A vírusfantom – trükkös módszerek a vírus létezésének bizonyítására

Jon Rappoport amerikai író a LewRockwell.com blogon foglalkozott a tudománynak azokkal az elferdült módszereivel, amelyekkel a vírusok “felfedezése” és “azonosítása” a gyógyszeripar számára jövedelmező, uralkodó standarddá válik. Egy 2022.12.31-én kelt cikkében ismerteti azt az interjút, melyet Cecilia Farber készített Etienne De Harvennel, a híres belga patológussal és elektronmikroszkópos kiértékelővel, amely a HIV-ről, az “emberi immunhiány vírusról” szól, de minden vírusra vonatkozik, beleértve a jelenlegi koronavírust is. Ha nincsenek exogén fertőző vírusok, akkor a betegségeket másnak  kell okozniuk, és a hazugságok és intézkedések egész nyilvános építménye összeomlik.

A “Hogyan is történik a vírusok felfedezése és azonosítása?” c. megrázó cikkben Jon Rappoport olyan alapvető megfontolásokat vet fel, amelyeket már 2020. február 18-án megfogalmazott hosszas bevezetőjében. A cikk – Cecilia Farbernek Etienne De Harven-nel készített, a LewRockwell.com honlapon megjelent interjúját ismerteti.
A kérdés, amely Rappoportot 1987 óta foglalkoztatta, a következő volt:

“Ha a szakértők azt állítják, hogy egy bizonyos vírus okoz egy bizonyos betegséget – honnan tudják, hogy a vírus egyáltalán létezik?”

Vonatkozik ez úgy az állítólagos új kínai koronavírusra, az ebolára, mint a HIV-re. A kérdés akkor válhat nagyon érdekessé, mondja Rappoport, ha figyelembe vesszük, hogy a kutatók bio-hadviselési laboratóriumokban bütykölték a vírusokat. “Honnan tudják, hogy olyan vírusokat manipulálnak, amelyek valóban léteznek?”.

Amikor a tudósok azt mondják, hogy egy olyan vírus elleni vakcina kifejlesztésén dolgoznak, amely a lakosságot károsítja – “honnan tudják, hogy az a vírus egyáltalán létezik?”.

Ez a kérdés akkor merült fel Rappoportban, amikor 1987-ben a HI-vírusról gyűjtött anyagot. 1990-re egyre több lett a nyitott kérdés számára. És ezekben az években mindvégig független kutatókat keresett meg, és próbálta összerakni válaszaikat. Nem mondhatta, hogy ez egy zökkenőmentes, problémamentes út volt.
Talált néhány választ; és bizonyára talált “néhány hamis mainstream állítást, amelyek úgy csillogtak, mint a Százforintos boltok karácsonyfáinak műanyag ágain a gömbök”.

“Íme néhány kapaszkodó. Szövetmintát kell venni egy élő embertől. Ezt a mintát megfelelően meg kell szűrni, hogy egy sokkal kisebb mintát kapjunk, amelyről úgy gondoljuk, hogy vírust tartalmazhat. Ebből a mintából egy cseppet elektronmikroszkóp alá kell tartanunk, és meg kell figyelnünk, mi az, ami vírusnak tűnik.
Mennyi vírussal számolhatunk a mintában? Hány azonos vírusrészecske van? Itt már eltérnek a vélemények. Lehet, hogy egy bizonyos vírust látunk, lehet, hogy egy részecskét. De lehet sok-sok azonos részecske is.

Megjegyzés: Ha be akarjuk bizonyítani, hogy ez a vírus valóban RÁKOT okoz egy emberben, akkor tovább kell mennünk. Be kell bizonyítanunk, hogy ugyanaz a vírus aktív és nagyon nagy sebességgel szaporodik az illető szervezetében, és hogy az immunrendszer képtelen megbirkózni vele. Hogyan teszteljük mindezt, azon kívül, hogy észrevesszük, hogy a páciens beteg? Még mindig keresem a végleges technikai választ – ha van ilyen.

Rendben, térjünk vissza az elektronmikroszkóphoz. Tegyük fel, hogy az EM-nek nevezett elektronmikroszkópos felvételen sok azonos, vírusnak látszó részecskét figyelsz meg. Akkor azt mondhatod, hogy “megtaláltam”. De biztosnak kell lenned benne. Meg kell állapítanod, hogy ez a vírus nem csak valami, ami normális esetben az emberi szervezetben él, és nem csinál semmit – egy passzív endogén vírus. Nem. Meg kell mutatnod, hogy ez a vírus kívülről érkezik, mint betolakodó – egy exogén vírus. És hogyan tudod ezt a megkülönböztetést minden alkalommal tökéletesen megtenni? Egy másik kérdés, amelyre talán nincs pontos képlet, pontos válasz.

A nagy kérdés: MEGBÍZHATUNK-E abban, hogy minden állítólagos és állítólag járványt okozó vírus csakugyan létezik, és csakugyan megfigyelhetők és azonosíthatók az ELEKTRONMIKROSZKÓPOS FELVÉTELEKEN? ÁLLÍTHATJUK EZT BIZONYOSSÁGGAL?  – A VÁLASZ: NEM

Rappoport úgy látja, a kutatók ebben az esetben, legalábbis időszakonként, vakvágányra jutottak. Elkapkodták a dolgot. Túl korán rajtoltak. Olyan lóra fogadtak, amely talán nem is indul a versenyben. Lezárásokról és karanténról beszélnek anélkül, hogy bebizonyították volna, hogy kedvenc vírusuk egyáltalán létezik. Persze, akik a háttérből feltűnés nélkül mozgatják a szálakat, sok pénzt keresnek ezekkel az alaptalan feltételezésekkel, de a pénz nem tudomány. Lehet, hogy irányítja a tudományt, de nem tudomány. –

Ezekkel a szavakkal hívja fel Rappoport a figyelmet arra a mélyinterjúra, amelyet Celia Farber, a zseniális riporter készített a mainstream egyik nagyágyújával, Etienne De Harven-nel, aki fellázadt a meghamisított tudomány ellen.
A teljes interjút itt olvashatjuk el.

Rappoport erősen ajánlja, hogy tizenhatszor olvassuk el. Olyan vezető tudósok neveit is felfedeznénk, akiket eddig nem ismertünk. Meg kellene tanulnunk olyan szavak jelentését, amelyeket még soha nem olvastunk. Bele kellene mélyednünk. Ez nem szórakozás, mint a televízióban.

Rappoport: “Van egy másik okom is arra, hogy ezt az interjút bemutassam az olvasóknak: Így néz ki egy komoly tudományos kérdésekről szóló beszélgetés … Így néz ki az, hogyha megpróbáljuk áthidalni a kutatók, az őszinte riporterek és a nyilvánosság közötti szakadékot. Több száz és ezer ilyen nyomtatott interjúnak kellene az olvasók elé kerülnie. Megbirkóznak vele. Az emberek elbutítása részben illúzió: felébredhetnek. Fel fognak ébredni, ha kellőképpen érdeklődnek.”

Etienne De Harven (1928-2019) életútja: Belga patológus, az Electron Microscopy Society of America elnöke; a Memorial Sloan-Kettering Cancer Center kutatója; a sejtbiológia professzora a Cornell-en; a patológia professzora a Torontói Egyetemen; az elektronmikroszkópia elismert úttörője.

Az interjú középpontjában a HIV áll, és az, hogy sikerült-e valaha is megtalálni és izolálni. A következmények és kérdések azonban minden vírusra kiterjednek.

Részlet az interjúból
De Harven: “A próbálkozás, hogy vírusrészecskéket mutassanak ki a humán daganatos sejtekből az elektronmikroszkópia (EM) segítségével, teljes kudarcba fulladt. Emiatt a rák/vírus “álom” “ügynökei” (Gallo, Fauci és mások) teljes mértékben a molekuláris megközelítés felé fordultak.

Következésképpen molekuláris markereket találtak ki a hiányzó vírusrészecskék pótlására… Ez elfogadható lett volna, ha ezen új molekuláris markerek specifikusságát egyértelműen bizonyították volna. Sajnos ez nem történt meg. A leginkább félrevezető molekuláris marker valószínűleg az első volt, azaz a [reverz transzkriptáznak (RT) nevezett] enzim. Temin és Baltimore 1970-ben a “Science”-ben megjelent publikációi után az RT enzimatikus aktivitását csalárd módon specifikus retrovírus markerként használták. Mind Temin, mind Baltimore kimutatta az RT aktivitást az állítólag “tisztított” retrovírus mintákban.

Kínos módon mindketten elmulasztották mintáik “tisztaságának” elektronmikroszkópos ellenőrzését. Néhány mintájukat egyszerűen egy kereskedelmi cégtől vásárolták… A fiolákon lévő címkén valóban az állt, hogy “tiszta retrovírus”… Azonban ismert volt, hogy ezek a kereskedelmi “tiszta retrovírusok” erősen szennyezettek sejtmaradványokkal!

És mivel az is ismert, hogy minden sejt tartalmaz RT-t (lásd Varmus), a sejtmaradványok nagy valószínűséggel hasonló RT enzimek hordozói.

Temin és Baltimore tehát nem bizonyította, hogy az RT a retrovírusok specifikus molekuláris markere. Olyan egyszerű lett volna EM segítségével ellenőrizni az általuk használt minták “tisztasági szintjét”. Ez nagy valószínűséggel feltárta volna a sejtmaradványok okozta jelentős szennyeződést, és arra kényszerítette volna Temint és Baltimore-t, hogy sokkal óvatosabban értelmezzék eredményeiket. A Nobel-bizottság tagjai sajnálatos módon elmulasztották megvizsgálni ezt a “tisztasági” problémát 1975-ben…..

1983-ban a párizsi Pasteur Intézetben az RT markerre való támaszkodás volt az egyik kulcseleme egy új retrovírus [HIV] állítólagos “izolálásának”. De még maga Montagnier is elismerte: “Nem tisztítottuk meg”… Veszélyes módon elmulasztotta figyelembe venni a sejtmaradványok félrevezető interferenciáját, éppúgy, mint Temin és Baltimore 1970-ben.

De egy új retrovírus felfedezéséről szóló tanulmány sokkal jobban néz ki, ha legalább… egy EM-képet tartalmaz! Montagnier csapatának tagjai tehát órákat töltöttek a TEM [transzmissziós elektronmikroszkóp] előtt, hogy megvizsgálják a kevert sejtkultúrákat, és megtalálták a vírust!

Lásd a 2. ábrát az 1983-as “történelmi” Science cikkükben! Egyébként ez egy jó minőségű EM-kép. Kétségtelenül egy sejt felszínén kifakadó retrovírus részecskéket mutat. De a 2. ábra magyarázata szerint ez a sejt egy köldökzsinórvér-limfocita. Valójában köldökzsinórvér-limfocitákat adtak ezekhez a komplex sejtkultúrákhoz. Hogy miért? – Nem tudjuk.

Montagnier-nek és munkatársainak tudniuk kellett volna, hogy az emberi embrionális szövetek és különösen a méhlepény nagyon gazdag endogén retrovírusokban (HERV), és ezért fel kell tételezni, hogy a köldökzsinórvér-limfociták ugyanazokat az endogén retrovírusokat hordozzák (a TEM alatt az azonosnak tűnő endogén és exogén vírusok megkülönböztethetetlenek).

Ezeknek a részecskéknek a kifakadását (budding) serkenthette néhány, ezekben a sejtkultúrákban is jelen lévő növekedési faktor. Fontos kontroll lett volna, ha a kísérletet a köldökzsinórvér helyett perifériás vérből származó limfocitákkal ismételték volna meg. Sajnos ez a kontroll hiányzik.

Összefoglalva, őszintén megmondom, hogy Pasteur Intézet 1983-as tanulmánya (amelynek 30. évfordulóját épp most ünnepelte a hivatalos HIV retrovirológia), nagyon keveset adott hozzá az AIDS-kutatáshoz, mert következtetése (azaz “egy új retrovírus izolálása”)

  • 1. egy nem specifikus molekuláris RT marker használatán alapul, és
  • 2. tévesen alátámasztották a valószínűleg endogén emberi retrovírusok EM képei.

További részletekért és az elemzésre vonatkozó hivatkozásokért lásd a Journal of American Physicians and Surgeons című folyóiratban 2010-ben megjelent cikkemet – “Human Endogenous Retroviruses and AIDS Research: Confusion, Consensus, or Science?”.

Celia Farber: “Mi történt az elektronmikroszkópiával a HIV-tudományon és szakirodalmon belül, amikor a következő évtizedekben az antitest- és a VL, viruslast [vírusterhelés] vizsgálat széles körben elterjedt a “HIV-fertőzés” diagnosztikai eszközeként? Tudomásom szerint EM segítségével soha senki nem mutatott ki HIV-et emberi vérben. Jogos ez a kijelentés?”

De Harven: “Véleményem szerint a Western blot [antitest] tesztek Eleni Papadopulos és társai (1993) munkájának publikálása után, az antitest tesztek (“Elisa”) pedig Christine Johnson (1996) jelentése után minden hitelességüket elveszítették. A “vírusterhelés” (VL) kifejezés azonban új paramétert vezetett be az AIDS-diagnosztikába (Ho, 1996). Az AIDS-betegek vérplazmájában állítólagosan jelen lévő HIV-részecskék tényleges számára hívta fel a figyelmet, abból a feltételezésből kiindulva, hogy a PCR-technológiák [tesztek] módot adnak e szám szám számszerűsítésére.

Ha az ilyen virémia (azaz a vírusrészecskék jelenléte a vérben) valóban jelen van az AIDS-betegeknél, akkor az emlékeztet a leukémiás egerekben ismert retrovírusos virémiára. Ilyen esetben a retrovirális részecskéknek TEM-mel könnyen kimutathatóknak kell lenniük a megfelelően előkészített betegplazmamintákban. Sajnos azonban még soha nem sikerült egyetlen retrovírusos részecskét sem kimutatni TEM-mel egy AIDS-beteg vérplazmájában, még akkor sem, ha úgynevezett “magas vírusterhelésű” betegeket választottak ki.

Úgy tűnik, én voltam az első kutató, aki ezt a kijelentést T. Mbeki elnök 2000 májusában a dél-afrikai Pretoriában tartott nagy AIDS-konferenciájának megnyitóján tette. Az erre vonatkozó kijelentésemet soha nem cáfolták meg.”

Celia Farber: “Hogyhogy?”

De Harven: “Erre a kérdésre azért kell válaszolni, mert sok AIDS-beteg vérében PCR-technológiával mérnek “valamit”. Valójában, amit mérnek, az biztosan nem a retrovírusrészecskék száma (fantomszerű, azaz EM láthatatlan!). A PCR-t inkább a retrovírusgenom ismert szekvenciáihoz rendkívül hasonló genomiális nukleotidszekvenciák azonosítására, felerősítésére és állítólagos számszerűsítésére használják. Sajnos ezeket a szekvenciákat félreértelmezték úgy, mint amelyek a … HIV-részecskék meghatározott számát jelzik! Ez jelentősen hozzájárult a HIV-ről mint az AIDS okozójáról szóló kvázi-vallásos dogma megszilárdításához, amelyet néhány évvel ezelőtt élesen bírált David Rasnick, aki nagy visszhangot kiváltó írást publikált írt “Az AIDS-baki”…. címmel.

Ez az értelmezés csak akkor lett volna elfogadható, ha e betegek vérplazmájában a retrovírus részecskék EM-mel könnyen kimutathatók lettek volna; mivel azonban ez nem így van, más magyarázatot kell találni e nukleotidszekvenciák jelenlétére.

A 2009-ben a kaliforniai Oaklandben tartott RA-konferencián bemutattam egy ilyen, nagyon is logikus magyarázatot e retrovírusszerű nukleotidszekvenciák jelenlétére, és továbbfejlesztettem azt a 2010-es JAPS-cikkemben. Magyarázatom alapja a súlyos betegek vérében keringő DNS jól ismert változó mennyisége, valamint az a tény, hogy mindannyian hordozunk [irreleváns] retrovírus-szerű szekvenciákat a DNS-ünkben, melyek endogén defektes retrovírusok, azaz HERV-ek (HERVs, a “Human endogenous retroviruses” (emberi endogén retrovírusok)) (lásd “Virus in all of us”, R. Lower at al., 1996-os PNAS tanulmány).

Ezért nem meglepő, hogy ezeket a nukleotidszekvenciákat a PCR [tesztek] sok olyan AIDS-beteg vérében mutatják ki, akik valóban súlyos betegek. Amint azt Robin Weiss laboratóriumában már 2008-ban kimutatták, a HERV-ek zavaró tényezőként szerepet játszhatnak az új retrovírusok keresésében a krónikus emberi betegségekben…”.

Celia Farber: “…Mondja el az olvasóknak: A [HI] vírus, az “új halálos vírus” története, mi történt először: milyen lépéseket tettek [-] Montagnier egyrészt , Gallo másrészt [-] az új entitás “megtalálása” érdekében? És amikor “megtalálták”, milyen formát öltött? Nem egy entitás volt, nem egy dolog, nem egy testtel rendelkező dolog, igaz? Nem volt koherens. Mondhatjuk ezt? Akkor hol élt? Csak a felfedezésére kifejlesztett technológiák, az Elisa, a WB [mindkettő antitestteszt] révén volt látható? Később PCR/VL [tesztek]? De mi történt AKKOR, amikor az emberek elektronmikroszkópiával próbálták megtalálni? Miért nem kereste mindenki avval? Túl drága volt?”

De Harven: “Nem, az EM nem olcsó, de nem is olyan drága! És a költségének bizonyára semmi köze ahhoz, hogy az elmúlt 30 évben alig használták az AIDS-kutatásban! Azért nem használták, mert “tudták”, hogy a közvetlenül az AIDS-betegektől vett mintákban nem mutatna ki semmi retrovírussal kapcsolatba hozható dolgot nem tudna kimutatni. És mivel az AIDS nagy üzlet lett, az érintett gyógyszeripari óriások részvényeit nem lehetett veszélyeztetni! Mindenáron meg kellett menteni, még azon az áron is, hogy nem specifikus molekuláris markerekre támaszkodtak… A félelem jó üzlet, és a vírusok a leghatékonyabban generálnak félelmet… Tehát a HIV-zászlót magasra kellett emelni. És a zászlókon egy idealizált retrovírus számítógépen generált, színes karikatúráinak ezreit röpítette sezrteszét a média… Ezzel szemben a médiában a legszigorúbb cenzúra érvényesült, amikor a nyilvánosságot tájékoztatni kellett a másként gondolkodók nézeteiről. Ez a teljes cenzúra elfojtott minden olyan információt, amely veszélyeztethette volna a nagy gyógyszeripari cégek kizárólag a HIV-ből származó kolosszális profitját.

De örülök, hogy van internet!
Azt állítani, hogy a HIV nem létezik, egyenértékű valamiféle kapitális bűncselekménnyel….
Igen, a HIV-dogma valószínűleg a legsötétebb lap a modern orvostudomány történetében.”

Celia Farber: “Etienne, ha össze tudná foglalni: Létezik-e a HIV? Ha igen, hol és hogyan és milyen formában?
Ha 1000 HIV-pozitív ember vérét megvizsgálhatná az EM alatt, mit várna,  hogyt találjon? Ha nem talál HIV-et az emberi vérben EM alatt, akkor lehet-e azzal érvelni, hogy a vírus “elbújt” stb. vagy hogy a gyógyszerek kimutathatatlan szintre szorították vissza a vírust? Úgy tűnik, hogy az ortodoxia hívei ezt állítják a Nushawn Williams-ügyben kapott eredményekkel kapcsolatban.”

De Harven: “Ez a fő kérdés! A HIV létezésének kérdése nem olyasmi, amit csak a retrovirológusokra szakosodott szakemberek között kellene megvitatni. Ez egy alapvető kérdés, amely mindannyiunkat érint.”

Celia Farber: “Miért?”

De Harven: “Egyszerűen azért, mert az AIDS-kutatás finanszírozásának 100%-a a HIV dogmatikusan posztulált létezésén alapul. Ha a HIV nem létezik, akkor az AIDS-kutatás az állami kutatási pénzek teljes eltulajdonításának legijesztőbb esete! És ez azt is jelentené, hogy az eddig kizárólag HIV-kutatásra fordított hatalmas összegeket más területeken sokkal jobban fel lehetne használni. El tudná képzelni, milyen világban élnénk ma, ha az elmúlt 30 évben a HIV-kutatásra elpazarolt összes pénzt ehelyett az éhező afrikaiak élelmezésére, tiszta vízre, közegészségügyi infrastruktúrákra és közegészségügyi oktatásra fordították volna? Ez csak akkor lenne lehetséges, ha a HIV-kutatást teljesen leállítanák! Ehhez pedig a tudományos és közegészségügyi szervezeteknek szembe kell nézniük azzal a ténnyel, hogy a HIV valójában nem létezik.

… Bátran szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy az exogén HIV létezését tudományosan soha nem sikerült bizonyítani.” –

– Az interjú részletének vége –

Jon Rappoport azzal zárja mondandóját, hogy megjegyzi:

“De Harven leleplezi a HIV-kutatásokat. Hány más, nem bizonyított vírust is hoztak világra és hírnévre idő előtt? Hányszor húztak ki a kutatók “különleges markereket” a kalapból, mint a nyulakat – hamisan állítva, hogy ezek a markerek bizonyítják az egyébként soha meg nem figyelt vírusok létezését?

És amikor ezek a kutatók azt állítják, hogy közzétették e vírusok genetikai szekvenciáit – mit is szekvenáltak valójában? Ártalmatlan és passzív endogén vírusokat, amelyek a légynek sem ártanának, és inkább a testben heverésznek, és egy életen át lustálkodnak?

És ha valaki előáll, és azt állítja, hogy egy új, eddig soha nem látott vírus valójában egy ember alkotta fegyver, és ezt a genetikai szekvenciájának tanulmányozásából tudja – igaza van, vagy egy irreleváns mikroba szekvenciáját nézi, amelyet durván előcsaltak hosszú szendergéséből az emberi test melegében?

Utóirat:

Torsten Engelbrecht és Dr. Claus Köhnlein belgyógyász a “Virus-Wahn (vírusőrület)” című könyvükben már rendkívül alaposan megvizsgálták és részletesen bemutatták a HIV-csalást annak különböző aspektusaiban. A lényegről itt írtunk:

AIDS és a rejtőzködő HI-vírus – Gigantikus üzlet a lassú halállal

A vírusok létezéséről általában lásd még:
Amiről mindenki hallgat: Még nem sikerült vírust kimutatni.

Közzétevő pedig utal az AIDS-kérdéskörre, illetve Engelbrecht nálunk is megjelent cikkére:

A fantomvírus

Az eredeti cikk itt érhető el:

Das Virus-Phantom – Die betrügerischen Wege, die Existenz von Viren „nachzuweisen“ – FASSADENKRATZER (wordpress.com)

Fordította:
Király József

Print Friendly, PDF & Email

2 hozzászólás

Add a Comment
  1. Kedves Tibor !

    Köszönöm az értékes hozzászólást.

    A védőoltásnak nagyon károsak.

    Forrás:
    Van-e értelme a védőoltásnak?
    https://www.europaikozep.hu/van-e-ertelme-a-vedooltasnak/

    Amikor gyermek voltam, nagyon sok lázas betegségen estem át.

    Amikor gyerek voltam, akkor még a szülőfalumban minden reggel a kanász járt a főútcán.
    És a gazdák meg kiengedték a disznóállományt a csordához.

    De este az anyadisznó, de különösen a süldők nem találtak haza.
    Ezért a gazda elküldte a gyerekeket, hogy tereljék haza az anyadisznót a malacokkal együtt.

    A kanász mindig leválasztotta a csordáról a gazda disznó társaságot és paraszt gyerek meg
    haza terelte őket.

    Amikor én gyerek voltam, az útat úgy hivták, hogy disznó csapás. Itt sok bokor volt és
    az út meg nagyon homokos.

    Mint gyerek mindig tapasztaltam, hogy itt különösen sok kullancs volt. Sokszor volt,
    hogy a testemben 3 – 4 kullancsot is találtam. Valahogy kiszedtem a testem minden részéből
    ezeket a gusztustalan rovarokat, amik sok esetben az agyék köröl tapadtak meg. Én akkor nem
    is tudtam, hogy ez veszélyes lehet az emberre.

    Én csak azt tudom, hogy akinek ideje van és tud egy kicsit angolul, az nézzen bele a következő
    oldalba.

    Forrás: https://marytv.tv/

    Itt kb. 19:00 órától kezdődik a angol nyelvü mise.
    Ebben nagyon sok pap van az oltárnál, akik USA-ból, Idaho az oltások hazájából származnak.

    És azt lehet látni, hogy közölük nagyon sok remeg, mint az árpa cipő. Meg a hiveket is lehet látni,
    hogy mennyi beteg van közüttük.

    Szerintem, az egész nem normális.

Hozzászólás a(z) Tibor Csorba bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük