Az AIDS-komplexum

[Bevezető 2022]
Ez az írás 2018-ban született, de így is elkésett vagy harminc évet. Aztán még szunnyadt 4 éven keresztül a számítógépen, amiben a Covid aktualitása is közrejátszott. De ahogyan a közmondás mondja, jobb későn, mint soha. És már csak azért is fontos a magyar közönség számára is helyretenni a dolgokat, mert bár lappang a hisztéria, a hivatalos orvostudomány továbbra is az ezelőtt harminc évvel született hazugságok alapján tanítja a leendő orvosokat, illetve ámítja, mérgezi a betegeket. És soha nem tudhatjuk, mikor tör ki a hisztéria újra. Ráadásul 2018-ban, közvetlen szomszédságunkban, Ausztriában magasra emelik a hisztéria zászlaját. Jótékonysági koncert, bál ürügyén (Life Ball) buzdítják az embereket AIDS-teszt elvégzésére, ami, ha rosszul sül el, gyógyszernek nevezett halálos méreg bevitelével járhat. Mindennek tetejében 2022 első hónapjaiban az oltóanyag-maffia újra előhozakodik az AIDS-szel, mint olyan betegséggel, amelyet mindenképp védőoltásokkal kell megelőznünk.

Hogy nem alaptalan a félelmünk egy újabb AIDS-hisztéria kitörése miatt, mutatja, hogy a covid-hisztériában már alaposan leszerepelt médiagépezet mintha kezdené leporolni a régi hazugságokat az AIDS-et illetően, aminek védőoltás is lehet a vége. A téma mindenképpen nagyobb figyelmet érdemel, itt csak utalunk az Off-Guardian két írására:

“Miközben összeomlik a Covid-narratíva, már dolgoznak az új pandémián. A koronavírus megtette kötelességét, elmehet. A génmódosító oltások – akár a rák, akár a HI-vírusnak egy új, aggodalomra okot adó variánsa ellen – maradni fognak.”

Van a profiton kívül egy félelmetesebb oka is a Covid-AIDS téma médiabeli tálalásának?
(A négy éves késlekedés miatt előfordulhat, hogy egyes linkek nem lesznek már helyükön. De más helyeken valószínűleg megtalálhatók.)

[Bevezető 2018]
Írásunkban elsősorban német és angol nyelvű forrásokra tudunk támaszkodni. Egyet biztosan láthatunk: Az AIDS olyan sajtófigyelmet kapott, amit csak a hisztéria szóval lehet jellemezni. És ahol sajtóhisztéria van, rögtön fölmerül a kérdés: Kik csinálják, mi célból?

Mindenesetre a történet a világtörténelem legnagyobb tudományos botránya* címet érdemli ki, amely emellett számtalan halálos áldozatot is eredményezett.
*2020-ban a covid átvette a helyet a dobogó legfelső fokán.

És csak a vak nem látja a párhuzamokat az AIDS és a Covid között.

A legszembetűnőbbek: 
– bizonytalan, reprodukálhatatlan kimutatás

– nem egységes kórkép

– az alternatív magyarázatok elfojtása

– az alkalmatlan PCR-teszt sztárolása

– jó esetben haszontalan, rosszabb esetben kifejezetten mérgező gyógyszerek, oltóanyagok

– és végül van egy személyes összekötő kapocs: Anthony Fauci.

Nézzük meg először is, mit állít a főáramú média:

Az AIDS (Acquired Immune Deficiency Syndrome = szerzett immunhiányos tünetegyüttes) a HIV (Human Immunodeficiency Virus = emberi immunhiány vírusa) által előidézett, gyakorlatilag 100%-os halálozású tünetegyüttes, amelyet 1981-ben azonosítottak, de már jóval régebben megjelent. (Wikipédia)

Nos, a főáramú média már ebben a tömör meghatározásban is több badarságot ír.

Először is: Vírus nem okozhat tünetegyüttest, legföljebb tünetekkel járó betegséget. Egy bizonyos vírus egy betegséget okozhat, annak különböző tünetei lehetnek.

A tünetegyüttes pedig több tünet együttes fellépése. Tehát: Vagy betegség, vagy tünetegyüttes. Vagy-vagy, el kellene döntenetek. Természetesen az is badarság, hogy a tünetegyüttes halált okozna.

Másodszor: Ilyet, hogy valami 100 %-os halálozású, csak a legvadabb AIDS-protagonisták állítottak a hisztéria csúcsán, a nyolcvanas évek második felében. Mára már senki nem akar erre emlékezni. Persze, ha a hasamra csapok, és azt mondom, a vírus lappangási ideje 80 év, akkor a végén még kijön a 100 %-os halálozás.

Nézzük meg mi az igazság evvel szemben:

Állításaink:

  1. AIDS, mint fertőző betegség nem létezik. Az AIDS egy tünetegyüttes, jól ismert egyéb betegségek tüneteit foglalták össze és adták neki ezt a gyűjtőnevet.
  2. HI-vírus (sem HIV1, sem HIV2) nem létezik. Így a nem létező vírus természetesen nem okozhatja a tüneteket kiváltó betegségek egyikét sem.
  3. A tüneteket, illetve az azt kiváltó betegségeket vagy életmódjuk miatt kapták a betegek (az esetek zömében homoszexuális férfiak), vagy a gyógyszerként adott halálos mérgek okozták azt.
    Az immunrendszer végzetes legyengülését az okozta, hogy a szervezet védekezik a végbélen át bejutó idegen fehérjék ellen. Az immunrendszert az anális közösülés mellett tovább gyöngíti a dizájndrogok, egészségre káros stimulálószerek használata és a promiszkuitás.
  1. Mivel HI-vírus nem létezik, ezek nem is fertőzhetnek. Erre folytattak kísérleteket az USA-ban, Németországban, a kapott eredményeket gyorsan a szőnyeg alá söpörték, mert ellentmondtak a hisztériának, a manifesztálódó dogmának.
    Ha az immunrendszer legyengülése még nem végzetes, a szimptómákat felmutató betegek életmódjuk megváltoztatásával máról holnapra meggyógyulnak.
  1. A nemlétezésből következik, hogy gyógyszer sem létezik az AIDS ellen. Amit gyógyszerként (Bactrim, azidotimidin (AZT), Retrovir és a vele rokon hatóanyagú szerek) adtak évtizedeken keresztül a betegeknek, az halálos méreg volt. Mivel a nyolcvanas évek végén nagyon egyértelmű volt az elhalálozás és a gyógyszerek adagolása közötti összefüggés, lecsökkentették a hatóanyag koncentrációt. Így ez mára lassabban ölő méreggé vált.
  2. A nemlétezés másik következménye, hogy kimutatni sem lehet. Az ún. AIDS-tesztek bizonyos ellenanyagokat mutatnak ki, de olyanokat, amelyek más egyéb hatvan betegségnek is a jellemzői. Ráadásul az ellenanyagok arányát a kiértékelők önkényesen interpretálják.
  3. Kétfajta imaginárius AIDS létezik: A nyugati és afrikai. A nyugati jellemzői:
  • Kaposi-szarkóma,
  • gombás fertőzésű tüdőbaj (PCP),
  • egyéb gombás fertőzések,
  • kachexia (kiszáradás),
  • immunhiány a sejten belüli (intracelluláris) kórokozókkal szemben.

Az Afrikában uralkodó alultápláltság, járványok és higiéniai körülmények tüneteit AIDS-nek nevezték el. Ennek okaira alább kitérünk.

Az alábbiakban részletezzük a fenti állításokat.

Történetünk négy párhuzamos szálon indul el.

1. szál

1980-81 táján Kalifornia kórházaiban homoszexuális férfiaknál különös immungyöngeséget észleltek.

Sokan közülük kachexiában (kiszáradás) szenvedtek, amit klinikai táplálással sem tudtak kezelni. Közös volt bennük az immunhiány a sejten belüli (intracelluláris) kórokozókkal szemben. A sejtek közötti (extracelluláris) mikrobákkal szemben megvolt a védettség.

Ezek a szimptómák pontosan megegyeztek a szervátültetés után immunszupresszív szereket kapott betegeknél fellépő szimptómákkal.

A kutatók egy csoportja rögtön egy új vírusnak igyekezett a nyomára bukkanni. Ennek oka az volt, hogy ezek az amerikai kutatók 10 éven keresztül igen jól megéltek abból, hogy keresték a rák okozóját, mégpedig csakis a vírusok között.

Ez a történet 1971-ben indult el, amikor a Watergate-botrány miatt szorongatott Nixon elnök – hogy kedvezzen bizonyos lobbicsoportoknak – elindította kampányát (25 éven belül legyőzzük a rákot). A kampányra fordított pénzek végső soron a gyógyszeriparnál kötöttek ki. A kampányban finanszírozott kutatások nem a rák kutatásával, gyógyításával foglalkoztak, hanem 10 éven keresztül igyekeztek a rákbetegségek kórokozóját a vírusok, pontosabban szólva a retrovírusok között megtalálni.

Mivel a kampány 10 év alatt irdatlan pénzek elköltésén kívül semmi eredményt nem hozott, egyre nagyobb lett annak a veszélye, hogy a kampányt befagyasztják. Ezt érezték a kutatók is, a gyógyszeripar is. Ezért manipulálták úgy a közvéleményt, mint a politikai döntéshozókat abba az irányba, hogy itt egy új és nagyon veszélyes vírusról van szó.

2. szál

Az orvostudományban a hetvenes években az egekig dicsérték a Bactrim nevű kombinált antibiotikumot. Annak szedését még megelőzés céljára is ajánlották. De már a hetvenes évek közepétől jöttek jelzések, hogy a trimethoprim, a Bactrim egyik hatóanyaga immunszupresszív (immunrendszert elnyomó) tulajdonsággal bír, épp úgy, mint az azatioprin, amelyet szervátültetéseknél használnak, hogy megakadályozzák a beültetett szerv kilökődését.

Emellett a Bactrim folyamatos szedésnél rezisztens kórokozók kitenyésztéséhez vezetett. És ezek a kórokozók nemcsak hordozóikra voltak veszélyesek, hanem légúton más, kórokozóval addig nem találkozott személyt is megfertőzhettek.

Túl ezen, a Bactrim hatóanyagai súlyosan károsítják a sejtek energiaközpontját, a mitokondriumot.

Mivel összefoglalónk meghaladja a szokásos bejegyés méreteit, azt több részre osztjuk fel.
A magyarázó betoldásokat sárga színű keretben, az AIDS-csalás leleplezésében élenjáró orvosok, kutatók rövid életrajzát, főbb megállapításaikat pedig türkiz színű keretben tesszük közzé.

A mitokondriumról

Hogy nem csak az AIDS-disszidensek állítják, hogy a Bactrim hatóanyagai mérgek a mitokondriumok számára, álljon itt az alábbi linken elérhető tanulmány:

https://www.natuerlich-quintessence.de/media/newsletter/2017/maerz/artikel.pdf

3. szál

 Ugyancsak az ötvenes években kezdődött az immunszupresszív azidotimidin (AZT) kifejlesztése a szervátültetések utáni szervkilökődések megakadályozására.

Az ötvenes években kezdték el olyan anyagok kifejlesztését, melyek befolyásolták a sejt örökítő anyagainak (pontosabban a nukleinsavak) bioszintézisét. A cél a DNS bioszintézisének gátlása volt
– a mikrobiológiai kórokozókban,
– a rákos sejtekben és
– az immunsejtekben.
Ez utóbbi célt a szervátültetések után szervkilökődés megakadályozása motiválta. A rákkutatásban Jerome Horwitz próbálkozott a szerrel a hatvanas években, de miután a szer az összes kísérleti patkányt megölte, nem folytatta tovább ezirányú kísérleteit.
Ezek a vegyianyagok (azatioprin) nitro-csoportokat tartalmaznak. Az anyagok antibiotikus hatással vannak ugyan a mikrobákra, emellett immunszupresszív tulajdonsággal bírnak, de rákkeltő hatásúak is. Károsítják továbbá az emberi DNS-t.

Foglaljuk össze tehát, mi volt a helyzet 1981-ben:

I, Az orvostudomány kritikátlanul használja a Bactrimot bakteriális fertőzések kezelésére. A szer a baktériumok gátlása mellett elősegíti a gombás eredetű tüdőgyulladást (PCP). Klinikai orvosok és így a gyógyszeripar is felismerik a szer veszélyességét, de azt nem verik nagydobra. Azokban az években joggal lehetett milliárdos kártérítési perektől tartani, mint ahogyan azt a dohányipar példája mutatta.
De túl a milliárdos károkon, amelyet végső soron könnyen kihevert volna a gyógyszeripar, szavahihetőségén, mindenhatóságán esett volna csorba, amelynek igen messzemenő következményei lettek volna világszerte: Kételkedés az oltási kampányokban, szkepticizmus a gyógyszerekkel szemben, a már tervezőasztalon lévő vírushisztériákat illetően.

II, Az orvosok lassan felismerik továbbá, hogy a szervkilökődés gátlására használt gyógyszereknek (AZT) súlyos mellékhatásai (rákos megbetegedések) vannak.

III. A hetvenes évektől homoszexuális körökben divatdroggá válik az amilnitrit (édeskés illatú illékony folyadék, összegképlete C5H11NO2). Kereskedelmi neve Poppers.

Poppers, a súlyos mellékhatásokat kiváltó divatdrog, aminek hatásai aztán az AIDS nevű fantazmagória egyik sarokpillérévé váltak..

A tüdőbe jutott nitrit-gázok a vérbe jutva NO-gázokká alakulnak. Az NO viszont reakcióba lép a vastartalmú enzimekkel. Ennek következménye viszont az ATP-szintézis blokkolása. Ez pedig a sejtek anaerob működéséhez, azaz a rákos sejtek burjánzásához (Kaposi-szarkóma) vezet. Ugyanezen homoszexuális körökben nem csak a Poppers, hanem a kemény drogok is el voltak terjedve, és ez ugyancsak nem javította az érintettek egészségi állapotát.

IV. Egyre több a klinikai eset, amelyeknél a fenti három tényező együttesen lép fel. Ezek sok esetben halálhoz vezetnek.

V. A homoszexuális betegeket kezelő orvosok regisztrálják, hogy pácienseiknél az átlagosnál alacsonyabb a leukocita szám. (Wikipédia: A fehérvérsejtek vagy leukociták az immunrendszer sejtjei, amelyek megvédik a testünket a fertőző betegségektől és az idegen anyagoktól.) Ugyancsak közismert volt, hogy a homoszexuálisoknál magasabb volt az egyéb nemi betegségek valamint a herpesz-fertőzések aránya. Az orvosok egy részénél egyértelmű a felismerés, hogy ennek oka az anális közösülés. A szervezet igyekszik kilökni az idegen fehérjéket, illetve ha ez nem sikerül neki, akkor a szervezet reakciója az immunrendszer gyöngülése.

Ezek a tények egyelőre csak orvosi berkekben közismertek. Azonban csak idő kérdése, hogy ezek közismertté válnak, és elindul a lavina, amely a felelősök megnevezéséhez, és milliárdos kártérítési perekhez vezethet.

 VI. A Nixon által elindított és irdatlan összegeket felemésztő rákkutatási program kutatóinak szembe kell nézniük a program megszűnésével eredménytelenség miatt.

A nyolcvanas évekre tehát válaszúthoz érkezik az amerikai gyógyszeripar, illetve a tőle erősen függő orvosi kutatás.

  • Vagy beismerik, hogy a Bactrimnak több az egészségkárosító hatása, mint a gyógyhatása,
  • hogy a homoszexuális körökben elterjedt stimuláló drogoknak igen súlyos, rákot okozó mellékhatásai vannak,
  • illetve, hogy a homoszexuális életmód súlyosan károsítja az immunrendszert,

vagy…

…és ekkor lép színre Robert Gallo, a megszállott retrovíruskutató, aki azon igyekezetében, hogy megtalálja a rákot okozó vírust, már kétszer is hamisított kutatási eredményeket. A tudományos világ mindkétszer leleplezte, anélkül, hogy dologról a közvélemény különösebben tájékozódott volna.

 IV. szál

Robert Gallo amerikai rákkutató már a hetvenes évektől azon a véleményen volt, hogy vírusok, pontosabban retrovírusok okozzák a rákot.

Gallo igen jól megélt az állami kutatási pénzekből. Kutatási tevékenységét nem övezte siker, sőt, az 1970-től 1980-ig tartó időszakban többször is szembe kellett néznie a szakma megvetésével. Egyrészt kétszer is prezentált vírusokat, mint a rák okozóját, másrészt kezdtek rá úgy tekinteni, mint az állami kutatási pénzek elherdálójára.

Első csalási kísérlet
1975-ben egy emberi retrovírust prezentált a szakmai közönségnek, amelyet HL 23-nak nevezett el. Ténylegesen három génszekvenciát nevezett ki egy új retrovírusnak, és ezt vírusként akarta szabadalmaztatni. A kutató társadalom azonban rájött arra, hogy Gallo bejelentése mögött nincs semmi, így vissza kellett vonnia felfedezését.

Második csalási kísérlet
Gallo 1980-ban egy újabb retrovírust (HTLV-1) prezentált a szakmai közönségnek. Állítása szerint a vírust Japánban egy ritka leukémiabetegség kórokozójaként sikerült megtalálnia.
De Gallonak ez a felfedezése is lelepleződött, mint hamisítás.

A szakma azonban nem figyel fel a lelepleződött csalási kísérletekre, és nem küldi Gallo-t a megérdemelt Nirvánába. Ehelyett továbbra is keresik világszerte, mi az oka a homoszexuális férfiakat fenyegető betegségnek, melynek szimptómái a PCP, a kachexia és az immunrendszer gyöngesége, összeomlása.

Gallo mellett egy másik kutató, a francia Luc Montagnier és csoportja is úgy véli, vírusok okozhatják a homoszexuális férfiakat fenyegető betegségeket.

Tegyünk itt egy újabb kitérőt.

Mi az, hogy vírus, mi az, hogy retrovírus?

Továbbá:

Mi az a DNS, mi az az RNS?

Ezek után kézenfekvő, hogy nem könnyű megkülönböztetni, saját sejt vírushoz hasonló anyagait, mint nukleinsavak és fehérjék, a tényleges (nukleinsavakból és fehérjékből álló) vírusoktól.

De térjünk vissza Gallo-hoz, Montagnierhez, a nyolcvanas évek elejének közhangulatához.

Mivel a hetvenes években a virológus társadalom által felállított szabályokat sem Gallo, se Montagnier nem tudták saját állítólagos felfedezéseiknél teljesíteni[1], egyszerűen kijelentették, hogy a vírus jelenlétét elegendően lehet bizonyítani antitestekkel (ellenanyagokkal).

Újabb kitérő: Mi az az antitest (ellenanyag), mi az az antigén? 

Így érkezünk el a hisztéria kirobbanásához

Gallo 1984. április 23-án egy szenzációs bejelentést tett. A bejelentést egy jól előkészített sajtókampány kísérte, és jelen volt az amerikai egészségügyi miniszter asszony is.

Az e célból összehívott sajtókonferencián Gallo bejelentette, hogy valószínűleg megtalálta az AIDS-ért felelős vírust. Evvel indult útjára az AIDS tábor győzelmi menete. A sajtó úgy tálalta és gerjesztette a történteket, hogy elhagyta a “valószínűleg” szót. Gallo állításait senki nem tudta ellenőrizni, mert – szakmai körökben szokatlan módon – tudományos munkát nem prezentált. Hetekkel később megjelent ugyan egy műve, de ez semmiféle tudományos bizonyítékot nem tartalmazott.

Gallo csalássorozatának azonban evvel még nem volt vége.

Gallo mellett Luc Montagnier vezetésével egy francia kutatócsoport is próbálkozott az AIDS-ért felelős vírusnak a megtalálásával. A nemzetközi kutatói együttműködés jegyében Montagnier küldött vizsgálati anyagot a Gallo csoportnak. Gallo a franciáktól kapott vizsgálati anyagot kinevezte saját maga által felfedezett és izolált AIDS-vírusnak, és ennek a Human Immunodeficiency Virus = emberi immunhiány vírusa (HIV) nevet adta. A lopás tényét a német parlament (Bundestag) vérzékenyekkel foglalkozó bizottsága is rögzítette 1994.10.25-én.

Soha annyi pénzt betegség kutatására nem költöttek, mint az AIDS-re, soha nem volt a kutatás ennyire eredménytelen. Természetesen Montagnier éppúgy hamiskártyás volt, mint Gallo.

Mindketten figyelmen kívül hagyták a klasszikus vírusfelfedezés négy alapszabályát.[1] Mindketten hagyták, hogy a médiahisztéria menjen tovább a maga útján.

Vannak továbbá vélemények, melyek szerint sem Montagnier, sem Gallo nem testidegen, kívülről a testbe jutó kórokozókat – vírusokat – fedezett fel, és írt le, hanem a sejtek saját fehérjéinek egy csoportját prezentálta (általa újonnan felfedezett) vírusként.

A nagy kihívás – AIDS a főáramú és az alternatív sajtóban

A két imposztor röhög a világon. Államfőik megegyeztek, hogy mindketten fölfedezték az AIDS-et. Egyikük sem fedezett föl semmit, a hisztériából viszont dőltek hozzájuk is a milliók jogdíjak formájában.

Montagnier beperelte Gallot a vírus felfedezése kérdésében. A téma annyira fontos lett, hogy tudományos életben abszolút szokatlan módon a két állam kormányfőjének, Francois Mitterandnak és Ronald Reagannek kellett benne igazságot tennie. A két államfő salamoni ítéletet hozott. Megegyeztek abban, hogy mindkét kutató felfedezte a HI vírust, és onnantól fogva megosztoztak a szabadalmi díjakon, ami azt jelentette, hogy mindkettejükhöz dőltek a milliók az eladott AIDS gyógyszerek (halálos mérgek) után.

Montagnier egyébként nem hitt a HIV és az AIDS közötti összefüggésben, sőt beismerte, hogy az állítólagos elektronmikroszkópos felvételek nem retrovírust ábrázolnak.

Forrás: AIDS – Das Ende von Dogma und Tabu

Az AIDS-hisztéria természetszerűleg hozta magával a gyógyszer iránti igényt.

Az AZT/Retrovir-nak keresztelt gyógyszer (ténylegesen: halálos méreg) kezdetben mindenki számára nyilvánvalóan fokozta az AIDS-páciensek elhalálozását. Ezért az eredetinek a harmadára csökkentették hatóanyag-tartalmát. Ennek ellenére, kutatók, melyek nem voltak elkötelezve a gyógyszeriparnak (Juliane Sacher), kimutatták, hosszútávon inkább öl, mint gyógyít.

AIDS-gyógyszernek nevezett mérgek – orvosi berkekben mindenki tudja, senki sem meri kimondani.

Az AZT súlyosan mérgező anyag, alkalmazói állítását, mely szerint nagyobb az affinitása az AIDS-t okozó HIV retrovírus DNS-éhez, mint az emberi sejtmag DNS-hez, még senki nem igazolta. Merthogy még a HI-vírus létezését sem sikerült kimutatni. Viszont a vizsgálatok kimutatták, hogy az azidotimidin csak egy foszfátcsoportot tartalmaz a szükséges három helyett, és így nem tud a DNS-be beépülni. Kimutatható volt továbbá, hogy az AZT és az analóg termékek toxikusak a mitokondriumokra, amennyiben annak enzimeit gátolják. A szervátültetések után az AZT-vel kezelt betegek egy részénél fellép a Kaposi-szarkóma.

Az AZT emellett természetesen oxidálja a kórokozók (baktériumok, gombák) enzimjeit is, ami látszólag a beteg javulását eredményezi. De a végzetes – a természetes, egészséges sejtosztódást gátló – hatást ez nem ellensúlyozza, így a méreg méreg marad.

Az AZT klinikai tesztjeire 1986-ban került sor. A teszteket súlyosan manipulálták, és csak így tudták a világ közvéleményével, valamint az amerikai engedélyező hatóságokkal elhitetni, hogy az AZT-vel kezelt AIDS-betegeknek jobbak voltak a gyógyulási mutatói, mint a kontrollcsoportnak. Így az amerikai hatóság rekordidő alatt, már 1987 elején engedélyezte az AZT-t gyógyszerként az AIDS-betegek gyógyítására, nem sokkal később pedig a tünetmentes(!) páciensek kezelésére. Az európai engedélyező hatóságok 1987 végére, 1988 elejére követik az amerikai példát. De már 1990-től jönnek e jelzések, hogy a kezelt személyek körében a nyirokrendszer rákos megbetegedések az ötvenszeresére nőnek.

Ezt követik a mitokondriumok defektjéről, a szív és izomsejtek, az idegrendszer végzetes megbetegedéseiről tudósító publikációk. Az alibi: a HIV-fertőzés.

Majd jönnek a beszámolók arról, hogy a kezelt “AIDS-betegek”-en a legmodernebb antibiotikumok sem segítenek bakteriális fertőzések esetén. Ennek az oka, hogy az AZT, Bactrim és társai elfojtják az ellenanyagokat termelő immunsejtek képződését a csontvelőben. Az általános alibi itt is természetesen a halálos HIV-fertőzés.

Forrás: Dr. med. Heinrich Kremer, Medizinalrat a.D.
Erworbenes Immunschwäche-Syndrom ( AIDS ): ANATOMIE EINES BEISPIELLOSEN MEDIZINISCHEN VERSAGENS

http://www.ummafrapp.de/skandal/anatomie_eines_beispiellosen_versagens.html

Mire alapozzák véleményüket azok, akik vitatják, hogy amit a két tudós vírusként (retrovírusként) mutatott be, azok valójában nem vírusok voltak?

A kritikus vélemények összefoglalójául álljon itt egy beszélgetés, melyet egy tudományos magazin folytatott Eleni Papadolus-szal, az ausztráliai Perth Egyetem víruskutatójával.

Riport Eleni Papadopulos-szal

Az alábbiakban röviden idézzük néhány további kutató AIDS-szel kapcsolatos megnyilatkozásait.

Stefan Lanka német mikrobiológus, vírus-szkeptikus

Itt pedig ismertetjük

Christl Meyer: A dogma és a tabu vége c. könyvét

Majd egy beszámoló

Heinrich Kremer nyugalmazott német főorvosról

illetve

Peter Duesbergről, a Kaliforniai Berkeley Egyetem molekuláris és sejtbiológia professzoráról, az egyik legismertebb AIDS-kritikusról

Itt pedig

Juliane Sacher német orvosnő munkásságának ismertetése 

majd

Etienne de Harven kanadai víruskutató szakmai fenntartásainak ismertetése

és végül az olvasóink számára már jól ismert

Kary Mullis szakmai ellenvetései.

Záró gondolatok

Foglaljuk még egyszer össze, mik az AIDS/HIV hipotézis gyenge pontjai a  https://www.zeitenschrift.com/artikel/aids-nur-eine-lukrative-luege honlap alapján.

1, HI-vírus egy fantom, amit még soha senkinek nem sikerült ist izolálnia.

A hisztéria haszonélvezői között konszenzus van a vírus létét illetően, de konszenzus és bizonyítás két külön dolog. Mivel a direkt kimutatást senkinek sem sikerül fölmutatnia, jönnek a közvetett bizonyítékok. Az egyik ilyen bizonyíték a reverz transzkripáz enzim jelenléte. Nos, mint föntebb említettük, a reverz transzkripció (DNS írása RNS-ből reverz transzkriptáz enzim segítségével) a szervezet működésének teljesen normális velejárója. Cak kezdetben gondolták, hogy ez vírusra (retrovírusra) mutat.

2, HIV nem okozhatja az AIDS-t.

Az AIDS nem fertőző, sem szexuális, sem egyéb úton (véradás). Sem a betegápoló személyzet, sem a hozzátartozók soha nem kaptak az AIDS-betegektől AIDS-fertőzést. Természetesen, ha az anális közösülést előnybe részesítők ebből a körből kerültek ki, akkor rajtuk is mutatkoztak az AIDS tünetei, de ennek az oka a szervezet védekezése volt a testidegen fehérjék behatolása ellen, nem pedig valamiféle vírusfertőzés. Mint ahogyan a nem megfelelő vércsoportú vér átömlesztése ellen védekező immunrendszer reakciót sem jutna eszébe senkinek sem, vírusfertőzésnek nevezni.

Igen sok AIDS szimptómákat felmutató beteg HIV tesztelése negatív, Másrészt, a HIV-pozitívnak tesztelt betegek nem föltétlenül hordozzák az AIDS szimptómáit.

Az állatkísérletek azt mutatják, hogy az AIDS nem fertőző. A HI-vírusok nem mutathatók ki (nem izolálhatók) az AIDS szimptómákat felmutató személyek sejtjeiből.

Michael Verney-Elliott AIDS aktivista ezt így fogalmazta meg: Gratulálunk! Akik megpróbálták bebizonyítani, de nem sikerült nekik, hogy a rákot vírus okozza, most prezentálnak nekünk egy vírust, amely nem okozza az AIDS-et.

 3, Az AIDS-tesztek értéktelenek és hamisak

Mivel az AIDS nem létezik, így a nem létező betegséget kimutató tesztek is csaláson alapulnak. A tesztek nem az AIDS-et, nem a HI-vírust, hanem antitestek jelenlétét mutatják ki, amely antitestek más 60 betegség esetén is fokozott mértékben vannak jelen a szervezetben. Ide tartoznak pl. az influenza, akut fertőzések, alkoholizmus, herpesz, tuberkulózis, malária, hepatitisz B. Sőt, még egy közönséges terhesség is adhat pozitív HIV-tesztet. Hogy mennyire értelmetlen az egész, mutatja, hogy a drogfüggőségben szenvedők, akiknél jelzett a teszt, negatív tesztet adnak, ha leszoknak a drogfogyasztásról. Hogy a pénzforrások tovább csörgedezzenek, az AIDS protagonisták egy újabb dogmát hirdettek ki, nevezetesen, hogy aki egyszer fertőzést kapott, az örökre fertőzött marad. Persze az élet, azaz maguk a tesztek erre is rácáfoltak.

A tesztek kiértékelése önkényes, és országról országra változhat, nem beszélve arról, hogy a tesztek forgalmazói is változtatják a kiértékelést. Már csak hab a tortán, hogy a WHO ajánlása alapján Afrikában ránézésre, illetve egyéb látható szimptómák alapján lehet valaki AIDS-betegnek nyilvánítani. De csak ott, ugyanis mi lenne akkor a gyógyszerkonszernek profitjával, Gallo és Montagnier részesedésével, ha máshol is ránézésre lehetne valaki betegnek nyilvánítani. A tesztek forgalmazói 1994-ig mindenesetre 35 millió dollár árbevételre tettek szert.

A hisztérikus közhangulat következménye volt, hogy akire ráfogták, hogy HI-pozitív, az az illető számára egyenértékű volt a halálos ítélettel.

Gary Null AIDS-kritikus 1997-ben: “Átkutattam a pszicho-neuro-immunológiával foglalkozó szakirodalmat. Több mint elég hivatkozást találtam arra nézve, hogy aki egy rossz hírrel szembesült, annál az összes mérhető immunérték – terméseztese immunsejtek, T-sejtek, fagociták – romlott. Órákon belül le lehet gyöngíteni egy immunrendszert. Ha ezeknek a személyeknek bebeszélik, hogy állapotuk romlani fog, ez valóban be is következik a páni félelem miatt (nocebo hatás). amihez hozzájön még a (gyógyszereknek nevezett) mérgek immunromboló hatása.

 4, Az állítólagos afrikai AIDS-halottak valójában az alultápláltság és a higiéniai körülmények áldozatai

A WHO, ENSZ, CDC markánsan megkülönböztetik a nyugati és afrikai AIDS-tüneteket.

A CDC szerint az alábbi betegségek utalnak az AIDS-re:

1, Többszörös vagy visszatérő bakteriális fertőzés

  1. A hörgők, légcső vagy tüdő candidiasis[2]
  2. A nyelőcső candidiasis
  3. Carcinoma, invazív méhnyak
  4. Coccidioidomycosis,
  5. Cryptococcosis, extrapulmonalis
  6. Krónikus bél Cryptosporidiosis
  7. Cytomegalovírus betegség
  8. Herpes simplex
  9. Histoplasmosis
  10. HIV encephalopathia (demencia)
  11. HIV-sorvadásos szindróma
  12. Isosporiasis
  13. Kaposi-szarkóma
  14. Lymphoid interstitialis tüdőgyulladás
  15. Limfóma, Burkitt-kór
  16. Limfóma, immunoblaszt
  17. Lymphoma, elsődleges az agyban
  18. Mycobacterium avium vagy M. kansasii
  19. M. tuberculosis
  20. Pneumocystis carinii tüdőgyulladás
  21. Tüdőgyulladás, visszatérő
  22. Progresszív multifokális leukoencephalopathia
  23. Salmonella septicaemia
  24. Az agy toxoplazmózisa
  25. Immunszuppresszió, súlyos HIV-vel kapcsolatos

Az ENSZ szerinti afrikai AIDS-definíció:

  1. Súlyveszteség
  2. Láz
  3. Hasmenés
  4. Tartós köhögés
  5. Tuberkulózis

5, Az AZT nem gyógyít. Ellenkezőleg, gyilkol.

Az AZT vegyszert több mint harminc évvel ezelőtt rákgyógyszerként fejlesztették ki. A sejtméreg azonban annyira halálos, hogy állatkísérletek során minden egér elpusztult tőle: minden egészséges sejtet megmérgeztek, az immunrendszer pedig megbénult. Ez az oka annak, hogy az AZT-t 1964-ben leírták – csak jóval később vették elő újra AIDS-gyógyszerként. Ironikus módon az immunrendszert gyengítő sejttoxinnak meg kellene gyógyítania az immunhiányos betegséget, az AIDS-et!

Számos tanulmány kimutatta, hogy az AZT-vel kezelt HIV-pozitív emberek sokkal gyakrabban halnak meg, mint azok, akik nem szednek citotoxint. Donald Abrams, a San Francisco-i Általános Kórház AIDS-programjának igazgatója egy 1996-os előadásában ezt mondta: “Sok olyan betegem van, aki nem szed antiretrovirális gyógyszereket, és a kezdetektől figyelemmel kísérem őket. Minden barátjukat végignézték a vírusellenes kezelésen. Peter Duesberg hangsúlyozza, hogy az AZT különösen az AIDS-betegekre jellemző tüneteket váltja ki, például a lesoványodást és az immunrendszeri zavarokat.

[1] (Lásd az Eleni Papadopulos-szal folytatott beszélgetés külön keretben.)

[2] gombás fertőzés

A fordítások és az összeállítás 2016-18-ban készült. Közzététel dátuma:
2022. március
Közzéteszi:
Király József

 

Print Friendly, PDF & Email
Updated: 2022.05.20. — 08:05

2 hozzászólás

Add a Comment
  1. Kiegészítés a Cohenvid vírus és oltás általi, emberiség elleni, háttérhatalom és kiszolgálói által elkövetett bűntetthez.
    Talán mára – a háttérhatalom általi dezinformációs dömping miatt – mindenki elfelejtette, hogy 1998/99 telén vagy 1999/2000 telén volt egy érdekes tüdőgyulladás, országunkban. Tüdőgyulladás. De hogyan? Mindenki be volt rekedve akinek tüdőgyulladása volt. Sok esetben nem volt velejáró láz, köhögés sem, csak egy Louis Armstrong borízű hang.
    Igényszintemtől eltérően nem tudok most erről hivatkozást közölni (nem találtam utalást rá az interneten, más forrásokat nem néztem át), csak az emlékeimre és az olvasók emlékeire hagyatkozom.
    Nem állíthatok így ezért többet róla, mint hogy köze LEHETETT a Cohen vírus – AIDS vírus – SARS struktúra egyik elemének kipróbálásához, annak egyik próbaköve lehetett. Úgy érzem közel áll az igazsághoz.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük