A halál oka: “védőoltás”

John Kirby filmkészítő ez év márciusában riportot készített Spiro Pantazatos-szal, aki Herve Seligmann-nal közösen írt egy tanulmányt a vakcinák okozta halálesetekről. A tanulmányt a szakfolyóiratok eddig indoklás nélkül visszautasították. A video linkje:
A riportot többek között Tessa Lena blogszerkesztő kommentálja, amit több honlap átvett.

A történet áttekintése

• Spiro Pantazatos a Columbia Egyetem kutatója, aki nemrégiben társszerzője volt egy tanulmánynak a “vakcina okozta halálozási arányról”.
• Pantazatos kezdetben 100 %-ban követte a COVID főáramú narratívát. Az adatok (és tudományos integritása) késztették arra, hogy átgondolja álláspontját.
• Spiro Pantazatos úgy véli, hogy a COVID injekciók kockázata összemérhető COVID 2020-ban mutatott kockázatával, viszont az injekciók kockázata minden egyes dózissal növekszik. Azt üzeni a tudóstársaknak, hogy hallassák hangjukat, és ne maradjanak tovább némák.[1]

Ez a történet a Columbia Egyetemnek egy nagyon bátor kutatójáról szól, aki társszerzőként 2021 októberében írt egy tanulmányt a COVID oltással járó kockázatokról (vaccine-induced fatality rates, VFR, “vakcina okozta halálozási arány”).

A kutató neve Spiro Pantazatos, Ph.D. Ő a Columbia Egyetem klinikai neurobiológia (pszichiátria) adjunktusa. Emellett a New York Állami Pszichiátriai Intézet kutatója. Dolgozatának (preprint, még nem ment át a peer rewiev folyamaton) címe:
“COVID vaccination and age-stratified all-cause mortality risk” (COVID oltás és az életkor szerinti összhalálozási kockázat).

“A COVID vakcina által kiváltott súlyos nemkívánatos események és halálozási arányok pontos becslése kritikus fontosságú a SARS-CoV-2 koronavírus elleni vakcinázás és az emlékeztető oltások kockázat-haszon arányának elemzéséhez a különböző korcsoportokban. A meglévő ellenőrző tanulmányokat azonban nem úgy tervezték, hogy megbízhatóan megbecsüljék az életveszélyes események vagy a vakcina okozta halálozási arányokat (vaccine-induced fatality rates,VFR). [Közzétevő: Világtörténelmi nóvum, hogy ilyen – egyáltalán fölmerüljön. Az AIDS-nél ugyan fölmerültek hasonló mechanizmusok – halálos mérgek erőltetése gyógyszer címén – de az egy viszonylag szűk kört érintett, sohasem volt kötelező az oltás, illetve a halálos mellékhatások viszonylag rövid időn belül kiderültek, mire csökkentették a hatóanyag-dózist. Evvel szemben a Covid-jelenségnél nagyon magas a beoltottak száma, óriási a félrevezető propaganda hatása, a góyszergyárak különböző dózisú hatóanyag alkalmazása pedig nagyon megnehezíti a halálesetek hozzárendelését a vakcinához.]

Az oltási arányok regionális eltérései segítettek abban, hogy következtetéseket vonjanak le a teljes halálozási adatok, illetve a nem COVID okozta halálozások adataiból; ezek alapján előrejelzést készítsenek későbbi időszakokra. Ezekhez két független, nyilvánosan elérhető amerikai és európai adatbank havi és heti felbontású adatait használták”.

Dr. Pantazatos jelenleg megpróbálja tanulmányát megjelentetni, de eddig minden folyóirat, ahová beadta, elutasította.

Dr. Pantazatos-szal a “Perspectives on the Pandemic” sorozat számára készítet egy interjút John Kirby, és véleményem szerint az interjú lenyűgöző lett (azzal a záradékkal, hogy a téma borzalmas, tehát egy borzalmas dologról készült lenyűgöző interjú). Dr. Pantazatos előadása olyan elegáns és kiegyensúlyozott, hogy ez lehetne “a videó”, amit elküldhetünk barátainknak, akik végig őrültnek neveztek bennünket!

A világjárvány elején Dr. Pantazatosra óriási hatással voltak azok az eleven képek, amelyekkel a média táplált minket – és ennek következtében rettegni kezdett a vírustól. Az volt a kezdeti terve, hogy bezárkózik a házába, amíg a vakcinák ki nem jönnek.

Mi késztette arra, hogy szkeptikusabbá váljon?

De aztán elkezdte megnézni az olyan tudósok által bemutatott adatokat, mint például John Ioannidis, és hamar rájött, hogy a helyzet más, mint amilyennek a média lefestette.

Aztán Dr. Pantazatos társszerzője, Herve Seligmann kijött az európai adatok elemzésével, amely egy következetes tendenciát mutatott, miszerint az oltási kampány közvetlen következménye az oltás utáni első hónapban a teljes halálozás növekedése volt.

Dr. Pantazatosnak nem nagyon tetszett ez a következtetés, mivel az elképzelhetetlent feltételezett, ezért úgy döntött, hogy saját elemzést készít a CDC által közzétett amerikai adatok (védőoltások és összhalálozás) alapján. És amikor az amerikai adatok felhasználásával végezte el elemzését, az ugyanazt a tendenciát mutatta. A CDC adatainak elemzése azt mutatta, hogy egy adott településen az oltási kampányt követő első hónapban az összes halálozás növekedett, majd csökkent.

Dr. Pantazatos véleménye szerint a COVID-injekciókkal kapcsolatos kockázat összemérhető a COVID beadásával járó kockázattal – ha a COVID-hoz kapcsolódó kockázatot a magas, a járvány korai szakaszában lévő szinten értékeljük.[1] És mivel a két kockázat összehasonlítható, és úgy tűnik, hogy az injekció kockázatai minden újabb oltással növekednek – és a gyógyszergyártók folyamatosan erőltetik a frissítő oltásokat, úgy véli, itt az ideje, hogy több figyelmet szenteljünk az oltások okozta elhalálozásoknak (VFR).

Akkor miért elutasítás a szaklapoktól?

Érdekes módon Dr. Pantazatos az interjúban megemlítette, hogy már 2020 előtt is tisztában volt azzal, hogy a tudományos munkák rangos folyóiratokban való megjelenésének folyamata kérdőjeleket vet föl. Hivatkozott a “PLOS Medicine” 2005-ös cikkére, amelynek címe:
“Az orvosi folyóiratok a gyógyszeipari marketing szolgálatában”,

és amely arról szólt, hogy pont ezek a gyógyszercégek hogyan támogatják a folyóiratokat.

Ráadásul maguk a tudósok is kialakították azt a szokást, hogy a kutatás teljes integritását a presztízsért és a munkáik publikálásából származó előnyökért cserélik le – így még 2020 előtt sem volt ritka, hogy a kutatók “olajozzák a sarokvasat”, hogy az könnyebben forduljon. Magam (Tessa Lena) részéről a következő idézetet szeretném hozzátenni a Lancetből:

“A tudományos szakirodalom nagy része, talán a fele, valószínűleg egyszerűen valótlan. A kis mintaszámok alapján készült, csekély hatású tanulmányok, érvénytelen feltáró elemzések és égbekiáltó érdekkonfliktusok, valamint a kétes jelentőségű divatos trendek rögeszmés követésével együtt a tudomány a sötétség felé vett irányt.”

– írta Richard Horton, a The Lancet főszerkesztője 2015-ben.

Tessa Lena, ennek a riportnak a készítője 2021-ben írt egy cikket az orvosi intézményrendszer korrupciójáról.

Fontos, hogy hangot adjunk nézeteinknek

Dr. Pantazatos egyáltalán nem fogja vissza magát, amikor megosztja elemzését, de rendkívül elegáns és szerény is, amikor előadja azt. Engem személy szerint nagyon lenyűgöz Dr. Pantazatos tudományos integritása és az a képessége, hogy valóban “követi a tudományt” – valamint az a méltóság, amellyel ezt a meglehetősen csúnya témát bemutatja.

Úgy gondolja, hogy a kérdés fontos, és a felszólalása döntő fontosságú. Azt üzeni a többi tudósnak, hogy hallassák hangjukat, elég volt a némaságból.

Az interjú teljes leirata itt érhető el.

A terjedelem miatt ebből csak néhány részletet emelünk ki.

Spiro Pantazatos: A nevem Spiro, az egészségügyi informatika, az agyi képalkotás és az orvosbiológiai adattudomány területén szerzett képzettséggel rendelkezem. Elsősorban agyi képalkotással foglalkozom a Columbia Egyetem pszichiátriai osztályán.

John Kirby: Mondja el a nemrég írt dolgozatának nevét és témáját, és mondja el, mi ösztönözte a megírására.

Spiro Pantazatos: A preprint címe:

COVID vakcinázás és az életkor szerinti rétegzett összhalálozási kockázat.

Azért akartam ezt a témát kutatni, mert a szakirodalomban nem túl sok minden található az oltások káros hatásairól. Az előnyökről viszont nagyon sok van. De a kockázatokkal és a lehetséges ártalmakkal véleményem szerint nem foglalkozik eléggé a tudományos irodalom. És az egyetemi megbízatásom következményeként kezdtem el kutatni. Az általam használt módszertant tulajdonképpen a kollégám, Herve Seligmann inspirálta. Ő hasonló jelentéseket publikált európai adatok felhasználásával, amelyekben a nyilvánosságra hozott, nyilvánosan elérhető oltási arányokat vette mintegy 20 európai országból, és ezeket összefüggésbe hozta a halálozási adatokkal. A különböző országok lakossága eltérő, így a halálozási arányokat ki kell igazítani, hogy ezt figyelembe vegyék. Alapvetően az adott százalékos oltási arány növekedése és az ugyanezen országokban néhány héttel később bekövetkező halálozás közötti összefüggéseket vizsgálta. Alapvetően azt találta, hogy az oltási arányok és a halálozás között az oltást követő első hat héten belül növekedési korreláció látszik…

És egy táblázatot is közzétesznek a halálozással, tehát a COVID és a nem-COVID halálesetekkel az összes halálozásban az egyes államokban a korcsoportok szerint. Megnéztük, hogy van-e különböző hatása a vakcináknak a különböző korcsoportokban, ahogyan a koronavírusnak is nagyon különböző hatásai lehetnek a különböző korcsoportokban. Tehát én is hasonló elemzést végeztem, mint ő, amerikai adatok felhasználásával. Lényegében meg tudtam ismételni a fő megállapítását, amely egy adott hónapban az oltás és a következő hónapban a halálozás közötti kedvezőtlen hatás, vagy pozitív korreláció volt.

Más szóval, azokban az államokban, ahol egy adott hónapban több oltási dózist adtak be, a következő hónapban magasabb volt a halálozás, mint más államokban, ahol kevesebb oltási dózist adtak be.  2021 februárja és augusztusa között (ebben az időszakban oltottak a legtöbbet), tehát fél év alatt 150 – 180 000 közötti halálozást feltételezünk a vakcina miatt. Ez azt jelentené, hogy a beoltottak halálozási aránya 0,4 %, ami 20-szor magasabb, mint a VAERS-alapú becslés 0,002%- es adata.

A VAERS az oltóanyagokkal kapcsolatos nemkívánatos események jelentési rendszerét jelenti. Ez tehát egy passzív jelentési rendszer, amelynek célja, hogy rögzítse a vakcinákkal kapcsolatos biztonsági jeleket. Az egészségügyi szolgáltatók pedig kötelesek lennének jelenteni az oltást követő bármilyen nemkívánatos eseményt, függetlenül attól, hogy szerintük az oltóanyag okozta-e azt vagy sem. Egy 2010-es híres tanulmány szerint a tényleges nemkívánatos eseményeknek mindössze 1%-át jelentik vagy rögzítik. Tehát összehasonlítva a saját módszeremmel kapott értékeket a VAERS tényleges számaival, az én számaim körülbelül hússzor magasabbak voltak.  Ebben az esetben azt mondanám, úgy tűnik, hogy a halálesetek 5%-át rögzítik a VAERS  rendszerben.

John Kirby:  Az egész 2021-es évre vonatkozóan hány halálesetet becsülsz?

Spiro Pantazatos: Most épp ezen dolgozom. Úgy tűnik, hogy a frissítő oltásoknak potenciálisan rosszabb a hatásuk, ahogy az várható volt. Tehát minél több adagot kapunk, annál valószínűbbnek tűnik a káros hatás. Ez az első két dózisnál volt megfigyelhető, a legtöbb embernél a második dózis után volt a legsúlyosabb reakció. És úgy tűnik, hogy ez a harmadik adaggal sem lesz másképp.

John Kirby: Amikor összehasonlítja a 2020-as és a 2021-es év összes halálozási adatait, hogyan vette figyelembe a COVID-ot mint halálozási okot?

Spiro Pantazatos: Ez  egy lényeges pont. És ezt néhány kollégám is felvetette, akik cáfolták azt az állítást, hogy a vakcinák okozzák a haláleseteket. Tehát a másik értelmezés az, hogy amikor a COVID-hullám lecsap, és az emberek látják, hogy az emberek COVID-et kapnak és meghalnak, akkor elmennek, hogy beoltassák magukat. Tehát lehet, hogy fordított az ok-okozati összefüggés, nem az oltások okoznak több halálesetet, hanem a több haláleset miatt oltatják be magukat többen. Hogy tisztán lássunk,ellenőriztük az esetszámokat. Tehát a lineáris regressziós modellbe egy olyan kifejezést vontunk be, amely valójában az esetszámokat az egyes államokban együttesen változtatta, és így kontrolláltuk az esetszámok hatását. De mindig ugyanazt a hatást láttuk. Tehát úgy tűnik, hogy nem az esetszámok okozták a megfigyelt hatást. A második módszer, amellyel ezt kontrolláltuk, az, hogy ugyanabban a táblázatban, amelyet a CDC bocsát rendelkezésre, és amely államonként megadja a halálesetek teljes számát, megadja a becsült COVID halálesetek és a nem-COVID halálesetek számát is. Így tulajdonképpen kiválaszthatjuk a nem-COVID haláleseteket, és hasonló elemzést futtathatunk le, mintha ez lenne a kimeneti változó. És ha ezt megteszi, akkor is hasonló mintázatot lát.

John Kirby: És mi a helyzet a lezárások hatásaival, a depresszióval, a kábítószerrel való visszaéléssel stb.

Spiro Pantazatos: Biztos, hogy a lezárásoknak káros hatásai vannak, akár az öngyilkosságok, akár más típusú halálesetek számának növekedésében. Így ez egy további módszer, amellyel ezt közvetve ellenőriztük, a 2020-as halálozási adatok felhasználásával.

John Kirby: Tehát 2021 első felében a halálozás minden okból magasabb volt, mint 2020-ban.

Spiro Pantazatos: Érdekes módon, amikor megnéztem az adatokat, 2021-ben, az első félévben, az általános halálozásban valóban csökkenés következett be. Körülbelül 11%-os, enyhe csökkenés a halálozásban 2020-hoz képest, amikor a világjárvány először ütötte fel a fejét, erre többféle magyarázat lehet. Tudtuk, hogyan kezeljük jobban a COVID-ot. Tehát ezen a területen jobb a helyzet. Továbbá, azt hiszem, néhány államban feloldották a zárlatokat, a zárlatokat. Tehát voltak magyarázatok arra, hogy miért csökkent kissé az átlagos halálozás 2020-hoz képest. De ha egyszer figyelembe vesszük ezt az alapváltozást, ezt a fajta általános csökkenést, akkor valójában az érdekel minket, hogy van-e még hatása az oltásnak az egyes államokban.

John Kirby: Nemrégiben olvashattuk, hogy az egyik amerikai biztosító vezérigazgatója elismerte, hogy a munkaképes korosztályban, azaz a 18-64 éves korosztályban a halálozás 2021-ben 40%-kal nőtt, ami nyilvánvalóan hallatlan.

Scott Davidson (videó idézet) “Most látjuk a legmagasabb halálozási arányt, amit valaha is láttunk az üzletág történetében, és nem csak a OneAmerica esetében, az adatok minden szereplőnél egybeesnek ebben az üzletágban. Ez elsősorban a munkaképes korú, 18 és 64 év közötti emberekről szól, akik a … munkáltatóknál vannak … mint az összes munkáltató … itt a képernyőn. A harmadik negyedévben azt láttuk, és a negyedik negyedévben is azt látjuk, hogy a halálozási arány 40%- kal magasabb, mint a világjárvány előtt volt. Csak hogy érzékeltessem, hogy ez mennyire rossz, ez egy három szigma katgóriájó katasztrófa, amely 200 évenkénti egyszer következik be.”

John Kirby: Tehát az összhalálozást vizsgálva, ez a megfigyelés illik az Ön megállapításaihoz?

Spiro Pantazatos: Azt mondanám, hogy következetes. Szóval elolvastam a jelentést. Ez… érdekes… fontos megjegyezni, hogy a pandémia előtti időszakra vonatkozott, tehát 40%-os növekedés a pandémia előtti korszakhoz képest, tehát 2019-re és korábbra. Ez tehát azt jelenti, hogy a 2020-as évet is beleszámítja ebbe az értékelésbe. Tehát még mindig sok más változót kell elemezni, mivel a vakcinákat csak 2020 végén vezették be. A nemrégiben elvégzett elemzés nélkül nehéz, nagyon nehéz elemezni, hogy a 40%-os arány valójában milyen arányban köszönhető a vakcináknak, szemben más dolgokkal, amelyek 2020-ban másképp alakultak, mint 2019-ben,

John Kirby: Ahogy megértjük a biztosítótársaságok által használt biztosításmatematikai táblázatokat, és amikor azt halljuk tőlük, hogy például a teljes halálozási arány 10%-os növekedése 200 évenként egyszeri esemény lenne. Aztán itt azt látjuk, hogy ez 40%. Mivel egy olyan iparággal van dolgunk, amelynek az a dolga, hogy halálozási arányokat és okokat számoljon, ez valahogy sokkoló.

Spiro Pantazatos: Igen, nos, az első gondolat, azt hiszem, az, hogy nem akarom elhinni, és azt hiszem, senki sem akarja elhinni. De muszáj, ha, tudod, különösen annak fényében, hogy a vakcinagyárak már a negyedik emlékeztetőről beszélnek, és ők… valószínűleg addig próbálják majd eladni őket, ameddig csak tudják.

Spiro Pantazatos: Tehát egy bizonyos ponton szembe kell néznünk a lehetséges valósággal, hogy a halálesetek jelentős részét … a vakcinák okozzák.

John Kirby: Mi volt a reakció a dolgozatra? Képes vagy publikálni?

Spiro Pantazatos: Igen, sok folyóirathoz elküldtem. És a legtöbb orvosi folyóirat, ahová beadtam, elutasította. Desk-rejected, ami azt jelenti, hogy nem küldték ki szakértői véleményezésre, a szerkesztő csak úgy döntött, hogy nem akarja. Általában az indoklásuk nem olyan lényeges. Általában azt mondják: “Ó, ez nem a mi folyóiratunk fókusza, vagy túl sok COVID-dal kapcsolatos beadványunk van. Tudod, valószínűleg jobban járnál egy másik folyóiratnál, tudod, ez a fajta patetikus válasz. A kísérőlevelemben pedig kifejezetten érdemi indokokat kértem. És én nem találtam azokat túl érdemlegesnek. Szóval, ha van időm, megpróbálom megfellebbezni ezeket a válaszokat. Néha jobb indokot kapok. A jobb indoklás alatt azt értem, hogy konstruktívabb, ami segít a kézirat javításában. Szóval láttam… szóval… de valójában a szerkesztők feladata, hogy érvényesítsék a munkát, és ha az fontos, és nyilvánvalóan úgy érzem, hogy ez egy nagyon fontos munka. És véleményem szerint a szerkesztők nem azt teszik, amit kellene, hogy tegyenek a munka validálásával kapcsolatban. Vagyis nem küldik ki olyan szakértő bírálóknak, akik erre szakosodtak és képesek értékelni a munkát.

John Kirby: Igen, de mi a helyzet a kollégáid körében, amikor azt mondod, hogy min dolgozol, amikor erről a munkáról beszélsz? És az eredmények, mit mondanak?

Spiro Pantazatos: Leginkább azt ismerik fel, hogy a munka fontos. Kaptam néhány megjegyzést, hogy ez nem kapcsolódik közvetlenül ahhoz a területhez, ahol dolgozom. Néhányan azt mondták: “Nos, nem kaptál támogatást erre a munkára. Általában azért kapnak támogatást, hogy egy bizonyos típusú munkát végezzenek egy bizonyos típusú területen, egy bizonyos témában. És tudod, ezzel a dolgozattal túlóráztam, plusz órákat dolgoztam. Szóval ez nem… ez nem volt része, nem volt az én közvetlen hatásköröm, a… a munka szempontjából, amit én finanszíroztam, ami, tudja, jogos aggodalomról szól. De ezen kívül…

John Kirby: Mi a költség-haszon arány ezen a ponton? Úgy értem, más szóval, azt mondja, hogy a kockázatok messze meghaladják az előnyöket?

Spiro Pantazatos: A tanulmány szerint a vakcina halálozási kockázatai az 50 év alatti korosztályban – ha becsléseink helyesek – ugyanolyan nagyságrendűnek tűnnek, mint a vírus kockázatai. És ez azt feltételezi, hogy a vírus kockázata nem változott a világjárvány során, és bizonyítékok vannak arra, hogy a vírus kevésbé halálos, az Omicron sokkal kevésbé halálos, mint a korábbi változatok. Tehát még ha olyan becsléseket is használunk, amelyek a vírus halálozási kockázatát egy kicsit magasabbra teszik, úgy tűnik, hogy még ha mindkét becslés alacsony is, a vakcina kockázata viszonylag alacsony a    abszolút értékben, de a fertőzés kockázata abszolút értékben is alacsony. Tehát nincs értelme kezelést adni, ha a kockázat körülbelül ugyanannyi, mint a kezelés nélküli kezelés kockázata. És természetesen tudjuk, hogy vannak más korai kezelések is, amelyek segíthetnek, és amelyek sokkal biztonságosabbak. Tehát ezt figyelembe véve azt mondanám, hogy a kockázatok meghaladják az előnyöket.

John Kirby: Különösen a fiatalok számára.

Eredetileg 2022. április 23-án jelent meg a Mercola.com-on.

[1] Közzétevő egészen biztos benne, hogy a génmódosító vakcinák (Johnson, Astrazeneca, Pfizer, Moderna, azaz az összes a Sinopharm kivételével) jóval nagyobb kockázattal járnak, mint maga az ún. Covid-19, aminek nincsenek önálló tünetei, és a mai napig nincs validált kimutatási módszere. A cikk annyiban helyes, hogy rámutat a vakcinák veszélyeire, de sajnos átsiklik ezen az igen lényeges ponton, hogy nincs COVID-19, hanem influenza van, amelyet a hivatalos orvostudomány szerint ötven különböző vírus okozhat. De természetesen örülünk minden írásnak, ami hozzásegít a tisztánlátáshoz. Sajnos a gépezet ma, 2022 május 5-én jelenti, hogy a csecsemők oltását is megcélozták a génmódosító oltásokkal.

2022. május
Közzéteszi:
Király József