A maszk-svindli

Thorsten Wiethölter itt megjelent írásának fordítása
A kérdésre, hogy az állami korlátozó intézkedéseknek van-e haszna a lakosság számára, a hatalmon lévők igennel válaszolnak. Ezt azonban alig tudják ellenőrizhető adatokkal, tényekkel alátámasztani. Nem is csoda, hiszen a rendelkezésre álló információk elemzése más képet mutat.
A szerző ehhez nemzetközi adatokat elemez a korlátozó intézkedésekkel kapcsolatban, mindenekelőtt a maszk-kényszer és a pandémia lefolyásának vonatkozásában. Ez azt mutatja, amit a kormányok elrendeltek és a lakosságra rákényszerítettek, nincs ráhatással a pandémiára. A szigorú intézkedéseket bevezető országokban nem alacsonyabb a halottak száma, mint a problémát lazábban kezelőkben. Az államok, melyeknek polgárai még a friss levegőn is kénytelenek maszkban járni, nem mutatnak fel kevesebb halottat. De ez volt a cél egyáltalán? – kérdezi a szerző. Mindenesetre sem a maszk-kényszernek, sem a távolságtartásnak nem mutatható ki pozitív hozadéka. Az általános benyomás az, hogy az állami intézkedéseknek nem volt hatásuk a pandémia lefolyására.
Már 2020. július 7-én készült nemzetközi összehasonlításomban nem tudtam összefüggést kimutatni az állami intézkedések és a pandémia lefolyása között. Ehelyett más összefüggések ötlöttek szemembe.
Jelen írásomban újra az állami intézkedések hatását vizsgálom arra tekintettel, kimutatható-e ezeknek valamilyen haszna. Ezúttal azt is megvizsgálom, az egyes országokra jellemző saját intézkedéseknek milyen hatása volt.
Újra az „Oxford Stringency Index“-et veszem elő, hogy az állami intézkedések szigorúságát össze tudjam hasonlítani. A Stringency Index különböző faktorok segítségével vizsgálja, milyen intézkedésekkel, milyen intenzitással reagáltak az egyes országok az elmúlt hónapokban a pandémiára. Ezt az indexet azonban nem szabad százalékként értelmezni. Tehát nem mondhatjuk, hogy az egyik ország ennyi százalékkal szigorúbb, mint a másik. Ez már csak azért sem lehetséges, mert az egyes intézkedések, melyek egy csomag részei, sem hasznuk vagy káruk, sem a társadalom által érzett terhelés vagy korlátozás tekintetében nem hasonlíthatók össze egymással. Tehát az indexnek van néhány gyönge pontja. Mégis, jelenleg ez az egyetlen indikátor, amely sokrétűen és standardizálva hasonlítja össze az állami intézkedéseket. A Stringency Index kiszámításának módjáról itt olvashatunk részletesebben.
Ezen felül elemezzük a Covid-19 halottak számának alakulását a maszk előírásokkal összevetve. Alapjában véve jobban megfelelne célunknak, ha a fertőzési számokat vehetnénk alapul. De a jelentett fertőzési számok olyan mértékben megbízhatatlanok, és erősen függenek az egyes országok tesztelési szokásaitól, hogy egyszerűen alkalmatlanok következtetések levonására. Ezért elemezzük a halottak számának alakulását. Ezek sem teljesen megbízhatók, de jóval megbízhatóbbak, mint a fertőzési adatok.[Közzétevő: Ugye tudjuk: A Covid-halottak 99 %-a egyéb súlyos krónikus alapbetegséggel rendelkezett, amelyek következtében az illető éppúgy meghalt volna, minta nem lett volna Covid-ja.]

Használ az állami szigor? Vagy mégsem?

Hasonlítsuk össze a legszigorúbb országokat a legkevésbé szigorú országokkal a Covid-19 halottak tekintetében. Az alábbi grafikonon az államok a Stringency Index szerint lettek csoportosítva. Ehhez az európai államokat két, lehetőleg egyforma nagy csoportba osztottuk, hogy statisztikailag jól értelmezhető eredményeket kapjunk. Az egyik csoportba a nem szigorú, a másikba a szigorúbb országok kerültek.

A legjobb felosztást akár az országok száma, akár a csoportba tartozó összlakosság tekintetében a 85-ös Stringency Indexnél kapjuk. Tehát, az egyik csoportba a 85-ös index alatti országok, a másikba az efölötti országok kerülnek. Alapul az  Our World in Data adatbankja szolgál.

Azokat az országokat vettük figyelembe, amelyek területe javarészt a kontinensen van.

Ami rögtön szembetűnik:
A szigorúbb rendszabályokat hozó országokban sem a görbe emelkedése, sem az elhunytak száma nem alacsonyabb – ellenkezőleg! Továbbá a szigorúbb rendszabályokat hozó országokban ősztől fogva jobban emelkedik a mortalitás.

A negatív és pozitív kiugrások a vörös görbében az adatok időbeni rendelkezésre bocsátásának elmaradásával, majd később ezeknek pótlásával magyarázhatók (valószínűleg Spanyolország).

A grafikon értelmezése
Nem fogom azt a hibát elkövetni, amit politikusok és újságírók ezrei, hogy egy feltételezést, mégha az logikus is, tényként adjak elő, csak mert az passzol a szándékhoz. Ezért utalok rá, hogy az ábra nem igazolja automatikusan, hogy az állami intézkedések több kárt, mint hasznot okoztak – mégha ez egy logikus következtetés, és egyéb okokból kifolyólag meg is vagyok erről győződve. De a károk valós mértékét későbbre és hosszabb távon romboló hatásúnak várom. Ehhez az ábra túl durva felbontású, és további tényezők, melyek ugyancsak befolyásolják a pandémia lefolyását, nem jelennek meg.

Egy azonban biztos. Az ábra semmiképp nem igazolja, hogy az állami intézkedéseknek bármi haszna volna!

Szembetűnnek továbbá olyan pontok, melyek újabb feltételezéseket és kérdéseket vetnek föl: Feltűnő, hogy a szigorúbb intézkedéseket és több halálesetet jelentő görbén hamarabb kezdődik az emelkedés, mint a kevesebb halálesetek és enyhébb intézkedések országainak görbéjén. Ez azt jelenti, hogy a halottak száma inkább attól függ, mely országokban lépett fel először a járvány, és nem az állami intézkedésektől. Ez pedig függhet az éghajlattól. Ez ugyan nem olvasható ki ezekből az adatokból, de hogy van korreláció az éghajlattal (átlaghőmérséklet, napsütéses órák száma), már 2020. július 7-én bemutattam.

Mivel a fenti ábra csak egy össz-értékelést ad, amelyből csak korlátozottan vonhatók le következtetések, következzék egy részletesebb kiértékelés. Ezt az áttekinthetőség miatt 14, központi fekvésű európai országra korlátozzuk. Vizsgáljuk meg a Covid-19 halottak számának és a Stringency Indexnek időbeni változását. Hogy reálisabban tudjuk a fertőzések kezdetét ábrázolni, az elhunytak számát 21 nappal eltoltuk.

A jelzett dátumokon a 21 nappal korábbi elhalálozási adatok szerepelnek. Ennek oka: A Robert Koch Intézet a fertőzéstől a tünetek megjelenéséig 5-6 napot ad meg. Az átlagos időtartam a tünetek megjelenésétől az elhalálozásig 16 nap. Az elhunytak számára ez 21-22 napot jelent a fertőzés kezdetétől a halál beálltáig.

Mivel az ábra nehezen áttekinthető, a legenyhébb és legszigorúbb országok görbéit vastagon kihúztuk, hogy szembetűnő legyen az állami intézkedések ellentmondásossága.

Ami rögtön szembetűnik:
Az első, hogy Svédország a legenyhébb intézkedésekkel – melyek lényegében ajánlásokból és nagyon enyhe korlátozásokból állnak – a halottak arányának tekintetében a középmezőnyben van. Belgium, Spanyolország, Franciaország Olaszország mortalitási adatai a jóval szigorúbb, illetve legszigorúbb intézkedések ellenére – semmivel nem jobbak. A halottak számának növekedése, tehát annak sebessége szintén erősebb. A gyakran hangoztatott érvet – mely szerint ez azért van, mert későn jöttek a lockdown intézkedések – szintén nem támasztják alá az adatok.

Különösen feltűnő ez Svédországot és Olaszországot összehasonlítva. Az adatok megerősítik a feltételezést, hogy a pandémia minden országban spontán módon zajlik le, csakúgy, mint más pandémiáknál, a kormányok intézkedéseitől függetlenül.

A svéd mortalitási adatok görbéje lassabban süllyed a csúcs után, mint más országokban. Nem világos, van-e ennek jelentősége, hiszen, az állami korlátozások hiánya nem vezetett kiugró halálozási adatokhoz. Eleve teljesen megmagyarázhatatlan, miért nem történtek a belgiumi, spanyolországi, vagy olaszországi helyzethez hasonló katasztrófák Svédországban. De még a francia helyzetnél sem voltak rosszabbak a svéd mutatók.

De ennél sokkal fontosabb a kérdés: Miért növekednek a halálozási ráták a szigorú korlátozást elrendelő országokban az utóbbi hónapokban, miközben a svéd görbe lapos marad? Különösen kiugró ez az első ábrán.

Az aktuális politikai és mediális narratíva egy kétségbeesett ordításra emlékeztet, amely minden más hangot el akar nyomni, nem pedig a tényeknek tárgyilagos megvitatására.

Mindez arra enged következtetni, hogy az itt és máshol ábrázoltak jól ismertek a döntéshozóknak, de erre kétségbeesett aktivizmussal reagálnak. Mert ha egyszer valaki fölteszi a felelősség kérdését, gyorsan kiderül, hogy a dolgok nem úgy vannak, ahogyan hónapok óta propagálják őket. És az is kiderülhet, hogy a ránk erőltetett, kényszerített gyógymód halálosabb, mint maga a betegség.

Mivel a fenti ábra meglehetősen komplex, közlünk egy grafikont, amely csak az adott maximumokat ábrázolja.

Ami rögtön szembetűnik:
Itt még világosabban lehet látni, hogy nincs összefüggés az állami intézkedések szigorúsága és a Covid-19-halottak száma között. [Fordító: Pontosabb szemlélés mégiscsak mutat összefüggést. Igaz, fordított összefüggést. Úgy tűnik, a szigorúbb intézkedéseket bevezető országokban magasabb a halálesetek száma.]

Maszk és Covid-19

Az Oxford Stringency Index nem vizsgálja a maszkhordást. Ezért az erre vonatkozó adatokat más forrásból vettük ki. A Masks4all oldal statisztikát vezet arról, milyen országokban milyen rendszabályok vannak érvényben. Ez az oldal tulajdonképpen a maszkviselést hivatott reklámozni. Feltehetően nem számoltak vele, hogy valaki az adatokat összehasonlítja a pandémia lefolyással. Mert ez az összehasonlítás nem támasztja alá a maszkreklámozást.

Itt is érvényes: Az adatok önmagukban nem bizonyító erejűek. Ez egy áttekintő kiértékelés, amelyet sok egyéb tényezővel együtt kell figyelembe venni. De mindenképp utalhatnak tendenciákra. Nem állnak továbbá rendelkezésemre idővonal adatok a maszkintézkedésekről, csupán egyes időpontok. A  Masks4all  adatait 2020. október 18-án töltöttem le, tehát ezt a napot adják vissza.

Ami rögtön szembetűnik:
Azok az országok, amelyek különösen nagy hangsúlyt helyeznek a maszkviselésre, kitűnnek a halottak számának gyors növekedésében, a halottak legnagyobb csúcsértékeiben, és a Covid-halottak tartós legnagyobb értékeiben is. Tulajdonképpen ennél rosszabbul nem is nézhetnek ki statisztikai adatok.

A különböző lefolyásoknak természetesen sokrétű okai lehetnek. De egy biztos: A maszkok viselését nem lehet statisztikai adatokkal alátámasztani.

Fenti ábrában a következő országok lettek figyelembe véve:

Mivel itt a legkülönbözőbb tényezők torzíthatják a kiértékelést, az alábbiakban 14 európai ország adatait külön kiértékeljük:

Ami rögtön szembetűnik:
Ebben az esetben valamelyest más eredményeket kapunk. A maszkviselést egyáltalán nem megkövetelő országok  mortalitási adatai április közepe és július vége között valamivel meghaladták a legszigorúbb maszkviselést elrendelő országok adekvát adatait. Egyéb időszakokban viszont viszont ezeknek az országoknak magasabbak a mortalitási adatai. De emlékeztetünk rá: Hogy kit tekintenek covid-halottnak, meglehetősen önkényes, ráadásul a deklarált covid-halottak 95-99 %-a minden országban súlyos, krónikus alapbetegséggel rendelkezett, melyek Covid nélkül is halálhoz vezettek volna. Mindenesetre ennek a grafikonnak alapadatai önellentmondásosak. Úgy tűnik, a középutas megoldás – nem kötelező a maszkhordás, de javasolt – a legoptimálisabb.

Végkövetkeztetések

Az adatok kiértékelése azt mutatja, hogy
sem az állami korlátozó intézkedéseknek,
sem a maszk-kényszernek
nincsenek kimutatható pozitív hatásai a pandémiában.
A szigorú rendszabályokat bevezető országokban nem kevesebb a halottak száma, és az őszi időszakban sem jobbak értékeik. Pedig ez volt a deklarált cél.

Lehet, hogy vannak az intézkedéseknek pozitív hatásai, de ezek nem olvashatók ki az adatokból. Ehelyett az a legvalószínűbb következtetés, hogy az államok intézkedéseinek nincs ráhatása a pandémiára. És fölmerül a gyanú, hogy az egyes államok inkább magatehetetlenségből, félelemből, karriermechanizmusok működése miatt, hatalmi opportunizmusból hozzák meg a korlátozó intézkedéseket. Vagy egyszerűen csak azért, mert sodródnak a többiekkel, és követik a média által diktált narratívát, és azt a látszatot akarják kelteni, hogy urai a helyzetnek.

Itt lehet körülbelül a súlyos társadalmi és gazdasági beavatkozások okait keresni.

[Közzétevő: Mi valamelyest pesszimistábban látjuk a helyzetet. Nem vak véletlenről, eseményekkel való sodródásról van szó, hanem egy jól megtervezett hisztériakampányról. Ennek első ránézésre az oltáslobbi állhatna a hátterében: “Addig csináljuk a korlátozó intézkedéseket, míg két kézzel nem kapkodtok vakcináink iránt.” De sajnos van a hisztériának egy másik összetevője is: A háttérben lévő erőknek (deep state, háttérhatalom) jól felfogott érdeke a gazdaság gyöngítése. És itt nem elsősorban Magyarországról van szó, amelynek gazdasága már kellően le van gyöngítve, hanem az erős nyugat-európai nemzetgazdaságokról. Ezekben az érdekcsoportokban ott vannak a hitelező bankok, amelyek nem a hitel törlesztésében, visszafizetésében érdekeltek, hanem az idők végezetéig tartó kamatfizetésben. Várható továbbá, hogy a lockdown miatt megroggyant nyugat-európai vállalatok könnyű prédájává válnak a tengerentúli tőkeerős felvásárlóknak. Pontosan ezek a mechanizmusok figyelhetők meg a klímahisztéria kapcsán is.]

A középkorban csőrös maszkkal és füstöléssel vélték, hogy leküzdhetik a pestist, és meg voltak győződve a módszer helyességéről. Persze nem működött, babona volt az egész. És ez az, ami sokkol engem. Még mindig babonával küzdünk a veszély ellen. És a babona miatt beletörődünk abba is, hogy fölégetett földet, tönkretett társadalmakat hagyunk magunk mögött?

Sokkal nehezebb vállalkozás egy ok-okozati viszony nem létezését bebizonyítani, mint annak létezését. De hónapok óta mást sem hallunk, mint ilyen összefüggések állítását, bizonyítékok nélkül, csupáncsak kívülálló autoritásokra hivatkozva. És nagyon nehéz ezekről bebizonyítani, hogy nem léteznek. Ez körülbelül olyan, mintha bármelyikünket megvádolnának egy bűncselekménnyel, és nekünk kellene ártatlanságunkat bizonyítanunk. És ha ez nem sikerül, akkor automatikusan bűnösnek számítunk. De jogrendszerünk pont fordítva működik.

És ennek az állami szervek számára is érvényesnek kellene lennie. Aki cselekszik valamit – főleg, aminek súlyos következményei lesznek mások számára – be kell tudnia bizonyítani, hogy miért ésszerű, helyes, arányos, célravezető és jogszerű, amit elrendel. És minél súlyosabbak a járulékos károk (akár potenciális károk), annál biztosabban kell az állami szerveknek megindokolni tudni lépéseiket.

Érvelés és indoklás: megengedett és kívánatos. De a babona nem helyettesítheti ezeket.

Források és megjegyzések
Lappangási idő, ill. a betegség lefolyásának ideje:  SARS-CoV-2 Steckbrief zur Coronavirus-Krankheit-2019

Maszkviselési szabályok: Masks4all (Maskenregeln)

Oxford Stringency Index: Coronavirus Government Response Tracker/Oxford Stringency Index:
Statisztikai adatok: Our World in Data

2020. november
Fordította: Király József

Print Friendly, PDF & Email

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük