugyan függ a jelentő országok jelentési fegyelmétől, de itt várható legkevésbé a manipulálási szándék.

Nézzük meg tehát a görbét pontosabban. A mortalitás szezonális emelkedését 2016/17-ban és 2017/18-ben egy széles görbe jellemzi, amely a 48. hét körül indul. A görbe a normatartományt 2018-ban csak a 14. hét körül érte el. 2019 telén úgy nézett ki, hogy a mortalitás a 2018/19-es szezonhoz hasonlóan csak nagyon alacsony mértékben fog emelkedni. A 2020-as év 11. hetéig (március közepe) a mortalitás heti 55.000 halottal a felső normatartományban volt. De a hivatalos jelentések és a média egységes kommunikációja szerint ebben az időszakban már tombolt a járvány – anélkül, hogy ez a mortalitásra vonatkozó statisztikai adatokban visszatükröződött volna. A mortalitás növekedése korábbi évekkel összehasonlítva viszonylag későn, a 12. héten kezdődött.

Az úgynevezett lockdown (azaz a vészhelyzet) kihirdetésének dátumai:
Olaszország: március 9. (11. hét)
Spanyolország: március 13. (11. hét)
Franciaország: március 16. (12. hét)
Németország: március 23. (13. hét)
Nagy-Britannia: március 23. (13. hét)

De elmondhatjuk: Két héten belül (11-13. hét), az összes európai országban vészhelyzetet hirdettek ki. Március végétől (a 13. héttől) Svédország kivételével gyakorlatilag az összes európai országban bizonyos szintű kijárási tilalmak, távolságtartási szabályok és egyéb korlátozó intézkedések voltak érvényben. Hoztak-e eredményeket ezek az állami korlátozó intézkedések?
Hogy a megbetegedési görbék ellaposodtak-e, nagyon nehezen dönthető el. A megbetegedések száma erősen függ a tesztelések számától (fordító: amit sohasem közölnek) és a tesztelés módjától. Úgy tűnik, a hivatalos számok alátámasztják: a lockdown bevezetése óta (annak következtében?) egyre kevesebben betegednek meg egy bizonyos időszakra vonatkoztatva. Viszont a mortalitás viszonylag későn, a 12-14 hetekben meredeken emelkedni kezdett, amire a korábbi években soha nem volt példa. Ez azért figyelemre méltó, mert a SARS-COV-2 egy olyan vírus, amely, csakúgy, mint az influenzavírus az emberek nagy többségére (80-90 %) nem veszélyes. A COVID-19 betegségben elhunytaknak aránya a jelentett megbetegedések számához viszonyítva („Case Fatality Rate” CFR), Németországban 4,7 %, ami egy igen magas érték, de biztos, hogy hibás, mivel csak a súlyosabb esetek lettek jelentve és tesztelve. (Fordító: A magyar szakirodalom erre a foglomra a letalitást használja.) A más módszerekkel számított CFR-érték jelenleg Németországban 0,2 %, ami alacsonyabb, mint az RKI által az influenzára számított CFR-érték:

2017/18-ban: 0,5 %
2018/19-ben: 0,4 %.

amely még mindig magasabb az általánosan elterjedt 0,1 % értéknél, amelyre viszont nem állnak rendelkezésre megbízható alapadatok. (Lásd: Deutsches Netzwerk Evidenzbasierte Medizin e. V.* www.ebm-netzwerk.de)

*Evidenzbasierte Medizin = Bizonyítékon, tényeken, tudományos ismereteken nyugvó orvostudomány.

Más országban valamelyest eltérnek ezek az értékek a németországitól, ami függhet a tesztelésekben meglévő különbségektől.

Mindenesetre megállapíthatjuk: A mortalitás meredek emelkedésére a 12. héttől kezdve nincs orvosi, epidemiológiai magyarázat. Ugyan nem létezik az új koronavírus elleni specifikus immunitás, nincs oltóanyag, de a SARS-COV-2 veszélyessége és járványkinetikája összehasonlítható az influenzáéval. Még egyszer idézzük a www.ebm-netzwerk.de honlapot: „Az a magyarázat, hogy a SARS-COV-2 esetében – az influenzával ellentétben – gyakrabban tesztelünk? 2017/18-ban Németországban 25.100 ember halt meg influenza következtében. (Becsült szám, feltehetően túl alacsony, mert nem végeztek teszteléseket, viszont jelenleg azt is korona-halottnak számítják, akiket pozitívan teszteltek, függetlenül attól, mi volt ténylegesen a halál oka.) Ha az RKI által 2017/18-ra számított 0,5%-ból indulunk ki, ez 5 millió fertőzöttet jelent. Az influenzaszezon az RKI Surveillance-jelentése szerint a 2017-es év 52. hetétől a 2018. év 14. hetéig tartott, tehát 15 héten keresztül. Hogy 15 héten belül elérjük az 5 milliós számot, a fertőzöttek számának 4,4 naponként meg kellene duplázódnia. – úgy, ahogy mi ezt most a SARS-CoV-2-nél látjuk – csak éppen az influenzánál nem mértük ezt. Mindenesetre 2017-18-ban nem jelentették a médiák, hogy egészségügyi rendszerünk túlterhelt, pedig biztos, hogy a 25.000 influenzahalottat haláluk előtt kezelték, ápolták, sokukat kórházban vagy akár intenzív osztályon. Evvel szemben más európai országokban már a 2017/18-as szezonban mutatkozott túlterheltség, csak éppen senkit nem érdekelt. (lásd: Reiss/Bhakdi, Corona-Fehlalarm? [Korona-vaklárma?], 2020, e-Book 56.o.).

A Robert Koch Intézet (RKI) szerint a Covid-19 megbetegedés lappangási ideje (a fertőzéstől a betegség kitöréséig) átlagosan (medián) 5–6 nap, szélsőséges esetekben 1-14 nap. A betegség kitörésétől a tüdőelégtelenség miatt bekövetkezett halálig átlagosan (medián) 8-9 nap telik el (interquartil tartomány, azaz amelyen belül az érték fele ekkora: 6–12 nap). A fertőzőképesség időtartama a preszimptomatikus fázisban átlagosan 2 nap volt, a szélső értékek 1-4 nap között voltak. A tünetek megjelenése után a fertőzöttek átlagosan 7 napig voltak fertőzőképesek, melynek során fokozatosan csökkent a fertőzőképesség. Tehát egy fertőzött személy átlagosan 8-11 napon keresztül fertőzőképes. (ezért tart a karantén 2 hétig.) Így a fertőzés kezdetétől a halálig 7-26 nap (átlagosan 14 nap) telhet el. Emlékezzünk tovább, az esetek nagy többségében súlyosan beteg, 80 évesnél idősebb személyek halnak meg Covid-19 betegségben. Így rendelkezésünkre állnak a mortalitás értelmezéshez szükséges alapadatok.

A mortalitás 2020-ban a 14. héten érte le a legmagasabb értékeket. azután drasztikusan csökkent, és a 18. héten normális szintre állt be. Tehát először meredeken emelkedett a halottak száma, amely három hétig tartott (12-14. hét) majd folyamatosan zuhant, amely 4 hétig tartott (15-18. hét). Előtte a mortalitás az előző évek szintje alatt volt. A 12-17 hétben elhunytaknak – már ha a görbe emelkedése egyáltalán a korona-pandémiának tudható be – tehát a 10-15. héten (március eleje és április közepe között) kellett a fertőzést kapniuk, azaz részbewn a lockdown előtt és részben a lockdown alatt. Ez ellentmond a lockdown pozitív hatásának, mivel az emelkedésnek már február végén be kellett volna következnie, a lappangási időt is figyelembe véve. Mivelhogy a görbe ellaposodása is teljesen normális lefolyású a 18. hétig (április vége), mint ahogy az történni szokott influenza- vagy koronavírus járványok esetén  (Mika J. Mäkelä et al., Viruses and Bacteria in the Etiology of the Common Cold, DOI: 10.1128/JCM.36.2.539-542.1998) és feltehetően független a lockdowntól. emellett szól az R-érték alakulása is, amelyről a RKI tájékoztatott. (R-érték, reprodukciós szám: megadja, hány személyt fertőz meg átlagosan egy fertőzött személy egy egységnyi időtartam alatt.)

A veszélyeztetett csoportot (súlyos, egyéb betegségben szenvedő 80 éven felüliek, ) mindenesetre nem védte a lockdown, ők haltak meg elsősorban (lásd az elhunytak koreloszlását az EUROMOMO-nál). De ez sem magyarázza meg az elhunytak számának hirtelen emelkedését. Úgy tűnik, a SARS-COV-2-höz hirtelen hozzájött valami. Mi volt az?
A koronaválság egészen más mechanizmusokat hozhatott működésbe, a Covid-19 pácienseken kívül az egyéb betegek számára is. Ilyenek lehetnek a félelem koronavírussal való fertőzéstől, a túl korán végrehajtott intubáció vagy túlnyomásos lélegeztetés, ami aztán tömegesen okozhatott elhalálozást. (lásd pl. www.merkur.de/welt/coronavirus-beatmungsgeraete-sterberate-todesfaelle-risikopatienten-ursache-muenchen-aerzte-patienten-zr-13651203.html). A koronavírus hatására fölléphet a humorális és celluláris, térben jelenlévő, de attenuált (legyengített) influenza- és egyéb vírusok kumulatív erősítő hatása. A lockdown intézkedéseket ‘nem farmakológiai beavatkozásnak’ (NPI) kell tekintenünk. Ahogy minden terápiának, neki is vannak mellékhatásai, melyekre nem fordítottunk eddig elég figyelmet. Mindez a 11-13. héten kezdődött, és szembetűnő együttjárása a görbe hirtelen emelkedésével. Hallunk híreket a halálesetek hirtelen megnövekedéséről a nem Covid-19-ben megbetegedettek körében, a pánikkeltő tájékoztatás és a lockdown következtében. (például: https://www.thetimes.co.uk/article/coronavirus-record-weekly-death-toll-as-fearful-patients-avoid-hospitals-bm73s2tw3). Egy másik példa: Jó néhány szívbeteg nem fordult orvoshoz a fertőzéstől való félelmében. Ez persze érvényes a fiatalabb korosztályra is, ahogy azt az EUROMOMO korosztályok szerinti statisztikáiból láthatjuk.

A 15. héttől a járvány természetes lefolyása miatt csökkennie kellett volna a koronahalottak számának, de az állami intézkedések következtében meghaltak a mortalitást a 18. hétig magas szinten tartották. Májusban kezdődtek a lockdown lazításai. Ahogy várható volt, a megelőző időszak magas mortalitása miatt a mortalitási adatok átmenetileg az átlag alá csökkentek a következő időszakban. Mindez megmutatkozik az EUROMOMO legfrissebb statisztikáiban.
2020. július
Az írás itt jelent meg német nyelven:
https://www.freiewelt.net/blog/sind-die-menschen-eher-an-den-folgen-des-lockdowns-verstorben-als-an-covid-19-10081722/
Fordította: Király József

Print Friendly, PDF & Email

3 hozzászólás

Add a Comment
  1. Magyarországra a cikkben írtak nem teljesültek, lásd a 2019-es és 2020-as halálozási adatokat:
    https://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_evkozi/e_wnh001.html

    2020. első negyedévében és első félévében jelentősen kevesebben haltak meg, mint 2019. azonos időszakában.

    Ebben a cikkben: https://www.portfolio.hu/gazdasag/20200528/koronavirus-mit-is-mutatnak-a-magyar-halalozasi-adatok-434170
    heti bontásban is elemzik a halálozást Magyarországon. A kijárási tilalom bevezetése előtt 2 héttel nőtt egy kicsit a heti halálozás, utána szépen visszacsökkent.

    Ha a jobban fertőzött országokban volt is a cikkben részletezett hatás, az nálunk elmaradt.

  2. Ránéztem még egyzer az euromomo-ra, csakugyan így van. A magyarországi trendek mások, mint az európai átlag. De van még néhány európai ország, amelyeknél szintén nincs kiugrás a 11. hét után.
    https://www.euromomo.eu/graphs-and-maps/#z-scores-by-country
    Mivel a mechanizmusoknak ugyanúgy kellene működniük minden országban, csak arra tudok gondolni, hogy eléggé önkényes lehet, mit, hogyan vesznek figyelembe az egyes országokban. Természetesen nem tudom eldönten, ez vagy az a statisztika a helyes.

  3. Kovács Adorján

    Csak most láttam a cikkemet ezen az érdekes oldalon és nagyon örülök, hogy a fordító által a magyar közönség is el tudja olvasni. Köszönöm Király Józsefnek, a fordítása kimondottan jó. A megjegyzések miatt a magyar nyelvű cikk talán jobb is az eredetinél. Még egyszer nagyon köszönöm, a bevezető sorokat is.

Hozzászólás a(z) Ferenc bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük