A nonszensz tesztek

Szerzők: Konstantin DemeterTorsten Engelbrecht

A polimeráz láncreakció teszttel (PCR-teszt) a hatalmon lévőknek olyan eszköz van a kezében, amellyel lockdown-merevségbe tudják küldeni a világot. A dogma, melyet a PCR-teszt segítségével vésnek kőbe, illetve agyunkba (hogy eszünkbe ne jusson a barikádokra menni), így hangzik: Ha valakit pozitívnak teszteltek, akkor az illető egy halálos vírussal van “megfertőzve”. Pedig dehogy van így. Ha közelebbről megvizsgáljuk a tényállást, csak egy következtetést vonhatunk le: ezek a tesztek abszolút alkalmatlanok az állítólagos új vírussal történő fertőzés kimutatására.

 Tarthatatlan a “tesztelni, tesztelni, tesztelni” – mantra

A Egészségügyi világszervezet (WHO) 2020. március 20-án sajtókonferenciát tartott, amelyen Tedros Adhanom Ghebreyesus főigazgató ezt üzente a világnak:

„Egyszerű üzenetünk van a világ országai számára: Tesztelni, tesztelni, tesztelni.(1).

Az üzenetet a hírügynökségek, köztük a Reuters és a BBC (2, 3) mindenfelé szétrepítették. Ugyanígy kommunikált a ZDF német televízió hírműsora is: Tesztelni, tesztelni, tesztelni.— ez a Credo a jelenlegi pandémiában. Csak így derülhet rá fény, milyen mértékű a vírus elterjedése “ (4).

Ezek a bizonygatások megmutatják, hogy a PCR-tesztekbe vetett hit a COVID-19-cel kapcsolatban szinte vallásos vonásokat ölt magára, és nem tűr ellentmondást.

De a vallás a hiten nyugszik, nem pedig a tudományon. Walter Lippmann, a 20. század nagy hatású, kétszeres Pulitzer-díjas újságírója írta több mint 100 éve: „Where all think alike, no one thinks very much.“ — azaz:
„Ahol mindenki egyformán gondolkodik, ott senki nem gondolkodik túl sokat.“ (5, 6).

Figyelemre méltó, hogy maga Kary B. Mullis, aki a PCR-eljárás kifejlesztéséért 1993-ban kémiai Nobel-díjat kapott, nem “gondolkodott egyformán” saját eljárásáról. Sajnos Mullis az elmúlt évben 74 éves korában elhunyt. De közismert, hogy a biokémikus saját eljárását abszolút alkalmatlannak tartotta vírusfertőzések kimutatására. (7). Egyébként nem is erre lett kifejlesztve, hanem géntöredékek tetszőleges számú sokszorozására.

Hogy milyen borzasztó következményei lesznek, ha a PCR-tesztek alapján víruspandémiát hirdetnek ki, mutatja Gina Kolata újságíró cikke, aki 2007-ben tette közzé írását a New York Times-ban az alábbi címen: „Faith in Quick Test Leads to Epidemic That Wasn‘t (A gyorstesztbe vetett hit következménye: a soha nem volt járvány“) (8).

Érvényes aranystandard? Dehogy!

És ez egyáltalán nem meglepő. Mert a tömegesen használt PCR-tesztek az állítólag SARS-CoV-2-vel fertőzött Covid19 betegek azonosítására nincsenek hitelesítve. Ez az abszolút kiinduló pont. Mert a teszteket pontosságukra, érzékenységükre, specifitásukra egy eddig ismert és alkalmazott módszerrel kell összehasonlítani, az ún. aranystandarddal (9).

Hozzuk fel példának a terhességi tesztet. Ennél maga a terhesség az aranystandard. De ami a Covid-19-et illeti, nincs semmi ilyesmi. Így nyilatkozik erről Sanjaya Senanayake, a fertőző betegségek ausztráliai specialistája az ABC-TV-nek. A kérdésre, “Milyen pontos a [COVID-19]-[PCR]-teszt?“ – így válaszolt:

 „Ha például van egy új tesztünk a Staphylococcus aureus baktérium meghatározására a vérből, már rendelkezünk megfelelő (vér)tenyészetekkel, és ez a mi aranystandardunk, amelyet már évtizedek óta használunk. És ezen tudnánk hitelesíteni új tesztünket. De a COVID-19-re nincs ilyen aranystandardunk.“ (10).

Jessica C. Watson a Bristol Egyetemtől (Nagy-Britannia) megerősíti ugyanezt.  A közelmúltban jelent meg cikke a The British Medical Journal-ban, BMJ, „Interpreting a COVID-19 test result [Hogyan értelmezzük a COVID-19 teszteredményeket?]“ címmel. Ebben kijelenti: A COVID-19 tesztekhez hiányzik az egyértelmű aranystandard. De Watson nem vonja le ebből az egyetlen logikus következtetést, hogy a tesztek alkalmatlanok a SARS-CoV-2 kimutatására és a COVID-19 diagnózisára, és hogy csak egy izolált és teljesen megtisztított (purifikált) és más módszerekkel kimutatott vírus lehet a biztos aranystandard. Ehelyett a legkomolyabban állítja, hogy “gyakorlatiasan nézve mégiscsak a PCR-teszt a legjobb, rendelkezésre álló aranystandard a COVID-19 diagnózisára.” (11). Ennek a kijelentésnek viszont semmi tudományos alapja nincs.

Először is, nem kell szupertudósnak lenni ahhoz, hogy felismerjük, képtelenség a PCR-tesztet aranystandardnak nevezni, amellyel hitelesíthetjük a PCR-tesztet. Tartsuk szem előtt, a COVID-19-nek nincsenek jellegzetes, összetéveszthetetlen tünetei. Ezt erősíti meg Thomas Löscher, a Müncheni Egyetem Fertőző és Trópusi Betegségek Osztályának korábbi vezető főorvosa is (12). És ha a COVID-19-nek nincsenek félreismerhetetlen tünetei, a COVID-19-diagnózis – Watson kijelentésével ellentétben – nem szolgálhat aranystandardként a PCR-teszt számára.

Ráadásul az állítólagos szakértők, mint Watson elsiklanak afölött, hogy csak a vírusizolálás, a vírustisztítás és egy egyértelmű víruskimutatás lehet a valós aranystandard.

Így megkérdeztük Watsont, hogyan írhatja azt, hogy a COVID-19-diagnózis „talán a legjobb rendelkezésre álló aranystandard“, jóllehet, a COVID-19-nek nincsenek összetéveszthetetlen tünetei, és nem gondolja-e, hogy magának a vírusnak kellene az aranystandardnak lennie. Sajnos Dr. Watson a kérdésre többszöri érdeklődés ellenére a mai napig nem adott választ. Ugyancsak nem válaszolt a BMJ-honlapon föltett tanulmányához fűzött Rapid-Response-kommentárunkra, amelyben pontosan ugyanezeket hoztuk szóba. Pedig még 2020. június 2-án ezt válaszolta nekünk:

„Megpróbálok a hét végéig választ adni az Ön Rapid-Response-kommentárjára, ha lesz rá alkalmam “ (13).

Nincs rá bizonyíték, hogy az RNS vírus eredetű

Fölmerül a kérdés: Mi szükséges s biztos víruskimutatáshoz? A válasz: ehhez mindenekelőtt tudnunk kell, hogy honnan származik az RNS, amelyre “hitelesítik” a PCR-teszteket. A tankönyvek (pl. White/Fenner: Medical Virology, 1986) és a világ vezető víruskutatói, mint Luc Montagnier vagy Dominic Dwyer egyértelműen rögzítik: Az egyik lényeges feltétel a vírus kimutatásához a teljes részecsketisztítás (purification) (14).

A „purification“ az objektum teljes megtisztítását jelenti mindattól, ami nem tartozik az objektumhoz — mint ahogy azt a Nobel-díjas Marie Curie tette 1898-ban, amikor a rádiumot izolálta a több tonna uránszurokércből. Csak egy ilyen komplett tisztítás tudja egyértelműen bebizonyítani, hogy a talált RNS az új vírusból származik.

Tartsuk szem előtt evvel összefüggésben, hogy a PCR rendkívül érzékeny. ez azt jelenti, a legkisebb töredékeket, tehát DNS- és RNS-töredékeket detektálni és sokszorozni tudja. Csak azt nem tudja megmondani, a talált génszekvenciák milyen részekhez tartoznak. Ezt előtte egy másik folyamatban kell meghatározni. És mivel a PCR-teszteket génszekvenciákra hitelesítik, jelen esetben RNS-szekvenciákra, mert közmegegyezés, hogy a SARS-CoV-2 RNS-vírus, természetesen egyértelműnek kell lennie, hogy ezek a géntöredékek valóban a feltételezett vírusból származnak. És hogy ezt kétség nélkül állíthassuk, elengedhetetlenül szükséges a feltételezett vírus korrekt és teljes izolálása és tisztítása.

Ezért megszólítottuk a SARS-CoV-2 állítólagos kimutatásával kapcsolatos legjelentősebb tanulmányok kutató teamjeit és többek között föltettük a kérdést, hogy az in vitro tanulmányaikban közölt elektronmikroszkópos felvételek teljesen tisztított (purifikált) vírusokat ábrázolnak-e. De egyetlen egy team sem tudta ezt a kérdést igennel megválaszolni. (De nyilván senki sem merte visszaírni, hogy a teljes tisztítás nem volna szükséges lépés a vírus azonosításához.) Ilyen válaszokat kaptunk, hogy “elektronmikroszkópos fölvételünk nem teljesen tisztított vírust mutat.” (lásd a táblázatot).

Tanulmány Választ adó szerző Válasz Válasz dátuma
Leo L. M. Poon; Malik Peiris. “Emergence of a novel human coronavirus threatening human health” Nature Medicine, March 2020 Malik Peiris The image is the virus budding from an infected cell. It is not purified virus.”
A kép a fertőzött sejtből kiburjánzó vírusokat ábrázol. Nem tisztított vírus.
2020.05.12
Myung-Guk Han et al. “Identification of Coronavirus Isolated from a Patient in Korea with COVID-19”, Osong Public Health and Research Perspectives, February 2020 Myung-Guk Han We could not estimate the degree of purification because we do not purify and concentrate the virus cultured in cells.
Nem tudtuk megbecsülni a tisztítás fokát, mivel nem tisztítjuk és nem koncentráljuk a sejt víruskultúrákat.
2020.05.06
Wan Beom Park et al. “Virus Isolation from the First Patient with SARS-CoV-2 in Korea”, Journal of Korean Medical Science, February 24, 2020 Wan Beom Park We did not obtain an electron micrograph showing the degree of purification
Nem születtek elektronmikroszkópos felvételek, melyek megmutatták volna a tisztítás fokát.
2020.03.19
Na Zhu et al., “A Novel Coronavirus from Patients with Pneumonia in China”, 2019, New England Journal of Medicine, February 20, 2020 Wenjie Tan [We show] an image of sedimented virus particles, not purified ones.”
A képen leülepített vírusrészecskék láthatók, nem a tisztított vírus.
2020.03.18

Táblázat: A témában született tanulmányok szerzőinek válaszai a kérdésre: “Az Önök elektronmikroszkópos felvételei teljesen tisztított (purifikált) vírusokat mutatnak?“ (Forrás: Torsten Engelbrecht)

Ami felvételek ezekben a munkákban láthatók, a szóban forgó kísérletek eredményeinek ábrái. És a munkáknak nincsenek is más eredményei, amelyekről felvételek készülhettek volna. Ami azt jelenti: Ha a tanulmányok szerzői elismerik, hogy közzétett felvételeik nem teljesen tisztított részecskéket ábrázolnak, akkor nem is találtak tisztított részeket, amiből következik: az állítás, hogy az ábrázolt részecskék vírus eredetűek, nem bizonyított.

Meg kell még jegyeznünk: Egyes kutatók munkáikban használják az izolálás fogalmát, jóllehet, a leírt eljárás nem egyezik meg a szabályszerű izolálással, beleértve a teljes tisztítást. Magyarul: Publikációikban félrevezető módon használják az izolálás fogalmát.

Evvel összefüggésben kapcsolatba léptünk Charles Calisherrel, a neves virológussal. A Science tudományos magazin 2001-ben egy szenvedélyes felhívást tett közzé, amelyet tapasztalt virológusok – közöttük Calisher –intéztek a fiatalabb generáció felé. A felhívás emlékeztet: “A vírusok felkutatására rendelkezésre álló modern módszerek, mint pl. az elegáns PCR, keveset vagy semmit nem mondanak arról, hogyan szaporodik a vírus, mely állatok a hordozók, vagy hogyan betegíti meg az embert… Ez olyan, mintha az ujjlenyomatra vetett pillantásból akarnánk megállapítani, hogy a személynek van-e szájszaga.“ (15).

Így megkérdeztük Calishert, ismer-e akár egyetlen egy tanulmányt, mely a SARS-CoV-2 izolálását és teljes tisztítását írja le. Válasza: “Nem ismerek egyet sem. Pedig kutattam utána.” (16).

Tehát: Hogy a génszekvenciák, amelyeket a tudósok az in vitro preparált szövetpróbákból vettek, és amelyek alapján az úgynevezett SARS-CoV-2 RT-PCR-teszteket hitelesítették, egy új, SARS-CoV-2 vírushoz tartoznak, feltételezésen, konszenzuson, végső soron hiten alapul, nem pedig tényeken.

Ehhez súlyosbító körülményként jön még hozzá, hogy a „purification“ kérdésétől függetlenül a mai napig nem született bizonyíték arra, hogy ezek a SARS-CoV-2-nak nevezett részecskék valóban azt okozzák, amit mi COVID-19-nek nevezünk. Mert hogy egy megalapozott ok-okozati viszonyt állítsunk, elengedhetetlenül szükséges lett volna egy olyan kísérletet elvégezni, amely igazolja a Koch-féle posztulátumok meglétét. De ilyen kísérlet még nem végzett el senki, ahogy azt például Amory Devereux és Rosemary Frei a közelmúltban az OffGuardian hasábjain bemutatták (17).

Miért szükséges a Koch-féle posztulátumok meglétét igazolni avval kapcsolatban is, amit mi SARS-CoV-2-nek nevezünk, hogy azt patogén (betegséget okozó) vírusnak nevezzük? Ez abból adódik, hogy születtek kezdeményezések a Koch-féle posztulátumok bebizonyítására. De azok a kutatók is, akik azt állították, hogy bizonyították a Koch-féle posztulátumok meglétét, valójában nem tudták azok meglétét bizonyítani. Álljon itt példaképp egy, a Nature folyóiratban 2020. május 7.-én közzétett tanulmány. A munka amellett, hogy olyan hiányosságai vannak, amelyek tudományos szempontból megengedhetetlenek, a négy posztulátum egyikét sem teljesíti.

Így például a kísérleti egerek, amelyeket állítólag megfertőztek, nem mutatják fel azokat a lényeges klinikai tüneteket, amelyekből egyértelműen tüdőgyulladásra lehetne következtetni. Pedig a harmadik posztulátum alapján pontosan ezeknek a tüneteknek kellett volna az egereknél fellépniük, ha csakugyan a veszélyes és potenciálisan halált okozó vírus fertőzte volna meg őket, amely a COVID-19 nevű – elsősorban a légutakat megtámadó – betegséget okozza. (18).

Az egyedüli, ami az állatoknál megfigyelhető volt, az az enyhe szőrzet- és súlycsökkenés volt. De ez elhanyagolható volt, nemcsak azért, mert ezt okozhatta az egerek kezelése is, hanem mert átmenetileg lépett fel, és az állatok súlya a kísérletek során normalizálódott. Továbbá egyetlen egy állat nem hullott el, a boncolás céljából megöltek kivételével. És ne feledjük. Ezeket a kísérleteket egyértelműen a PCR-tesztek forgalomba hozatala előtt kellett volna elvégezni, ami nem történt meg.

Így nem csodálkozunk, ha a COVID-19 elmélet vezető képviselői közül
• sem a  Robert Koch-Intézet (RKI)
• sem Alexander S. Kekulé a Hallei Egyetemről
• sem Hartmut Hengel és Ralf Bartenschlager a Német Virológia Társaságtól (Deutsche Gesellschaft für Virologie)
• sem a már említett Thomas Löscher
• sem Ulrich Dirnagl a Berlini Charité kórházkomplexumtól
• sem Georg Bornkamm, virológus és professor emeritus a Müncheni Helmholtz-Zentrumtól
nem tudták következő kérdésünket megválaszolni
:

Ha a részecskék – amelyről azt állítják, hogy az új típusú, SARS-CoV-2 nevű vírus – nem lettek megtisztítva, hogy lehetnek olyan biztosak benne, hogy ezeknek a részeknek az RNS-génszekvenciái hozzárendelhetők egy új vírushoz? Ráadásul, tanulmányok bizonyítják, hogy ha bizonyos hatóanyagokat, például antibiotikumokat adunk a víruskimutatáshoz tenyésztett in vitro kultúrákhoz, ezekben a kultúrákban a stressz következtében új génszekvenciák keletkezhetnek, olyanok, amelyek korábban nem léteztek. Erre az aspektusra már a Nobel-díjas Barbara McClintock is felhívta a figyelmet 1983-ban a Nobel-díj átadása alkalmával tartott előadásában (19, 20).

Ne feledjük: a kérdést föltettük a Charité-nak is, — tehát Christian Drosten, Németország legbefolyásosabb virológusa és a szövetségi kormány koronavírus tanácsadója — munkaadójának. Drosten társalkotóként közreműködött a PCR-teszt protokoll kidolgozásában. Amely tesztet a WHO elsőként fogadott el, validálás nélkül. (21). Hónapokon keresztül próbáltunk választ kapni a kérdésre, eredmény nélkül. Csak miután ügyvédi segítséget kértünk Viviane Fischer személyében, kaptunk választ a Charité-től 2020. június 18-án.

Kérdésünk így szólt: “Meggyőződött-e a Charité arról, hogy a Victor Corman team-je által kifejlesztett PCR-protokollokkal kapcsolatban végeztek-e megfelelő és teljes részecsketisztítást?” A Charité nem érezte magát olyan helyzetben, hogy a kérdésre igennel válaszoljon (22). És bár a Charité azt állította, biztosak benne, hogy a vírusra és nem a páciensben lévő valami másra tesztelnek, Corman így fogalmaz az említett Charité-tanulmányban:

„RNS was extracted from clinical samples with the MagNA Pure 96 system (Roche, Penzberg, Germany) and from cell culture supernatants with the viral RNA mini kit (QIAGEN, Hilden, Germany).“

Ami azt jelenti, a tanulmány szerzői elfogadják (feltételezik), hogy a szóban forgó RNS virális eredetű.

A Corman és munkatársai által 2020. január 20-án közzétett tanulmány még csak egy Peer-Review-folyamaton sem ment keresztül, és az ott leírt eljárásoknál nem végeztek kontroll-kísérleteket. Mindezek alapvetőek, hogy egy tudományos munkát alaposnak lehessen nevezni.

Értelmetlen teszteredmények

Ettől függetlenül megállapítható, hogy nem ismerjük – nem is ismerhetjük – a PCR-tesztek hamis pozitív rátáját, azaz a pozitívnak tesztelt személyek arányát, akik egyértelműen nem szenvednek a diagnosztizált vírusbetegségben. Ennek oka: Nem készültek tanulmányok, az emberekkel kapcsolatban, akik egyértelműen nincsenek a vírussal megfertőződve. Ezt természetesen a PCR-tesztektől független módszerrel kell bizonyítani, azaz a biztos alapú aranystandarddal.

Így egyáltalán nem meglepő, hogy jó néhány tanulmány jut arra az eredményre, hogy a tesztek teljesen értelmetlenek. Guangdong kínai tartomány egészségügyi hatósága például már 2020 februárjában jelentette, hogy a pozitívnak tesztelt személyek, miután teljesen meggyógyultak tüneteiktől, először negatívnak, majd újra pozitívnak bizonyultak a tesztelés során (23).

Egy hónappal később, a Journal of Medical Virology-ban közzétett tanulmány rámutatott, hogy egy vuhani kórházban 610 páciensből 29-nél három-hat tesztelés alapján folyamatosan ingadozott az eredmény „negatív“, „pozitív“ és „nem egyértelmű“ között (24). Egy szingapúri tanulmány szerint 18 betegen naponta végeztek teszteléseket. Az illetők többségénél a teszteredmények legalább egyszer átváltottak „pozitív“-ból „negatív“-ra, majd vissza. Sőt, egy páciensnél erre négyszer sor került (25)!

Még Wang Chen, a Chinese Academy of Medical Sciences elnöke is beismerte februárban, hogy a PCR-tesztek csak 30-50 % pontosak. Eközben Sin Hang Lee a Milford Molecular Diagnostics Laboratory-tól 2020. március 20-án levelet küldött a WHO Coronavirus-Response-Team-jének és Anthony S. Faucinak, az USA víruskutatás szürke eminenciásának, melyben közli, hogy a szociális médiákban továbbra is jelennek meg tudósítások, melyek szerint a SARS-CoV-2-RNS kimutatására szolgáló RT-qPCR tesztkészletek sok hamis pozitív eredményt adnak, viszont nem elég érzékenyek, hogy kimutassák a néhány valóban pozitív esetet. (27, 28).

Más szavakkal:

Még ha abból is indulunk ki, hogy a PCR-tesztek valóban alkalmasak a vírusfertőzés kimutatására, a tesztek a gyakorlatban értéktelenek, és a pozitívan tesztelt személyeknél alaptalan pánikot váltanának ki.

Ezt támasztja alá a “pozitív előrejelzés értéke” — „Positive Predictive Value“ (PPV) — is. A PPV megadja, mekkora a valószínűsége annak, hogy egy pozitívra tesztelt csakugyan pozitív – vírussal fertőzött. A PPV értéke két tényezőtől függ: A kórokozó elterjedésétől a lakosság körében, (a szaknyelvben prevalencia), valamint a teszt specifikusságától. A specifikusságot úgy definiáljuk, hogy az emberek hány %-a mentes valóban a betegségtől, és tesztjük is – korrekt módon – negatív lett. Tehát, ha egy teszt specifikussága 95 %-os, ez azt jelenti, hogy az egészséges emberek 5 %-a tévesen pozitívnak lett tesztelve. Egy konkrét specifikusságot alapul véve: Minél magasabb a prevalencia (elterjedés), annál magasabb a PPV. Evvel összefüggésben tett közzé a Deutsches Ärzteblatt (Német Orvos Lap) 2020. június 12-én egy cikket, amelyben a PPV-t három különböző elterjedési forgatókönyvvel számolták ki (29). Az eredményeket fenntartással kell kezelnünk.
Először is – ahogy megmutattuk – nem lehet a specifitást egy biztos aranystandard nélkül kiszámolni.
Másodszor, az Orvosi lapban megjelent írás a specifitást a Jessica Watson említett írásában leírt módon számította ki. Mint fentebb említettük, Watson tanulmánya lényegében értéktelen.

De még ha el is tekintünk ettől a két ponttól, és elfogadjuk, hogy a 95 %-os specifitás korrekt, és ismert a prevalencia, még akkor is a következő eredményre jut a főáramhoz tartozó Ärzteblatt: Az úgynevezett SARS-CoV-2 RT-PCR-teszteknek “ijesztően alacsony” lehet a PPV-értéke. Az Orvosi Lap által átszámolt forgatókönyvek egyikében, melyben 3 %-os prevalenciával számolnak, 30 %-os PPV értéket kapnak. Ami azt jelenti: A pozitívan tesztelt személyek 70 %-a hamis pozitív.

Mégis, az ilyen személyek esetében is elrendelik a karantént, jegyzi meg kritikus hangon az Ärzteblatt is. A másik forgatókönyvben 20 %-os prevalenciát feltételeznek. A PPV értéke ebben az esetben 78 %, ami azt jelenti, a pozitívan teszteltek 22 %-a hamis pozitív (30). A gyakorlatban ez azt jelentené, a világon pozitívan tesztelt 10,5 millió személyből 2,3 millió hamis pozitív.

Mindezt alátámasztja, hogy még a CDC (Amerikai Járványügyi Hatóság) és az FDA (Gyógyszerek Forgalomba hozatalát Jóváhagyó Hatóság) is beismeri: az úgynevezett „SARS-CoV-2 RT-PCR-tesztek“ alkalmatlanok a SARS-CoV-2 diagnózisára. A 2020. március 30-án közzétett „CDC 2019-Novel Coronavirus (2019-nCoV) Real-Time RT-PCR Diagnostic Panel“ című dokumentumban, így ír a CDC: „Detection of viral RNA may not indicate the presence of infectious virus or that 2019-nCoV is the causative agent for clinical symptoms [A virális RNS kimutatása nem feltétlenül jelenti a fertőző vírus jelenlétét, vagy hogy a 2019-nCoV a klinikai tünetek okozó ágense]“. Továbbá: „This test cannot rule out diseases caused by other bacterial or viral pathogens [Ez a teszt nem zárhatja ki az egyéb bakteriális vagy virális kórokozók által okozott betegségeket.]“ (31).

Az FDA beismeri továbbá: „positive results… do not rule out bacterial infection or co-infection with other viruses. The agent detected may not be the definite cause of disease [A pozitív eredmények nem zárják ki az egyéb bakteriális vagy virális fertőzéseket vagy együttes fertőzéseket. A kimutatott kórokozó (ágens) nem feltétlenül a definitív kórokozója a betegségnek]“(32).

A PCR-tesztek használati utasításaiban kifejezetten ez áll: nem állandó használatra, nem diagnózisra lettek kifejlesztve. Pontosan ezt olvassuk az Altona Diagnostics és Creative Diagnostics  kezelési utasításaiban (33, 34). Vagy tekintsünk a Roche gyógyszeripari óriáscég LightMix Modular Assays termékeit: Az assay-ek a PCR-tesztek alapvető tartozékai. A LightMix Modular Assays  termék tájékoztatójában ez áll: „These assays are not intended for use as an aid in the diagnosis of coronavirus infection“ és „For research use only. Not for use in diagnostic procedures [Ezek az assay-ek nem a koronavírus fertőzés diagnosztizálására lettek kifejlesztve. Csak kutatási célokra. Nem alkalmazható diagnózis folyamatokban.]“ (35, 36).

A LightMix-Assay-eket  a TIB Molbiol berlini cég gyártja, még pedig Corman-tanulmányban leírt protokoll alapján. Ráadásul a TIB Molbiol ügyvezetője, Olfert Landt, a Corman et al. Papers társszerzője. A tanulmány nem tesz említést erről az érdekütközésről. Ráadásul, a Creative Diagnostics  által gyártott RT-qPCR-teszt használati utasításában fehéren feketén ez áll: a teszt pozitívan reagál sok kórokozóra, pl. „Influenza A vírus (H1N1), Influenza B vírus (Yamagata), Respiratory Syncytial vírus (típus B), Respiratory Adenovirus (típus 3, típus 7), Parainfluenza vírus (típus 2), Mycoplasma Pneumoniae, Chlamydia Pneumoniae“.

Hol van a bizonyíték, hogy a tesztek adnak információt a vírusterhelésről (vírusok mennyiségéről)?

A SARS-COV-2 RT-qPCR-teszt termékleírásában az áll, hogy kvalitatív (tehát kimutathatósági) tesztről van szó, jóllehet, az érvényes nómenklatúra szerint a „q“ a „qPCR“ szóban a „kvantitatív“-ot jelent, tehát arra utal, hogy a teszttel a vírus mennyiségét is ki lehet mutatni. De pont ez az – a vírusok mennyiségéről információt adni – amire a tesztek alkalmatlanok. Nem jelzik, mennyi vírusrészecske van a szervezetben. (37, 38). És ez a döntő. Mert hogy megállapíthassuk, hogy valaki nem csak a laboreredmény szerint, hanem ténylegesen a vírustól beteg, a vírusrészecskék millióit kell testében hordoznia, amely részecskék aktívan szaporodnak testében. De a PCR-tesztek pont erre a mennyiségi mérésre alkalmatlanok.

Akárhányszor is állítja a CDC, a WHO, az FDA vagy akár az RKI, hogy a PCR-tesztek mérni tudják a „vírusterhelést (viral load, Viruslast)“ azaz, hogy mennyi vírus van egy ember szervezetében, ezt még sohasem sikerült bebizonyítani, ami egy óriási botrány, ahogyan azt Jon Rappoport újságíró tematizálja (39, 40). A fogalom – vírusterhelés – már önmagában is félrevezető. Ha egy társaságban megkérdezzük, mit jelent a „vírusterhelés“, olyan válaszokat kapunk, hogy pl. ez adja meg, mennyi vírus van a véráramban. De ha erre azt válaszoljuk, a vírusterhelés nem vírusokat, hanem génmolekulákat mutat, akkor mindenki meg van lepődve.

Annak bizonyítására, hogy a PCR mérni tudja, milyen mértékű egy személy terheltsége a betegséget okozó vírussal, elegendő lett volna a következő kísérletet elvégezni — ami jellemző módon nem történt meg:

Néhány száz vagy akár ezer embertől mintákat kell venni. Ügyelni kell arra, hogy a mintákat vevő személyek nem ugyanazok, mint akik a vizsgálatokat végzik. Így a kutatók nem tudják, kik a páciensek, és milyen az egészségi állapotuk. Ezután a tudósok elvégzik a PCR-teszteket, és rögzítik eredményeiket, milyen vírusból milyen mennyiséget találtak.

Ezután például közlik, hogy a 29, 86, 199, 272 és 293 számú mintákban milyen mennyiséget találtak abból, amit ők vírusnak neveznek. A következő lépésben össze kell hasonlítani az eredményeket a megfelelő sorszámokhoz tartozó páciensek tényleges egészségügyi állapotával. Csakugyan ők a betegek-e, megfelel-e az eredmény tényleges állapotuknak.

[Fordító: Valami ehhez hasonlót végrehajtott John Magufuli, Tanzánia elnöke, aki a tesztelő hatóság tudta nélkül különböző mintákat csempészett bel a vizsgálandó anyagok közé: kecske, papaya, motorolaj, stb. Az eredmény egy újabb szög volt a tesztelő maffia koporsójában.
https://www.reuters.com/article/us-health-coronavirus-tanzania/tanzania-suspends-laboratory-head-after-president-questions-coronavirus-tests-idUSKBN22G295?fbclid=IwAR259J0E743XIIYU6342KDirThzYDKOdXy42Ez14KjBLxexzPAwKyu9VAQ0
ill. az ehhez tartozó videó: https://youtu.be/wKRcPFk3v9k]

Viviane Fischer ügyvéd segítségével rá tudtuk venni a Charité-t a kérdés megválaszolására, hogy a Corman és munkatársai – köztük Christian Drosten – által, tehát kvázi házon belül kifejlesztett PCR-teszt-protokoll nevezhető-e kvantitatív tesztnek. A Charité azonban nem volt hajlandó a kérdésre “igen” választ adni. ehelyett ezt írta:

„Ha Real-Time-RT-PCR-ről van szó, a Charité ismeretei szerint ez a legtöbb esetben kvalitatív kimutatásra korlátozódik.“

Ezen felül a Corman és csoportja által kidolgozott protokoll („Drosten-PCR-teszt“) előtesztként megköveteli az E-Gen-Assay-t. Viszont a Pasteur Intézet ugyanazt az assay-t megerősítő tesztként alkalmazza (41, 42). Már ez is furcsa, mert Corman és kollégái szerint az E-Gen-Assay „valószínűleg az összes ázsiai vírusra pozitívan reagál“. Ráadásul a WHO 2020 április elején módosította az algoritmust, és azt ajánlotta, hogy egy PCR-tesztet már akkor is „pozitívnak“ kell tekinteni, ha az E-Gen-Assay önmagában egy pozitív eredményt ad (43). Hangsúlyozzuk még egyszer: Corman és munkatársai szerint ez minden ázsiai vírusra pozitívan reagál.

Így egy bizonyítottan nem specifikus tesztet hivatalosan specifikusnak állítanak be. Az algoritmus módosítása csodálatos módon a pozitívan teszteltek számának növekedésével járt együtt. Az E-Gen-Assay-t alkalmazzák többek között a Roche, TIB Molbiol és R-Biopharm tesztjei (44, 45, 46).

Magas Cq-értékek: abszurd teszteredmények

További lényeges probléma, hogy a PCR-tesztek sokszor 35-nél magasabb Cq értékkel rendelkeznek — sőt, némelyek, mint pl. a „Drosten-PCR-teszt“, 45-ös Cq értékűek. „Cq“ a „Cycle Quantification“-értéket jelenti, azaz azt adja meg, hány cikluson keresztül kell sokszorozni a DNS-t (örökítőanyagot), hogy a PCR egy feldolgozható jelet adjon. „Cq values higher than 40 are suspect because of the implied low efficiency and generally should not be reported [A 40-nél magasabb Cq-értékek bizonytalanok az alacsony hatásfok miatt, és nem szabadna őket figyelembe venni, jegyzőkönyvezni.]“, írják a MIQE-irányelvek (47).

A MIQE a „Minimum Information for Publication of Quantitative Real-Time PCR Experiments [A kvantitatív Real-Time PCR kísérletek publikációinak minimális követelményei]“ rövidítése. Ez olyan irányelvek gyűjteménye, melyeknek biztosítaniuk kell, hogy a Real-Time PCR, más néven kvantitatív PCR vagy qPCR, valóban megbízható eredményeket adjon. Maga az eljárás megalkotója, Kary Mullis, így nyilatkozott evvel összefüggésben:

„If you have to go more than 40 cycles to amplify a single-copy gene, there is something seriously wrong with your PCR [Ha több mint 40 ciklusra van szükséged egy génmásolat fölerősítésére, akkor ott valami baj van a PCR-módszereddel]“ (48).

A MIQE-irányvonalakat Stephen A. Bustin vezetése alatt dolgozták ki. Bustin a molekuláris orvostudomány professzora, a qPCR világviszonylatban elismert szaktekintélye, és a „A-Z of Quantitative PCR [A kvantitatív PCR abc-je]“ c. könyv szerzője, amelyet a “qPCR bibliájának” neveznek (49, 50). Bustin a közelmúltban egy interjúban utalt arra, hogy semmiképp nem ajánlatos önkényesen megválasztott Cq-értékeket alkalmazni, mert ez túl alacsony érték esetében kizárhatja az érvényes eredményeket, túl magas értékek esetében pedig megnöveli a hamis pozitív eredmények valószínűségét. (lásd az audio-interjút lentebb). Véleménye szerint a 20-30 közötti tartományban kellene lennie a Cq értéknek. 35 fölötti Cq-értéknél kétségei volnának az eredmények megbízhatóságát illetően (51).

 Kép: OffGuardian.com

Ezen felül van még néhány tényező, mely döntően befolyásolhatja a teszteredményeket. Ide tartozik az RNS átírása komplementer (kiegészítő) DNS-sé (cDNA). Így a PCR kezdete előtt – amennyiben RNS-vírusokat (mint a SARS-CoV-2) keresünk – az RNS-t át kell írni cDNS-sé a reverz transzkriptáz enzim segítségével. Ezért az „RT (reverz transzkriptáz)“, jelölés a „PCR“ vagy „qPCR“ előtt. “Azonban ez az átalakítási folyamat továbbra is inefficiens és variábilis”. – állapítja meg Jessica Schwaber két kutató kollégájával (Centre for Commercialization of Regenerative Medicine in Toronto) egy 2019-ben közzétett tanulmányban (52).

Hasonló problémákat lát Stephen A. Bustin. Így felhívta a figyelmet, hogy az RNS cDNS-sé történő átírása során a folyamat végén kapott DNS-mennyiség 10-szeres értékek között ingadozhat – ugyanakkora RNS kiindulási mennyiségnél (53). És ha figyelembe vesszük, hogy a génszekvenciákat minden ciklusban megduplázzuk, érthető lesz, hogy a cDNS mennyiség legkisebb eltérése is óriási mértékben meghamisíthatja a végeredményt, ami már önmagában is de facto semmissé teszi a tesztek értékét. [Fordító: Ha az 1-es számot duplázom 25-ször egymás után, akkor az eredmény 1,03*10^9. Ha a 10-es számot duplázom 25-ször egymás után, akkor az eredmény 1,03*10^10.

Ha a duplázási ciklusok száma 35, akkor az 1 duplázása 3,42*10^10-et ad, a 10 duplázása 3,42*10^11-et. Magyarul: A hibahatár nem néhány %, hanem több százszoros értékek között mozog. És ennek alapján veszik a bátorságot a tesztelők, hogy igent vagy nemet mondjanak.]

Továbbá az RT-qPCR-tesztekkel kapcsolatban — márpedig a COVID-19-tesztek RT-qPCR-tesztek! —Bustin a következő megállapítást teszi:

„We demonstrate that elementary protocol errors, inappropriate data analysis and inadequate reporting continue to be rife and conclude that the majority of published RT-qPCR data are likely to represent technical noise [Bemutatjuk, hogy az elemi protokoll hibák, a nem megfelelő adatelemzés és a nem megfelelő jegyzőkönyvezés továbbra is gyakori, és arra a következtetésre jutunk, hogy a közzétett RT-qPCR adatok nagy része valószínűleg technikai zajt jelent ]“ (54).

Nos „technikai zaj“ annak finom megfogalmazása, hogy nincs ott semmi, illetve, ahogyan a szerzők kicsit drasztikusan fogalmaznak: “csak turmixolt szemét“.

[Fordító: Feltétlenül érdemes megjegyezni, hogy az 1. FC Köln és a Borussia Mönchengladbach futballistáit és a személyzetet rendszeresen tesztelték. A tesztek is azt mutatták, a tesztelt személyek a negatív után néha pozitív eredmény mutattak fel, majd másnap újra negatívok lettek. Természetesen tünetek nélkül. https://www.journalistenwatch.com/2020/05/08/der-test-betrug/]

Hogyan lehet tehát, hogy akik azt állítják, hogy a PCR-tesztek az ún. COVID-19 diagnózisára abszolút pontosak, ezeknek a teszteknek a fundamentális hibáit figyelmen kívül hagyják, még akkor is, ha szembesítik őket a tesztek validitásával kapcsolatos kritikus kérdésekkel? Egy biztos. A koronavírus-hipotézis apologétáinak foglalkozniuk kellett volna ezekkel a kérdésekkel, mielőtt a teszteket a piacra dobták, és az egész világot egy lockdown-ba kényszerítették. Főleg, hogy a kérdéseknek magától értetődőnek kell lenniük mindenki számára, aki elvárja, hogy tudományos gondolkodás talaján állónak tekintsék.

Így nem lehet a kérdést megkerülni: A magától értetődő tudományos gondolkodás elfojtását látva milyen pénzügyi és politikai érdekek játszanak itt döntő szerepet?

Köztudott, hogy a WHO-nak szorosak a kapcsolatai a gyógyszeriparral, ahogyan erre a British Medical Journal 2010-ben rámutatott (55). Több szakértő bírálja, hogy a “WHO-nál nemcsak töretlen a nyílt korrupció és az érdekkonfliktus, de ez folyamatosan erősödik“ (56). Nem sokkal különb a helyzet a CDC-nél, hogy megnevezzük a vírus-cirkusznak egy másik fontos szereplőjét is. (57).

Végső soron, az egyes szereplők motívumai egészen különbözők lehetnek, és bizonyára sokan vannak, akik jóhiszeműen cselekednek. De a tudományos helyzet egyértelmű. A PCR-teszteken nyugvó világgá kürtölt esetszámok nem támasztják alá a pozitívan tesztelt személyeknek a megfélemlítését, lockdown-intézkedések meghozatalát, és számos ember szegénységbe és kétségbeesésbe taszítását, vagy akár öngyilkosságba hajszolását.

Egy „pozitív“ eredmény már avval is súlyos következményekkel járhat a páciens számára, hogy figyelmen kívül hagynak minden nem virális kórokozót, a pácienseket kísérleti alanyként súlyosan toxikus szerekkel kezelik, és a súlyos kockázatokkal járó invazív lélegeztetésnek vetik alá. Különösen az idősebb személyek és egyéb betegségekben szenvedő betegek számára lehet halálos egy ilyen kezelés, ahogyan azt a „Fatale Therapie [Végzetes terápia]“ c. Rubikon-cikk bemutatja (58).

Tehát, ha valahol csakugyan többlet-mortalitást regisztráltak, akkor az okok keresésénél semmiképp sem szabad figyelmen kívül hagyni az olyan tényezőket, mint a terápia és lockdown-intézkedések. Ez annál inkább fontos, mert a „COVID-19“ elhalálozási statisztikái tele vannak olyan esetekkel, hogy a páciensek már halálos betegek voltak, és csak azért kerültek bele a statisztikába, mert tesztjük – az igen kétséges tesztek alapján – pozitív lett. A valódi pandémiát a tesztek jelentik, nem pedig egy állítólagosan új és rendkívül veszélyes vírus.
Az írás eredetileg itt jelent meg németül
Die Nonsens-Tests
ill. angolul
COVID19 PCR Tests are Scientifically Meaningless.

2020. július
Fordította: Király József

Források és megjegyzések:

(1) WHO Director-General’s opening remarks at the media briefing on COVID-19 — 16 March 2020, WHO-sajtókonferencia, 2020. március16.
(2) Emma Farge; John Revill, ‘Tesztelni, tesztelni, tesztelni’: WHO chief’s coronavirus message to world, Reuters, 2020. március16.
(3) WHO head: ‘Alap üzenetünk: tesztelni, tesztelni, tesztelni’, BBC, 2020. március 16.
(4) Lásd,  https://www.zdf.de/nachrichten/heute-journal/heute-journal-vom-3-05-2020-100.html a 20:45 a 20:45 perctől
(5) Harry C. McPherson, Jr. Review Essay: Walter Lippmann and the American Century, foreignaffairs.com, 1980 ősze
(6) Walter Lippmann. The Stakes of Diplomacy, Henry Holt and Company, 1915
(7) Celia Farber. The Corona Simulation Machine: Why the Inventor of The “Corona Test” Would Have Warned Us Not To Use It To Detect A virus, uncoverdc.com 2020. április 7.
(8) Gina Kolata. Faith in Quick Test Leads to Epidemic That Wasn’t, [A gyorstesztbe vetett hit a soha nem volt járványhoz vezetett.] New York Times, 2007. január 22.
(9) Szenzitivitás: a betegek azon hányada, akik pozitívan reagálnak a tesztre.  Specifitás: a negatívra tesztelt tünetmentes betegek hányada (10) Lásd https://vimeo.com/417500646
(11) Jessica Watson. Interpreting a covid-19 test result, [A Covid teszt eredmény értelmezése] The BMJ, 2020. május 12.
(12) Prof. Thomas Löscher e-mailje 2020. március 6.
(13) Lásd https://www.bmj.com/content/369/bmj.m1808/rr-15
(14) Lásd www.torstenengelbrecht.com
(15) Martin Enserink. Virology. Old guard urges virologists to go back to basics, Science, 6. Juli 2001. július 6, 24. old.
(16) Charles Calisher e-mailje 2020. május 10.
(17) Amory Devereux; Rosemary Frei. Scientists Have Utterly Failed to Prove that the Coronavirus Fulfills Koch’s Postulates, [A tudósok nem tudják bizonyítani a Koch-féle posztulátumokat.] OffGuardian, 2020. június 9.
(18) Linlin Baoet al. The Pathogenicity of SARS-CoV-2 [A SARS-CoV-2 patogenitása] in hACE2 Transgenic Mice, Nature, 2020. május 7.
(19) Edit I. Buzás et al. Antibiotic-induced release of small extracellular vesicles (exosomes) with surface-associated DNA [Exoszómák (vírushoz hasonló részecskék ) megjelenése antibiotikumok hatására] , Scientific Reports, 2017. augusztus 15.
(20) Barbara McClintock. The Significance of Responses of The Genome to Challenge [Hogyan reagálnak a genomok a kihívásokra], Nobel-díj átadása alkalmával tartott beszéd, 1983. december 8.
(21) Lásd https://www.who.int/emergencies/diseases/novel-coronavirus-2019/technical-guidance/laboratory-guidance
(22) Victor M. Corman et al. Detection of 2019 novel coronavirus (2019-nCoV) by real-time RT-PCR, Eurosurveillance, 2020. január 23.
(23) Fermin Koop. A startling number of coronavirus patients get reinfected [Ijesztően magas az újrafertőződött koronavírus betegek száma], zmescience.com, 2020. február 26.
(24) Yafang Li et al. Stability issues of RT-PCR testing of SARS-CoV-2 for hospitalized patients clinically diagnosed with COVID-19, Journal of Medical Virology, 2020. március 26.
(25) Barnaby Edward Young et al. Epidemiologic Features and Clinical Course of Patients Infected With SARS-CoV-2 in Singapore, JAMA, 2020. március 3
(26) Torsten Engelbrecht, Konstantin Demeter. Fatale Therapie: Die Behandlung von positiv auf SARS-CoV-2 getesteten Patienten mit hochtoxischen Medikamenten és riskanten Intubationen kann tödlich sein.[Végzetes terápia. A pozitívan teszteltek kezelése toxikus gyógyszerekkel, kockázatos intubációval végzetes lehet.] , Rubikon, 2020
(27) Coco Feng; Minghe Hu. Race to diagnose coronavirus patients constrained by shortage of reliable detection kits, scmp.com, 2020. február 11.
(28) Sin Hang Lee. Letter to the WHO’s coronavirus response team, to the WHO regional Office for the Americas and to Dr. Anthony S. Fauci „Extremely sensitive, no false-positive tests needed for SARS-CoV-2“, 2020. március 22.
(29) Ralf L. Schlenger. PCR-Tests auf SARS-CoV-2: Ergebnisse richtig interpretieren [Értelmezzük helyesen a PCR-teszteredményeket], Deutsches Ärzteblatt, 2020. június 12.
(30) Ralf L. Schlenger. PCR-Tests auf SARS-CoV-2: Ergebnisse richtig interpretieren [Értelmezzük helyesen a PCR-teszteredményeket], Deutsches Ärzteblatt, 2020. június 12.
(31) CDC 2019-Novel Coronavirus (2019-nCoV) Real-Time RT-PCR Diagnostic Panel. 2020. március 30.
(32) Lásd https://www.fda.gov/media/136151/download
(33) Altona Diagnostics, Instructions for Use RealStar®SARS-CoV-2 RT-PCR Kit 1.0, S. 6
(34) SARS-CoV-2 Coronavirus Multiplex RT-qPCR Kit, creative-diagnostics.com
(35) Victor M. Corman et al. Detection of 2019 novel coronavirus (2019-nCoV) by real-time RT-PCR, Eurosurveillance, 2020. jaqnuár 23.
(36) Roche, Product Announcement: LightMix® Modular Assays for the Detection of Wuhan/2019 novel coronavirus (2019-nCoV), April 2020, updated
(37) Lásd https://www.fda.gov/media/136049/download
(38) SARS-CoV-2 Coronavirus Multiplex RT-qPCR Kit, creative-diagnostics.com
(39) Például Christian Drosten et al. An analysis of SARS-CoV-2 viral load by patient age, Charité Berlin
(40) Jon Rappoport. Corona: creating the illusion of a pandemic through diagnostic tests, 2020. április 8.
(41) Lásd https://www.who.int/docs/default-source/coronaviruse/protocol-v2-1.pdf
(42) Lásd https://www.who.int/docs/default-source/coronaviruse/real-time-rt-pcr-assays-for-the-detection-of-sars-cov-2-institut-pasteur-paris.pdf?sfvrsn=3662fcb6_2
(43) Lásd https://web.archive.org/web/20200417112824/http:/www.labor-augsburg-mvz.de/de/aktuelles/coronavirus
(44) COBAS SARS-CoV-2 Test
(45) Lásd https://www.rapidmicrobiology.com/news/roche-distribute-tib-molbiol-wuhan-coronavirus-assays-for-rnap-envelope-and-nucleocapid-genes
(46) Lásd https://clinical.r-biopharm.com/wp-content/uploads/sites/3/2020/02/pg6815ruo_ridagene_sars-cov-2-ruo_en_2020-02-12_final.pdf
(47) Stephen A. Bustin et al. The MIQE Guidelines: Minimum Information for Publication of Quantitative Real-Time PCR Experiments, Clinical Chemistry, April 2009, S. 612
(48) Michael A. Innis et al. PCR Protocols. A Guide to Methods and Applications, Academic Press, 1990, S. 8-9
(49) Lásd Professor Stephen Bustin, Website der Anglia Ruskin University ARU
(50) Lásd https://en.wikipedia.org/wiki/Stephen_Bustin
(51) Stephen A. Bustin, interview von David Crowe, 14. April 2020, ab Min. 27:00
(52) Jessica Schwaber et al. Shedding light: The importance of reverse transcription efficiency standards in data interpretation, Biomolecular Detection and Quantification, 2019. Február 12.
(53) Stephen A. Bustin, interview von David Crowe, 2020. április 20, ab Min. 16:00
(54) Stephen A. Bustin Talking the Talk, but Not Walking the Walk: RT-qPCR as a Paradigm for the Lack of Reproducibility in Molecular Research, European Journal of Clinical Investigation, 2017; 47 (10): 756-774
(55) Fiona Godlee [Conflicts of interest and pandemic flu], (https://childrenshealthdefense.org/wp-content/uploads/Godlee-2010-Conflicts-of-interest-and-pandemic-flu.pdf), British Medical Journal, 2010. június 3.
(56) F. William Engdahl Can we trust the WHO?, Global Research, 2020. április 3.
(57) CDC and WHO Corrupt Financial Entanglements with the Vaccine Industry [Korrupt pénzügyi összefonódások az oltóanyagiparral] , childrenshealthdefense.org
(58) Torsten Engelbrecht, Konstantin Demeter. Fatale Therapie: Die Behandlung von positiv auf SARS-CoV-2 getesteten Patienten mit hochtoxischen Medikamenten és riskanten Intubationen kann tödlich sein., Rubikon, 2020
(59) Torsten Engelbrecht, Konstantin Demeter. COVID19 PCR tesztek tudományosan értéktelenek OffGuardian, 2020. június 27.

a

Print Friendly, PDF & Email

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük