Az általánosan elfogadott víruselmélet cáfolata – Alapok

Samuel Eckert német vállalkozó honlapjáról.

Machtwerk – Einstieg in die Widerlegung der Virusbehauptung – Telegraph
A SARS-CoV-2 publikációk kiértékelése” című új sorozatunkban részletesen elemezzük és magyarázzuk azokat a publikációkat, amelyekben azt állították, hogy sikerült bizonyítani a betegséget okozó vírus jelenlétét.

Mivel a Corona_Fakten-től folyamatosan kaptunk megkereséseket bizonyos kiadványokkal kapcsolatban, “mert ezek vagy azok most azt állították, hogy prezentálták A BIZONYÍTÉKOT”, úgy döntöttünk, hogy pontosan ezt az új sorozatot indítjuk el. Olvasóink számára ízekre szedjük az összes vonatkozó publikációt, és bebizonyítjuk, hogy miért nem történt meg az új vírus bizonyítása. Így olvasóink lehetőséget kapnak a pontosabb érvelésre, és ugyanakkor megtanulják, hogyan cáfolják meg azokat a publikációkat, amelyek nem alkalmasak erre a bizonyításra.

Hogy könnyebben megértsük az egyes, a vírus jelenlétét igazolni próbáló publikációkhoz fűzött magyarázatainkat, hoztuk létre ezt a bevezető cikket, amelyből megismerhetjük a legfontosabb alapokat. Megpróbáltuk ezt a cikket a lehető legrövidebbre fogalmazni, de úgy, hogy mégse mondjunk le a legfontosabb elemeket magyarázatáról.

Azzal, hogy a virológusok a vírus bizonyítására használt 7 alapelemet definiálták, valójában a szándékukkal ellentétes eredményt értek el – tudományos alapon gyakorlatilag megcáfolták a vírus létezésére vonatkozó állításokat.

Ebben a cikkben a következő kulcsfontosságú elemeket ismertetjük részletesen:

  1. Hogyan definiálják a vírust és a koronavírust?
  2. Mit jelent a tudományos munka, és melyek a tudományosan megalapozott szabályok?
  3. Mik azok a tudományos ellenőrző kísérletek, és hogyan kell kinézniük?
  4. Az – állítólag laborban kimutatható – úgynevezett citopátiás hatásnak (CPE), kellene az első közvetett bizonyítékként szolgálnia.
  5. A szekvencia-alignment (sorbarendezés, illesztés, hangolás) szolgál második közvetett bizonyítékként.
  6. Információk az állítólag izolált vírusok fotóiról.
  7. A PCR-teszt – mit mutat ki és milyen bizonyító erővel bír?[38]

– Hogyan definiálják a vírust és a koronavírust?

– Hogyan határozzák meg a szekvenciákat ebben az összefüggésben?

– Hogyan működnek a PCR, RT-PCR és a valós idejű RT-PCR névvel illetett szekvencia-kimutatási módszerek?

– Mikor szabad a szekvenciák emberi jelenlétének kimutatását a vírus jelenlétének bizonyítékaként elfogadni?

– Hogyan bizonyítható tudományosan egy vírus létezése?

Fogalmak:

  • A tudományban egy vírust a kizárólag az adott vírushoz tartozó specifikus genetikai anyag határozza meg.
  • A vírus genetikai anyagát vírus genetikai szálnak, vírus genetikai molekulának vagy genomnak is nevezik.
  • A vírus genetikai anyaga egymás után tartalmazza a különböző vírusfehérjék, az úgynevezett vírusgének kialakításához szükséges különböző genetikai szekvenciákat.
  • A vírus genetikai anyaga kétféle genetikai molekula – DNS vagy RNS – egyikéből állhat.
  • A koronavírusokat az határozza meg, hogy egy meghatározott RNS-molekulából állnak, amelyet egy burok vesz körül.
  • Egy adott vírus genetikai anyagát annak pontosan meghatározott hossza és a vírus genetikai szál szerkezetének pontos meghatározása határozza meg.
  • A vírus genetikai anyagának összetételét a genetikai anyagot alkotó négy építőelem pontos száma és meghatározott sorrendje határozza meg. Az örökítőanyag négy építőelemét nukleotidoknak nevezik.
  • Az örökítőanyag négy építőeleme sorrendjének meghatározását szekvenálásnak nevezzük.
  • Az örökítőanyag építőelemei sorrendjének meghatározásából származó eredményt szekvenciának vagy genetikai szekvenciának nevezzük.
  • A betegséget okozó vírusokat úgy definiáljuk, hogy szekvenciájuk egyedi, és egészséges szervezetekben nem fordul elő.
  • Ahhoz, hogy egy vírus genetikai anyagának jelenlétét ki lehessen mutatni és meg lehessen határozni, a gondolkodás és a logika törvényei szerint, amelyek minden tudománynak alapvető fundamentumai, ennek a vírusnak izoláltnak és tiszta formában jelen kell lennie, hogy a sejtek saját génszekvenciáit ne lehessen a vírus alkotóelemeiként félreértelmezni.
  • A genetikai anyag szekvenciájának meghatározása csak akkor lehetséges, ha az DNS formájában van jelen.
  • Az RNS formájában jelen lévő genetikai anyag szekvenciájának meghatározásához azt először biokémiai úton DNS-sé kell alakítani.
  • A genetikai anyag RNS-ből DNS-sé történő átalakításának folyamatát “reverz transzkripciónak” nevezik, és “RT” rövidítéssel jelölik.
  • A genetikai anyag jelenlétét és hosszát úgy határozzák meg, hogy elektromos mezőben hosszúságuk alapján szétválasztják. A rövid darabok gyorsabban, a hosszabbak lassabban vándorolnak. Ugyanakkor a vizsgálandó genetikai anyag hosszának meghatározásához különböző hosszúságú és ismert hosszúságú genetikai anyagdarabokat adnak hozzá. A genetikai anyag hosszának kimutatására és meghatározására szolgáló megbízható szabványos technikát “gélelektroforézisnek” nevezik.
  • Ha egy bizonyos genetikai anyag koncentrációja túl alacsony ahhoz, hogy a “gélelektroforézis” technikájával kimutatható legyen, akkor a DNS korlátlan szaporításának technikájával, az úgynevezett polimeráz láncreakcióval (PCR) tetszés szerint megsokszorozható. Ily módon a gélelektroforézis során a nem kimutatható DNS láthatóvá tehető. Ez az előfeltétele annak, hogy a genetikai anyag hozzáférhetővé váljon a további vizsgálatok számára, különösen a hosszának és szekvenciájának későbbi, döntő meghatározásához. Ezt a módszert PCR-ként is rövidítik.
    A PCR-technika feltalálója, Karry Mullis, aki 1993-ban ezért kémiai Nobel-díjat kapott, már korán rámutatott, hogy ez a módszer, amelyet a számítógépes chipgyárak tisztaszobai elemzésére fejlesztettek ki, nagyon sok hibalehetőséget rejt magában.[1] A Nobel-díjjal kapcsolatos beszédében, amely a Nobel-díj Bizottság honlapján dokumentálva van, arra is rámutatott, hogy nincs ellenőrizhető, tényleges tudományos bizonyíték[2] arra, hogy a HIV genomjának nevezett genetikai anyag valóban immunhiányt vagy bármelyik betegséget okozza, amelyeket helytelenül az “AIDS” kifejezés alatt csoportosítanak és erősen mérgező kemoterápiával kezelnek. Rámutatott, hogy az érintett tudósok között csak egy konszenzus van arról, hogy a “HIV” immunhiányt okozna.[3]
  • Ahhoz, hogy egy DNS-t PCR-technikával meg lehessen sokszorozni, ismerni kell a DNS összetételét, szekvenciáját. Egy DNS-t csak akkor lehet PCR-rel felerősíteni, ha a DNS elejéhez és végéhez rövid, mesterségesen előállított géndarabokat kötünk, amelyek pontosan megfelelnek a felerősítendő DNS-nek az elején és a végén lévő szekvenciájának. Ezeket a rövid, mesterségesen előállított DNS-darabokat ezért PCR-satarter (indító) molekuláknak, primereknek nevezik. Ezek átlagosan 24 és 30 nukleotid (a genetikai anyag építőkövei) közötti hosszúságúak.
  • Ezért a PCR nem képes ismeretlen szekvenciák és ismeretlen vírusok kimutatására. Csak a vírus szekvenciájának meghatározása teszi lehetővé a vírusból származó génszekvencia kimutatására szolgáló PCR-teszt kifejlesztését.

Mit jelent a tudományos munka, és melyek a tudományosan megalapozott szabályok?

1998-ban[4] a fertőzés- és rákkutatásban elkövetett nagyszámú, szisztematikus és kiterjedt hamisítások miatt összeállítottak és közzétettek egy szabálygyűjteményt “Javaslatok a helyes tudományos gyakorlat védelmére” címmel. Ezeket 1997-ben egy nemzetközi bizottság dolgozta ki a Német Kutatási Alapítvány (Deutsche Forschungsgesellschaft, DFG) megbízásából, és a szándéknak megfelelően az egyetemek és a Német Rektori Konferencia pontosította, majd nyomtatásban és az interneten közzétették, és Németországban kötelezővé tették minden állami tudományos intézmény és tudós számára. Ezek a szabályok és iránymutatások az egyes személyek munkaszerződésének részét képezik.

Tudományos szabályok és iránymutatások

A szabályok és rendeletek egyetértenek abban, hogy a tudományos munka olyan alapelveken alapul, amelyek minden országban és minden tudományágban azonosak. A helyes tudományos gyakorlat megköveteli (a felsorolás nem teljes):

A.) “lege artis” munkamód. A vizsgálatokat a legújabb tudományos eredményeknek megfelelően kell elvégezni, ami megköveteli az aktuális szakirodalom ismeretét és felhasználását, a megfelelő módszerek alkalmazását és a legújabb ismereteket.

B.) Tisztesség. A tudós feladata az eredmények következetes ellenőrzése és megkérdőjelezése, beleértve a mások eredményeit és hipotéziseit megkérdőjelező megállapítások bemutatását. Az alkalmazott módszerek verifikálása és a zavaró tényezők kizárása érdekében központi szerepet játszanak a kontrollkísérletek, amelyek során a kísérleti elrendezést ugyanilyen teljes körűen nyilvánosságra kell hozni.

C.) A minőségbiztosítás, mint a tudományos tisztesség fontos jellemzője. Az eredmények közzétételekor a módszereket, a munkafolyamatokat és az eredményeket pontosan le kell írni, világosan megkülönböztetve az eredmények reprodukálását és az értelmezést. A saját hipotéziseket, valamint más tudósok eredményeit és elképzeléseit elutasító eredményeket közölni kell, és a más szerzők és versenytársak vonatkozó publikációit megfelelően idézni kell.

A helytelen tudományművelés e három és más kritériumok megsértéséből, valamint a releváns bizonyítékok, források és a nemkívánatos eredményekről szóló információk elhallgatásából adódó félrevezetésből ered. Helytelen tudományművelést és közös felelősséget jelent a tudomásszerzés a mások által elkövetett hamisításokról, a részvétel ezekben, társszerzőség a hamisítást tartalmazó publikációkban, a felügyeleti és ellenőrzési feladatok súlyos elhanyagolása. Amennyiben ezeknek az élet és testi épséget veszélyeztető következményei vannak, jogi következményeket kell levonni. A DFG a “Javaslatok a helyes tudományos gyakorlat biztosításához” című dokumentumban figyelmeztet:

… a 2.1 Tudományos standardok alatt:

“A kutatás új ismeretek keresése. Ezek a szisztematika és az intuíció kombinációjából származnak, amelyet mindig veszélyeztet a tévedés és az önszuggeszció.” “Az önmagunkkal és másokkal szembeni őszinteség alapvető feltétele annak, hogy az új felismerések – mint a később felmerülő kérdések kiindulópontja – egyáltalán létrejöjjenek. “A természettudóst munkája arra neveli, hogy kételkedjen mindenben, amit tesz és eredményül kap, … különösen abban, ami közel áll a szívéhez”. “Ellentétben a jóhiszemű tévedéssel, amely a tudományfilozófia egyes álláspontjai szerint elengedhetetlen a tudás fejlődéséhez, de mindenképpen a tudós “alapjogai” közé tartozik, a tisztességtelenség nemcsak megkérdőjelezi, hanem meg is semmisíti a kutatást.” “Tudományosan … elavulttá válni … nemcsak mindannyiunk sorsa, hanem mindannyiunk célja is. Nem dolgozhatunk anélkül, hogy ne remélnénk, hogy mások tovább jutnak, mint mi. Max Weber kijelentése nem kevésbé vonatkozik a kortársakra, mint az ősökre és a utódokra. A becsületesség tehát nemcsak a professzionális tudományos munka magától értetődő alapszabálya, … ; hanem a tudomány, mint társadalmi rendszer alapja is.”

Betartották-e a Német Kutatási Alapítvány e kötelező érvényű tudományos és kodifikált szabályait?

Nem.

Amit figyelmen kívül hagytak:

Őszinteség,

A minőségbiztosítás mint a tudományos becsületesség fontos jellemzője.

Ellenőrző kísérletek/minőségellenőrzés

Első ellenőrző kísérlet

Elvégezte-e valamelyik tudós a kötelező ellenőrző kísérleteket, amelyek bizonyítják, hogy az általuk használt szekvenciák valóban vírusból származnak-e? A tudósok közül végzett-e valaki kontrollkísérleteket annak megállapítására, hogy az általuk használt szekvenciák, amelyeket az új vírusnak tulajdonítanak, valójában nem olyan szekvenciák-e, amelyek minden anyagcserében, talán még a növényekben is[35] előfordulnak, vagy amelyek a betegség során fokozottan keletkeznek az anyagcserében?

Konkrétabban fogalmazva:

Végzett-e a tanulmányok akár egyetlen szerzője is kontrollkísérleteket, hogy kizárja, lehetséges ugyanannak a vírusgenomnak a megalkotása rövid RNS-töredékekből;

  • egészséges személy tüdőváladékából származó humán/mikrobiológiai fertőző anyag RNS esetében,
  • egy másik tüdőbetegségben szenvedő személy esetében,
  • negatív SARS-CoV-2 tesztet felmutató személy esetében,
  • vagy a SARS-CoV-2 vírus felfedezése előtti időkből származó mintákból származó RNS esetében?

A válasz: NEM!

A génszekvenciák sorbaállításának (rendezésének, hangolásának) módszerére – “alignment” később térünk rá.

A mai napig sem a Kínai Járványügyi Központ (Chinese Center of Desease Control, CCDC) virológusai, sem mások nem végezték el ezeket a szükséges ellenőrző kísérleteket, vagy ha végeztek, nem tették közzé azokat. E döntő kontrollkísérletekhez az egészséges személyek anyagcseréjének rövid génszekvenciáit ugyanolyan eljárásnak vetik alá, mint a “vírusos anyaggal”, hogy számítógép segítségével hosszú genetikai szálat építsenek fel.

Ezt a kényszerítő erejű kontrollkísérlet – amely a gondolkodás törvényeiből és a virológia logikájából következik – a saját eredmények következetes ellenőrzése érdekében, még csak meg sem említik. Abban a pillanatban, amikor ezt a kísérletet végrehajtják és közzéteszik, a Corona-válság befejezettnek tekinthető.


Második ellenőrző kísérlet

A másik, a tudományos logikából következő kontrollkísérlet az, hogy a kifejlesztett PCR-eljárást (valós idejű RT-PCR) intenzíven teszteljék a vírusnak tulajdonított betegségektől eltérő betegségekben szenvedő emberek klinikai mintáival, valamint egészséges emberek, állatok és növények mintáival, hogy az ő mintáik nem bizonyulnak-e szintén “pozitívnak”.

Ezek a további ellenőrző kísérletek, amelyek logikusan kényszerítőek egy vizsgálati eljárás validálásához, azaz annak ellenőrzéséhez, hogy az érvényes és szignifikáns-e, a mai napig nem valósultak meg, sőt, még csak nem is állították, hogy elvégezték volna őket.

Ezért az ilyen vizsgálati eljárások feltalálói és gyártói a csomagolások betétlapján [5] [6] előre kibiztosították magukat megfelelő megfogalmazással, például azzal, hogy a teszt csak tanulmányozási célokra használható, diagnosztikai célokra nem alkalmas.


Harmadik ellenőrző kísérlet

Egy másik kontrollkísérlet, amelyet – szándékosan? – soha nem hajtottak végre, az in vitro kísérlet (laboratóriumban), sejtkultúrákban.

A tanulmányok egyike sem végez igazán terhelhető negatív ellenőrzést annak biztosítására, hogy a kiindulási anyag, a majomvese sejtek és a felhasznált vegyszerek és tápoldatok nem tartalmazzák-e már a “potenciálisan fertőző ágenst” vagy azokat a rövid génszekvenciákat, amelyekből később az állítólagos vírusok genomszálát felépítik, illetve amelyeket prezentálni kívánnak. Akár az alkalmazott segédanyagok, vagy a sejtanyag reakciója ezekkel, vagy utóbbiak önmagukban adhatnak olyan reakciókat, rövid génszekvenciákat, amelyeket a kiértékelő számítógépes programjaival vírusgenomnak épít fel és vírusként értelmez.

A tisztázás érdekében egy kép, amely megvilágítja a kontrollkísérletet:

A mintaanyagot most egy sejtkultúrára helyezzük (pl. Vero E6 sejtek / majomvese sejtek). A sejtkultúrát azonban, amelyet a mintából származó, állítólagosan fertőzött anyaggal kell megfertőzni, előre, különleges módon készítik elő. Ezt a sejtkultúrát (pl. Vero E6) bizonyos vegyi anyagokkal és antibiotikumokkal gyakorlatilag megmérgezik, és a tápoldat kivonásával egyidejűleg szó szerint “kiéheztetik”. A “mérgezés” abból a meggyőződésből történik, hogy az ember meg akar győződni arról, hogy a kívánt hatásért nem más okok felelősek. A tápoldatot kivonják a sejtekből, mert az a célja, hogy éhessé tegye őket, hogy jobban felszívják az állítólagos “vírusokat”. Sajnos, pontosan ezt a két óvintézkedést – a mérgezést és az éhezést – kell egy olyan hatás okának tekinteni, amely hatást egy betegséget okozó vírus izolálásának, tenyésztésének és pusztító erejének közvetett bizonyítékának tekintenek. Végzetes TÉVEDÉS!

A kísérleti elrendezés minden kombinációjával végzett kontrollkísérletek és annak naplózása, hogy vajon jelentkezik-e ez a hatás akkor is, ha a fertőzendő sejtkultúrára nem fertőzött anyagot helyeznek (pl. Vero E6), vagy a sejtkultúrát ugyanúgy előkezelik, mintha “fertőzött” lenne, nem történt meg. Néhány kivételes esetben, amikor elvégezték pontosan ezeket az ellenőrző kísérleteket, és így eleget tettek a tudományosság követelményeinek, azt kapták eredményül, hogy hogy pontosan ez a hatás nem vírusspecifikus. A hivatalos virológia pedig nem hajlandó ezekről tudomásul venni (a cikkben lejjebb).

Figyelem!

Egyes vizsgálatokban kontrollcsoportokat szimulálnak, ezeket gyakran “pszeudofertőzött sejtekként (mock-infected cells)”, látszólag fertőzött sejtekként mutatják be.

Ezeknek a “pszeudofertőzött sejtekkel” végzett kísérleteknek egy negatív kontrollt kell elhitetniük.

Amit egyes papírok “kontrollmintáknak” és “negatív kontrolloknak” neveznek, teljesen haszontalanok, és nem szolgálnak az alkalmazott módszerek ellenőrzésére. A “látszatfertőzött” két dolgot jelenthet, és hacsak nem dokumentálták, hogy a tudósok pontosan mit értenek alatta, az említett “látszatfertőzött sejtek” szintén értelmetlenek. Általában a “látszatfertőzött” egyszerűen azt jelenti, hogy a szóban forgó sejtkultúrával nem végeztek semmit. És ez nem minősül ellenőrzésnek.

A német mikrobiológiai tankönyvekben az ilyen “látszatfertőzött sejteket” gyakran “nem fertőzött sejteknek” nevezik.

Ne feledkezzünk meg a DFG föntebb idézett szabályairól!

Ott a B. pont alatt ez áll:

“Az alkalmazott módszerek verifikálása és a zavaró tényezők kizárása érdekében központi szerepet játszanak a kontrollkísérletek, amelyek során a kísérleti elrendezést ugyanilyen teljes körűen nyilvánosságra kell hozni.”

Ha egy tudományos publikációban a Módszerek vagy a Kiegészítések részben nem találja meg a kísérlet egyértelműen meghatározott, érthető leírását, akkor ez az eljárásmód rendkívül tudománytalan.


Valójában a virológia nem tud mást nyújtani, mint közvetett bizonyítékokat, amelyeket csak azért értelmeznek vírusosnak, azaz “betegséget okozónak”, mert az érintettek megszállottan azt gondolják, hogy a vírusoknak létezniük kell, mert a “biológiában/orvoslásban uralkodó vélemény” nem tud valódi magyarázatot adni a vírusoknak tulajdonított jelenségekre. Nem veszik észre rendkívül tudománytalan cselekedeteiket, a velük járó önámítást és mások megtévesztését.

Ha a szükséges kontrollkísérletek nem állnak rendelkezésre, a publikációt nem lehet és nem is szabad tudományosnak nevezni. Pontosan ez a helytelen magatartás vezetett és erősítette meg a virológián belüli tévutakat. Többek között a reagensben lévő szövetek és sejtek elhalása során lejátszódó folyamatokat vírusok jelenléteként értelmezték félre, és ezt a hibát nem vették észre. Ha az illetékesek elvégezték volna a szükséges ellenőrző kísérleteket, erre azonnal fény derült volna. A problémát jól tükrözi az alábbi forrás:

Prof. Harald Walach – Mi a “tudományos tény”? Egy kis esettanulmány: A “kanyaró jogi pere”[7]


Az első közvetett bizonyítékként az úgynevezett citopátiás hatás (CPE) szolgál, amelyet feltételezhetően laboratóriumban idéznek elő. Mi ez a hatás, amelyet a virológusok a betegséget okozó vírus kimutatásával azonosítanak?

Mi az a citopátiás hatás, és hogyan ismerhető fel?

A virológusok észrevétlenül pusztítanak sejtszöveteket a laboratóriumban

A virológusok nem használják az “izoláció” szót az izoláció szó valódi értelmében, és gyanúsan idegesek lesznek, amikor erről kérdezik őket. Az “izolálás” alatt egy laboratóriumi hatás, az úgynevezett citopátiás hatás előállítását értik, amelyet egyúttal a következőnek értelmeznek:

a) fertőzés

b) a vírus jelenlétének bizonyítéka

c) a vírus szaporodásának bizonyítéka

d) a feltételezett vírus károsító hatásának bizonyítéka.

A valóságban a laboratóriumban észrevétlenül és tudtukon kívül – éhezés és mérgezés útján – pusztítják a szöveteket és sejteket. Ez morfológiai változásokat okoz az állítólag “fertőzött” sejtekben.

Vegyes citopátiás hatások Vero E6 és LLC-MK2 sejtekben[8]

A vírus állítólagos szaporítása

Ezt a morfológiai változást (összefolyást) (lásd a fenti képet) óriássejt-képződésnek és “citopátiás hatásnak” nevezik. Ezt a sok erőszakos és értelmetlen lépésből származó eredményt (in vitro) a feltételezett vírus “jelenlétének, izolálásának, szaporodásának stb.” központi bizonyítékaként értelmezik. Az érintettek aztán azt állítják, hogy sikerült a vírust tenyészteniük.

Hogyan jött létre az a módszer (CPE), amelyet minden virológus használ a laboratóriumban, hogy azt állítsa, hogy talált egy vírust?

A félreértelmezés, amellyel azt hitték, hogy vírust mutattak ki (az úgynevezett citopátiás hatás) 1954.12.10-én manifesztálódott, amikor John Franklin Enders Nobel-díjat kapott a feltételezett gyermekbénulás vírus körüli hosszú ideig tartó téves értelmezésért. Az 1954.12.10-i Nobel-díjjal azonban az 1954.6.1-jén közzétett, a kanyaróvírus gyanújáról szóló feltételezése – amit ő maga is feltételezésnek nevezett – (hogy a citopátiás hatás vírusspecifikus volt-e) egyik napról a másikra tudományos ténnyé vált, amit a mai napig nem vonnak kétségbe. A kétely a legfontosabb tudományos parancsolat és szabály a téves értelmezések elkerülésére, valamint a meglévő téves értelmezések felismerésére és kijavítására.

1954.6.1-jén Enders és munkatársai olyan megfigyeléseket tesznek közzé, amelyek szerint a sejtszövetek reagensüvegben történő elhalását feltételezett vírusok hatásának lehet tekinteni, ugyanakkor megcáfolja ezt a feltételezést, mivel arról számol be, hogy a szöveteknek ugyanez az elhalása a reagensüvegben a feltételezett fertőzött anyag hozzáadása nélkül is bekövetkezik. Kifejezetten figyelmeztet arra, hogy a jövőben kutatni és vizsgálni kell a feltételezést, hogy ez a hatás bizonyítja a vírus jelenlétét. 1954.12.10-én egy másik felfedezésért neki ítélték a Nobel-díjat. Így a mai napig nem tettek eleget figyelmeztetésének és kérésének, hogy ellenőrizzék ezt a technikát, és ne értelmezzék a vírus jelenléteként, illetve, ha születtek is kontrollvizsgálatok, azokra nem figyeltek föl.

Fontos megjegyzések John Franklin Enders és munkatársa, Thomas Chalmers Peebles tudományos publikációjához

                           278. oldal

A Nobel-díjas John Franklin Enders és munkatársa, Thomas Chalmers Peebles 1954 júniusában a Proceedings of the Society of Experimental Biology and Medicine folyóirat 86(2) számában, a 277-286. oldalon “Propagation in tissue cultures of cytopathogenic agents from patients with measles” – “Kanyarópáciensekből nyert citopátiás összetevők szaporítása” címmel jelent meg egy jelentés a feltételezett kanyaróvírussal végzett munkájukról.[9]  Amint e kiadvány 278. oldalának bal alsó részén le van írva, a szerzők többek között a streptomicin antibiotikumot használják a kanyarós betegek torokváladékainak “sterilizálására”, mielőtt a sejteket a reagensüvegben”megfertőznék” a feltételezett kanyaróvírusokkal.

Bár a tanulmány szerzői többször is rámutattak erre (a 283. oldalon a bal oldali oszlop közepén és a 285. oldalon a jobb oldali oszlopban háromszor),

283. oldal

285. oldal

hogy a sejthalált ismeretlen tényezők és ismeretlen vírusok is okozhatják, a szerzők két évvel később azt állították, hogy 1954-es munkájuk alapvető fontosságú az összes jövőbeli kanyaró elleni vakcina előállítása szempontjából. E gyengeségek és cáfolatok ellenére ezt a tanulmányt a kanyaróvírus minden támogatója alapvető tanulmánynak tekinti, amellyel sikerült izolálni és szaporítani a kanyaróvírust. Ezt a kiadványt még egy másik okból is érdemes elolvasni: a szerzők a 286. oldalon elismerik, hogy nincs okuk azt hinni, hogy reagensüvegben végzett megfigyeléseiknek bármi közük lenne az emberekben bekövetkező elváltozásokhoz, melyeket kanyaróként definiálnak. Ez a mai napig így maradt.

                        286. oldal

 

Ma már ismert, hogy a sztreptomicin károsítja és megöli a sejteket[10] [11] [12], azáltal, hogy elpusztítja a sejtek belsejében lévő létfontosságú mitokondriumokat, melyekben többek között lezajlanak az anyagcsere (oxidációs) folyamatok.

Egy másik szempont, amit szeretnénk megemlíteni, hogy a tudományban felismerték, hogy az antibiotikumok hozzáadása olyan exoszómákat (RNS-szekvenciákat) hoz létre, amelyek korábban nem voltak jelen. (Wikipedia 26.10.2020)[13]

 

Az erről szóló tanulmány a Nature[14]  című szaklapban olvasható.

Továbbá:

Az exoszómákat a tudósok szerint nem lehet megkülönböztetni az állítólagos vírusoktól.[15]

Tudjuk tehát, hogy éppen ezt a hatást – az úgynevezett citopátiás hatást – számos más, a feltételezett vírustól független ok is okozhatja.


A “kanyaróper”[16] [17] [18] néven ismert egyedülálló és példátlan bírósági ügyben az egyik legfontosabb tényt a szakértő tanú és a bíróság elhallgatta: nevezetesen, amit ez a kiadvány dokumentál, hogy a reagensüvegben lévő sejtek rendszeresen pontosan ugyanúgy pusztulnak el, még akkor is, ha egyáltalán nem történik velük semmi. Ez megcáfolja azt az állítást, hogy a sejtek kémcsőben történő pusztulása, amelyet az állítólagos kanyaróvírus sajátos “citopátiás hatásaként” (sejtpusztító hatásaként) állítanak be, valójában a sejtek teljesen normális pusztulása a kémcsőben, ilyen körülmények között.

Ezt a téves értelmezést tehát John Franklin Enders professzor saját munkájában felismerte, és aktívan felhívta rá a figyelmet. Mégis éppen ez a bizonyítási módszer vált általánossá mind a mai napig.

Négy évvel később igazolást nyertek John Franklin Enders professzor kételyei

A Bech, V. & von Magnus, P. (1958): Studies on measles virus in monkey kidney tissue cultures (Kanyaróvírus vizsgálata majomvese-szövettenyészetekben) című közleményében.[19]  Acta Pathologica Microbiologica Scandinavica 42(1):75-85 leírja, hogy a citopátiás hatás nem kanyaró-specifikus, hanem más tényezők okozzák.

Így a kiadvány 80. oldalán a következőket írja:

“a kanyaróvírus által okozotthoz hasonló citopátiás elváltozások megfigyelhetők a majomvese szövetének beoltatlan tenyészeteiben is (4-5. ábra). These changes are probably caused by virus-like agents, so called ‚foamy agents‘, which seem to be frequently present in kidney cells from apparently healthy monkeys“

80. oldal

Lefordítva:

“A kanyaróvírus által okozottakhoz hasonló citopátiás elváltozások figyelhetők meg a majomvese szövetének nem oltott tenyészeteiben is (4-5. ábra). Ezeket az elváltozásokat valószínűleg vírusszerű kórokozók, úgynevezett “habzó kórokozók” okozzák, amelyek gyakran jelen vannak a látszólag egészséges majmok vesesejtjeiben”.

Ez a mondat figyelemre méltó, mivel rámutat azoknak a kóros elváltozásoknak a nem specifikus voltára, amelyek az Enders & Peebles első publikációjában a fertőzés vizuális bizonyítékának kiindulópontjául szolgáltak.


Több ilyen kontrollkísérletet is végeztek, amelyek azt mutatták, hogy a citopátiás hatás nem vírusspecifikus.

Most két olyan példát hozunk (amelyek fontosak ahhoz, hogy értelmezni tudjuk az egyes tudományos publikációk jelentőségét), ahol a szükséges ellenőrzési eredmények azt mutatták, hogy éppen a betegséget okozó vírus jelenlétének bizonyítékául szolgáló, citopátiás hatásnak (CPE) nevezett hatás éppen nem vírusspecifikus, hanem más okokra vezethető vissza. on alapul. A virológusok azonban éppen ezt a hatást használják tévesen közvetlen bizonyítékként.

Az egyik szakértői jelentés, amelyet a kanyaróvírus-per keretében készítettek és a bíróságnak bemutattak, bizonyította, hogy a kísérleti elrendezés önmagában, azaz a sejtkultúrák előkezelése vezet a citopátiás hatáshoz. (lásd a 3. szakértői véleményt – a majom vesesejtekben a citopátiás hatás nem kanyaróvírus-specifikus).”[16]

Prof. Karlheinz Lüdtke, Max Planck Institute for the History of Science, Early History of Virology, Special Paper 125, 89 pages, 1999. i. K. (A 2) Preprint 1999.[20]

Ez az olvasmány azért olyan fontos, mert megmutatja, hogy milyen fontosak a kontrollkísérletek ahhoz, hogy felismerjük, hogy tévedtünk. Azt mutatja, hogy 1953-ra minden virológus és a tudományos közösség számára egyértelmű és jól ismert volt, hogy a korábban vírusok összetevőiként értelmezett összes komponensről kontrollkísérletek során kiderült, hogy azok elhalt szövetek és sejtek összetevői. Ezért olyan fontos, hogy a bemutatott publikációkban folyamatosan hangsúlyozzuk a kontrollkísérletek hiányát.

A szekvencia sorrrendbe állítást (alignment) tekintik második közvetett bizonyítéknak, de valójában könnyen felismerhető és alapvető cáfolata minden vírusos feltételezésnek.

Mi az alignment a virológiában?

A szekvencia sorrendbe állítás olyan eszköz, amelyben a számítógép fejlett szoftveres algoritmusok segítségével nagyszámú, egymással nem összefüggő rövid génszekvenciából kiszámít egy elméletileg hosszú génszekvenciát. Ezt a kiszámított fiktív értéket az örökítőszálnak, a vírus úgynevezett genomjának nevezik.

Miért kell a virológusoknak ezt az sorrendbe állítási eljárást alkalmazniuk, amikor elvileg ott kellene lennie az egész struktúrának, mégpedig izolálva?

A sorrendbe állítás – alignment – ténye

A virológusok még soha nem izolálták egy vírus teljes genetikai anyagát, és nem mutatták be közvetlenül teljes hosszában. MINDIG csak nagyon rövid nukleinsavdarabokat (génszekvenciákat) használnak. A virológusok az ilyen specifikus, nagyon rövid szekvenciák millióinak sokaságából egy elképzelés, feltevés alapján, bonyolult számítási és statisztikai módszerek segítségével állítanak össze egy fiktív, hosszú genomszálat. Ezt a folyamatot alignment-nek nevezik, amit lehet fordítani sorbaállításnak, sorbarendezésnek, összehangolásnak. A bonyolult összehangolás eredményét, a fiktív és nagyon hosszú genetikai szálat a virológusok a vírus genomjaként (magjaként) mutatják be, és azt állítják, hogy bebizonyították a vírus létezését. Egy ilyen teljes szál azonban a valóságban vagy a tudományos irodalomban soha nem jelenik meg egészben, noha a legegyszerűbb standard technikák már régóta rendelkezésre állnak a nukleinsavak hosszának és összetételének egyszerű és közvetlen meghatározására. A virológusok ahelyett, hogy közvetlenül egy megfelelően hosszú nukleinsavat mutattak volna be, az alignment tényével önmagukat cáfolják meg.

Hogyan képzeljük el a sorbarendezést (alignment)?

Képzeljünk el egy tengernyi genetikai anyagot, amely minden lehetséges forrásból származó nukleinsav-maradványokat (genetikai információt) tartalmaz, ahol a genetikai anyag eredete lehet emberi, növényi, mikrobiológiai (mikroorganizmusok) és még sok egyéb.

Összefoglalva, a különböző génszekvenciák sokfélesége egy betegből vett mintában olyan hihetetlenül sokféle lehet, hogy ezek milliói semmiféle adatbázisban nem kerültek tárolásra. Ezek lehetnek egészen közönséges génszekvenciák is, amelyeknek semmi közük az úgynevezett “betegséghez”.

Az ezt az összehangolást (rendezést) kiszámító számítógép számára azonban a nagyon sok rövid génszekvencia egyszerű bevitele önmagában nem elegendő ahhoz, hogy ez alapján bármit is meg tudjon alkotni, mivel ez a sokféle anyag összefüggéstelen egy computer számára is.

Ezért a felhasználónak, ebben az esetben a virológusnak vagy bioinformatikusnak, egyfajta sablont kell adnia a számítógépnek. Más szóval: a számítógépnek szüksége van egy génszekvenciára, egy másik “vírus” genetikai szálára, amely megtalálható a globális adatbázisban. A Corona (SARS-CoV-2) esetében a kínai tudósok úgy döntöttek, hogy egy ártalmatlan Corona denevérvírusból származó genetikai szálat használnak fel [36], és csak ennek a sablonnak a felhasználásával lehet megtalálni a vírust.

A számítógépnek csak e sablon alapján sikerül összehangolnia (sorba rendeznie) a részecskéket, és a sok rövid génszakaszból (a betegmintából) egy új genetikai szálat létrehoznia – összeadva és a sablonhoz (Corona denevérvírus) kényszerítve őket.

Ebben a folyamatban hézagok, hiányzó helyek keletkeznek, mivel a felhasznált génszekvenciák (a beteg mintájából) nem elegendőek ahhoz, hogy a sablon alapján egy teljes új genomszálat építsenek fel. Erre a célra további számítógépes algoritmusokat programoztak – úgynevezett hiánypótló programokat, [37] amelyekkel ad hoc, a semmiből szabadon kitalálhatók génszekvenciák.

A virológus vagy bioinformatikus által most kiválasztott sablon alapvető fontosságú a számítógép által konstruált genomtípus szempontjából.

Ez nem jelent se többet, se kevesebbet, mint azt: Bár ugyanazokat a génszekvenciákat használják, egy másik sablon, pl. a kanyaróvírus genomjánál egy teljesen más genomot prezentálna a program.

Evvel azt akarom Önöknek mondani, hogy ha a kínai virológusok egy teljesen más sablont választottak volna, akkor ma egy teljesen más, állítólagosan mutálódott vírussal állnánk szemben.

A következő kiegészítő megjegyzés alapvető fontosságú:

Még a virológus/bioinformatikus által választott sablonok is csak elméleti és fiktív konstrukciók, amelyek teljes genomja (örökítő szála) soha nem jelenik meg egészében a valóságban és a tudományos irodalomban.

Ezt a folyamatot, amelyet ma már rövid időn belül elvégeznek a modern eszközök, például a gyors számítógépek és az általuk kifejlesztett algoritmusok, az állítólagos génvirológia kezdeti időszakában sokkal fáradságosabban, kézzel végezték.

A kanyaróvírus esetében a “felfedezési folyamat” még évtizedekig tartott.

Az angolul tudók közvetlenül felismerhetik, hogy a “vírusgenom” (teljes genom) csak gondolati konstrukció ebben a publikációban, amelyhez az RKI (Robert Koch Intézet) jelentős mértékben hozzájárult:
“Complete Genome Sequence of a Wild-Type Measles Virus Isolated during the Spring 2013 Epidemic in Germany”, megtalálható a következő címen: RKI[21]

Tisztázzuk: a tudósok publikációiban vagy más szakirodalomban soha nem jelenik meg az az állítás, hogy egy virális struktúrából vagy csak egy “fertőzött” folyadékból akár csak megközelítőleg is komplett (a SARS-CoV-2 esetében: 29.903 nukleotid hosszúságú)[22] nukleinsavat találtak volna, amely nukleotidszekvenciájának (sorrendjének) meghatározása megfelelt volna a számítógépen létrehozott, tehát elgondolt teljes nukleinsavnak.[23]
Még az is előfordul, hogy a hézagokat (hiányzó génszekvenciákat) ki kell tölteni (ki kell találni), mivel a sok nagyon rövid génszekvencia nem elegendő egy új genom felépítéséhez. Természetesen ez a kitöltés is gondolati úton, számítógépes programmal történik. A programozó bioinformatikus elgondol valamit, amiről azt állítja, hogy ennek ilyennek kell lennie.

Miért nem lehet egy ilyen, az imént leírt számítógépes sorrendbe állítást (alignment) sohasem tudományos bizonyítékként elfogadni?

Egy olyan módszer, mint például az sorrendbe állítás (alignment), amellyel egy hosszú génszekvenciát (a beteg mintájából) nagyon rövid génszekvenciákból számol ki szoftver segítségével, és amelyet nem támasztanak alá kontrollkísérletek, nem nevezhető tudományosnak. Itt tudományosságot színlelnek, ami azonban nyilvánvalóan hiányzik, és ezt mindenki ellenőrizheti.

Ennek oka természetesen nyilvánvaló, egyszerűen abból a tudatból, hogy a megfigyelt mikrobák 95%-a látható, de nem tenyészthető, ezért RNS- és DNS-szekvenciájuk nem ismert.[24] [25] [26] [27] [28] Mivel még a sejtkultúrák (pl. Vero E6 sejtek) sem mentesek a mikrobáktól és számtalan szennyeződéstől, ezért feltétlenül szükséges a feltételezett “vírus” izolálása és a saját nukleinsav (ebben az esetben RNS) tiszta formában történő kinyerése, mivel máskülönben nem zárható ki, hogy a betegből vett mintában lévő másik nukleinsav nem kerül felhasználásra a számítógépen történő igazítási folyamat során, és így meghamisítja a végeredményt.

Régóta ismert, hogy a génszekvenciákat előállító enzimek nemcsak a jól ismert, semmilyen adatbázisban nem rögzíthető “sablonváltás – Template-Switching” mechanizmusa révén hoznak létre folyamatosan új génszekvenciákat, hanem az RNS génszekvenciákat előállító enzimek ezt génsablonok nélkül is megteszik. Ez azt jelenti, hogy folyamatosan új génszekvenciák jönnek létre, amelyeket a korábbi módszerekkel nem sikerült rögzíteni. Ez önmagában is azt eredményezi, hogy azonnal el kell végezni az ellenőrző kísérleteket, mivel nyilvánvaló, hogy a SARS-CoV-2 genomját részben vagy egészben ilyen nem specifikus szekvenciákból építették fel szoftveres úton.

Ezt egy egyszerű példa szemléletesen elmagyarázza 

Az alignment szóból minden laikus azonnal felismeri, hogy – mint minden úgynevezett betegséget okozó vírus esetében – nem teljes és ép genomszálat, azaz a teljes genomot találták meg és izolálták, amelyet a SARS-CoV-2 vírusnak tulajdonítanak, hanem csak nagyon rövid nukleinsav-töredékeket építettek valami újjá egy alignment alapján.

Az állítólagos SARS-CoV-2 teljes genomszála 29903 nukleotidból áll az elméleti számítógépes illesztés szerint (Fan Wu et. al.) [22].

Képzeljük el, hogy kezünkbe adnak egy halom több ezer összefüggéstelen szótagot.

A cél az, hogy ebből egy bizonyos könyvet kell összeállítanunk.

Mivel nem ismerjük ezt a könyvet, nem tudunk mit kezdeni a szótagokkal, nem tudunk fejezetet írni.

Megbízónk tehát ad egy nagyon konkrét és jól ismert könyvet, és azt mondja, az általunk összeállítandó könyvnek ehhez kell hasonlónak lennie. Tehát konkrétan tudjuk, milyen könyvről van szó, és ismerjük annak első fejezetét is.

Most ezeket a szótagokat a megfelelő sorrendbe helyezzük azzal a szándékkal, hogy reprodukáljuk a teljes első fejezetet.

Most két probléma merül fel:

  • Pool-unk tartalmaz egy csomó szótagot, amelyek sehogy sem illeszthetők össze értelmes szavakká. Szótagjaink néhol teljesen alkalmatlanok a szövegbe illesztésre.
  • Továbbá tudjuk, milyen szótagokat várjunk a minta alapján, de nem találjuk meg őket. Hézagok vannak a szövegben.

A szöveg értelme már kezd megvilágosodni előttünk, de akárhogy keresgélünk, nem találunk odaillő szótagokat.

Vannak hiányzó helyek, hézagok, amelyeket nem tudunk kitölteni a meglévő szótagokkal.

Tehát néhány szót meg kellett változtatnunk, de igyekszünk megtartani a fejezet értelmét, amely sablonként szolgál.

A fejezet felépítésekor néhány szótag hiányzott, és ez hiányosságokat okozott a szövegben.

A saját szókincsünk segítségével különböző szótagjaink felhasználásával a semmiből ad hoc megalkotjuk a hiányzó, nem létező szótagokat, hogy a szavaknak és a mondatoknak értelme legyen.

Érzékeljük továbbá, hogy a rendelkezésre álló szótagok nem voltak elegendőek egy egész fejezet megírására,

Nem volt elég ahhoz, hogy egy egész fejezetet írjunk a sablon alapján.

Talán nem is tartoztak ahhoz a fejezethez, amelyet sablonként kaptál.

Ez tehát egy pusztán elméleti és fiktív végeredmény. Az asztalra dobott szótagok többféle forrásból származhattak. Az egyik harmad lehet egy szakácskönyvből, a második harmad egy gyermekkönyvből, a harmadik pedig egy újságból. Minden könyvben ugyanazok a szótagok szerepelnek; az egyetlen különbség az, ahogyan ezek az egyes szótagok egymás mellé vannak fűzve. Mi magunk vagyunk az építészek, akik az egyes építőelemekből létrehozunk egy konstrukciót.

Az alignment (összehangolás, sorba rendezés) technikai lépései rövidített formában

A lépéseket kissé rövidítve, a koronavírus (SARS-CoV-2) esetét felhasználva szeretném ismertetni:

Fan Wu et. al. genomja = 29903 bázispár hosszú[22], csak gondolatban, illetve szoftveres segítséggel, egy illesztés (alignment) alapján lett megkonstruálva.[23] Ez többlépcsős számítással történik, amelyben egy beteg tüdőváladékából (genetikai anyag) nagyon sok rövid RNS-szekvenciából építették fel a genomot.

  • A folyamat során a tüdőváladékból mindent szekvenáltak.
  • Majd a genetikai anyag keverékéből kivonják az “ismert” (adatbázisban meglévő) emberi szekvenciákat.
  • Ezután a fennmaradó halmazból kiszűrik az átfedő szekvenciákat.
  • Mielőtt az átfedő szekvenciákat a tüdőváladék teljes halmazából további felhasználás céljából kivonják, a szekvenált 150 nukleotiddarabot számítással 21-es darabra osztják: 1-21, 2-22, 3-24 … 129-150.
  • Ezekkel a 21 kMerekkel (a Megahit illesztési programban; 25 kMerekkel a Trinity illesztési programban) átfedéseket keresnek, amelyek természetesen sokszor előfordulnak.
  • Mindent, ami átfedésben van, kontignak neveznek. Minden, ami nem fedi egymást, kiszűrésre kerül az igazításból.
  • Ezután azokat a szekvenciákat, amelyek illeszkednek az adott genomhoz (denevér-koronavírus) (a BLAST program segítségével), felhasználják az illesztéshez.
  • Az, hogy a teljes genom hány százaléka tartalmaz hézagokat (gap) (1% vagy majdnem az összes??), nem adják meg.
  • Egy hézagpótló program[37] ezeket a nyitott hézagokat úgy zárja be, hogy kiszámítja, hogy az adott pozícióba (a vírus valamelyik fehérjéjének) milyen típusú génje illene.
  • Ezután további simítás történik, hogy a vírusalkotás megfeleljen az ORF-ek (Open reading frames = olvasóraszter) szabályainak.

Még egyszer tehát, hogyan képzeljük el a számítógépes vírusalkotást:

Példánkban A bioinformatikában
betű nukleotid
szótag szekvencia
szó, mondat contig
kész szöveg komplett vírusgenom

Logikus következmény: Amit itt mesterségesen, mindenféle lépésekben, pusztán hitt, soha nem igazolt “feltételezések” alapján létrehoztak, annak abszolút NINCS köze a valósághoz!

A vírust nem megállapították, hanem egy bizonyos sablon alapján megalkották. Amely sablon ugyancsak egy elméleti konstrukció A vírusalkotás számítógépen, programok segítségével történt. Ha más sablont alkalmaznak, ugyanabból a nukleotidhalmazból egészen más vírust kapnak.

[Közzétevő: A félreértések elkerülése végett: semmiképp nem akarjuk azt mondani, hogy nem léteznek a baktériumoknál kisebb kórokozók. Amit mondunk csupáncsak annyi, hogy a jelenlegi módszerek alkalmatlanok víruskimutatásra. Illetve, hogy az evvel a módszerrel megalkotott vírusoknál mindennél sürgősebb volna az e cikkben hiányolt ellenőrző lépések elvégzése.]


A mutációs állítások nem többek, mint egy új sorbarendezés (alignment).

Minden egyes újraszekvenálás egy újabb genomszekvenciát hoz létre (a genomhoz rendelt génrészletek). A GISAID adatbázis jelenleg (2021.02.14.) már közel 530 000 [33]  különböző ilyen genomszekvenciát tartalmaz egy és ugyanazon állítólagos vírus (SARS-CoV-2) esetében.

Ezeket az eltéréseket tévesen mutációknak nevezik.

A jelszó itt: 1000-szer szekvenált, 1000-szer mutálódott :).

Mivel ezek – a DNS természetének megfelelően (a szerkezet állandó, egymástól független változásai) – minden egyes szekvenálási folyamat során más-más eredményt adnak, ezeket a természetesen állandóan előforduló változásokat egy vírus mutációinak adták ki.

Az a genomszál (Fan Wu et. al 29903bp)[22], amelyet a CCDC virológusai egy alignment [23]  alapján konstruáltak és javasoltak, lett a sablon a világ összes többi része számára.

A mai napig egyetlen csapatnak sem sikerült rekonstruálnia a Fan Wu et. al. által javasolt genom azonos összetételét.

Az okok nyilvánvalóak:

A szervezet folyamatosan új génszekvenciákat hoz létre.

Az emberi gének állandó változásban vannak, és nem, mint ahogyan azt egykor gondolták, egy rögzített és változatlan tervrajz (lásd a Zeit 2008.6.12-i cikkét: Erbgut in Auflösung). [34]

A megfigyelt mikrobák 95%-a látható, de nem tenyészthető, ezért RNS- és DNS-szekvenciájuk nem ismert. [24] [25] [26] [27] [28]

Információk az állítólag elszigetelt vírusokról készült fotókról:

Ha egy képen szereplő valamihez

  • nam kapcsolódik olyan tudományos publikáció, amely azt állítja és leírja, hogy a nukleinsavat egy képen bizonyítékként bemutatott struktúrából meghatározták,
  • Ha nem végeztek ellenőrző kísérleteket annak megerősítésére, hogy a struktúra megegyezik a feltételezettel,
  • ha ezt a struktúrát nem különítették el az összes többi alkotóelemtől,

akor a képnek nincs információtartalma, és tudománytalannak, rosszabb esetben csalási kísérletnek kell értékelnünk.

Például az úgynevezett HIV-, kanyaró- és himlővírusról készült képeken egyértelműen látszik, ahogy maguk a feliratok is állítják, hogy ezek olyan sejtek, amelyekben vírusoknak kellene lenniük – tehát semmit sem izoláltak!

                       Forrás: [29]

 Kiadvány Luc Montagnier – Forrás[30]

Az EM-képekről szükséges alapvetően elmondani:Az EM-képeken látható és vírusok képeként közzétett struktúrákat biokémiailag soha nem jellemezték. Az ilyen részecskékből soha nem vettek nukleinsavat, és nem határozták meg. Ezeket a részecskéket csak vírusként állítják be, elhallgatva azt az információt, hogy ugyanilyen típusú részecskék keletkeznek minden alkalommal, amikor a “nem fertőzött” sejtkultúrákat ugyanúgy kezelik, mint a “fertőzöttként” meghatározott sejtkultúrákat. A nem-virológusok ezeket a részecskéket pl. fagoszómáknak, endoszómáknak, exoszómáknak, transzport vezikuláknak, keresztmetszetben pedig villi-nek stb. nevezik.Érdekes módon ugyanazt az ábrázolást teszik elénk igen sok, állítólag különböző struktúra esetében.
Az EM-képek mindig halott, kémiailag fixált dolgokat mutatnak.[31]  Alábbi képen mosószerekből, zsírokból és fehérjékből álló szappanmicellák láthatók, amelyeket a fagyasztás konzervált, de lehet, hogy csak e fagyasztási folyamat hozta létre.Példa: https://docplayer.org/4939490-Arbeiten-mit-membranproteinen-rupert-abele.html [32] Az egyetlen fontos üzenet a külvilág felé: csak a “preparált objektumok” kerülnek leképezésre.Ami döntő:hogy ezek a képek csak sejtkultúrákból származnak, azaz elhalt szövetekből a reagensüvegben, és biztosan nem mutatnak semmit, ami a humán szervezetből származik,hogy ezeket a struktúrákat biokémiailag soha nem jellemezték (sic!),a nukleinsavakat, amelyek állítólag a vírus magját alkotják, soha nem nyerték ki ezekből a struktúrákból (azaz soha nem nyertek nukleinsavakat olyan konkrét struktúrából, amelyről azt állították, hogy vírus).A mozdulatlan elektronmikroszkópos felvétel soha nem mutat élő biológiai folyamatot.
FORRÁSOK:
[1] A PCR-teszt feltalálója és Nobel-díjas: Kary Mullis – YouTube | [Backup].
[2] Raum&Zeit: Kary Mullis: A HIV-AIDS tézis téves
[3] Kary Mullis: Miért kezdtem megkérdőjelezni a HIV (From the House of Numbers) | [Backup]
[4] DFG: A helyes tudományos gyakorlat megőrzése
[5] Creative-Diagnostics termékinformáció a “SARS-CoV-2 Coronavirus Multiplex RT-qPCR Kit (CD019RT)” tesztkészletről: ” This product is for research use only and is not intended for diagnostic use.” (“Ez a termék kizárólag kutatási célú, és nem diagnosztikai felhasználásra szánt termék.”).

A “rendeltetésszerű használat” a következő: “Ez a termék a 2019-Novel Coronavirus (2019-nCoV) kimutatására szolgál. A termék kimutatásának eredménye csak klinikai referenciaként szolgál, és nem használható kizárólagos kimutatásként a klinikai diagnózis és kezelés során.” Forrás: A tesztkészlet.

[6] A PCR-módszerek minden komponensének szállítója több mint egyértelműen jelzi, hogy azok nem alkalmasak diagnosztikai eljárásra, csak kutatási célokra!
A PCR-módszerek minden komponensének szállítója több mint egyértelműen jelzi, hogy azok nem alkalmasak diagnosztikai eljárásra, csak kutatási célokra!

A világ legnagyobb komponens beszállítója ThermoFisher

QIAGEN – székhelye Düsseldorf

Ez a termék nem szolgál semmilyen betegség diagnosztizálására, megelőzésére vagy kezelésére.

AGILENT – amerikai vállalat

Ott minden egyes termék alatt megtalálja az figyelmeztetést is:

“Kizárólag kutatási célokra. Nem alkalmas diagnosztikai eljárásokban való felhasználásra”

TAKARA – székhelye az USA-ban

Ez a termék általános célú reagens laboratóriumi felhasználásra. Az Egyesült Államokon kívül ez a termék csak kutatási célokra használható, hacsak másképp nem szerepel. Ezt a terméket nem egy adott alkalmazásra szánják, és nem egy adott klinikai felhasználásra gyártják. A termék teljesítményjellemzőit még nem határozták meg teljes mértékben. A felhasználó felelőssége, hogy a termék és annak minden egyes összetevője teljesítményét az adott alkalmazáshoz igazolja. A termék, annak bármely összetevője, vagy a termék vagy annak bármely összetevőjének felhasználásával előállított anyag viszonteladása vagy harmadik félnek történő átadása kifejezetten tilos. További jogok megszerzéséhez forduljon helyi irodájához, vagy további információkért látogasson el weboldalunkra.

Nézzük meg, hogy Drosten professzor mely készleteket határozta meg a kiadványában.

 

Láthatjuk tehát, hogy Prof. Drosten egy előre elkészített, kereskedelmi forgalomban kapható hagyományos kitet használt (a kép bal oldalán), a kép jobb oldalán pedig a “TaqMan Fast Virus 1-Step Master Mix (Thermo Fisher)” kitet látjuk. Ezt használták a Drosten professzor tesztjét felülvizsgáló laboratóriumok.

Nézzük meg a Prof. Drosten által használt “SuperScript™ III One-Step RT-PCR System with Platinum™ Taq DNA Polymerase” készletet.

Most nézzük meg a “TaqMan Fast Virus 1-Step Master Mix”-et.

Ugyanaz a játék. Így megy ez az összes gyártónál.

[7] Prof. Harald Walach – Mi a “tudományos tény”? Egy kis esettanulmány: A “kanyaróper” (Ebben a cikkben a felperes, Dr. Bardens által a kanyaróperben bemutatott 6 publikációt elemezzük, és bemutatjuk, hogy ezek nem tudtak tudományos bizonyítékot szolgáltatni a kanyaróvírusra vonatkozóan.)

[8] Kép a citopátiás hatáshoz:

https://www.researchgate.net/publication/320348665_Collection_of_Viable_Aerosolized_Influenza_Virus_and_Other_Respiratory_Viruses_in_a_Student_Health_Care_Center_through_Water-Based_Condensation_Growth

[9] Prof. John Franklin Ender kanyarós publikációja: (“Kanyarós betegekből származó citopatogén ágensek szaporítása szövettenyészetekben“).

[10] https://www.pharmazeutische-zeitung.de/ausgabe-282013/antibiotika-schaden-mitochondrien/

[11] https://www.aerzteblatt.de/nachrichten/55068/Antibiotika-Langzeitschaeden-durch-oxidative-Schaedigung-von-Mitochondrien

[12] Baktericid antibiotikumok mitokondriális diszfunkciót és oxidatív károsodást idéznek elő emlőssejtekben https://stm.sciencemag.org/content/5/192/192ra85.short

[13] Exoszóma (vezikulum) https://de.m.wikipedia.org/wiki/Exosom_(vezikulum)

[14] NATURE: “Kis extracelluláris vezikulumok (exoszómák) antibiotikum-indukált megjelenése felület-asszociált DNS-ekkel

[15] NCBI: Rockefeller Education: When is a virus an exosome? – Mikor vírus az exoszóma?

[16] A bírósági dokumentumok megerősítik: Nincs tudományos bizonyíték a kanyaróvírus létezésére (a kanyaróper bírósági dokumentumainak, valamint a benyújtott szakértői véleményeknek az áttekintése).

[17] Corona_Fakten & Samuel Eckert cáfolja a Correctivot a kanyaróperrel kapcsolatban (a kanyaróper bírósági dokumentumainak, valamint a benyújtott szakértői véleményeknek az újraértékelése a Correctiv állításai alapján).

[18] Az RKI megerősíti: Sem víruslétre vonatkozó kutatást, sem kontrollkísérleteket nem végeztek (e-mailes kommunikáció az RKI vezető funkcióival).

[19] STUDIES ON MEASLES VIRUS IN MONKEY KIDNEY TISSUE CULTURES (Kanyaróvírus tanulmányozása majomvese szövetkultúrában) bech-von-magnus-1959-1.pdf (wordpress.com) [PDF kérhető tőlünk)

[20] Prof. Karlheinz Lüdtke, Max Planck tudománytörténeti Intézet, A virológia korai története, Special Paper 125, 89 oldal, 1999. i. K. (A 2) Preprint 1999.

Ebből megismerhető, hogy 1953-ra minden virológus és a tudományos közösség számára egyértelművé és ismertté vált, hogy minden olyan összetevő, amelyet addig a vírusok alkotóelemeiként értelmeztek, a kontrollkísérletek elvégzésekor kiderült, hogy az elhalt szövetek és sejtek alkotóelemei.

[21] Az angolul tudók ebben a publikációban – amelyben az RKI jelentős mértékben részt vett –közvetlenül felismerhetik, hogy a “vírusgenom” (teljes genom) csak gondolatban épült fel, “Complete Genome Sequence of a Wild-Type Measles Virus Isolated during the Spring 2013 Epidemic in Germany”, megtalálható a következő címen: RKI

[22] Fan Wu. et al. Severe acute respiratory syndrome coronavirus 2 isolate Wuhan-Hu-1, complete genome https://www.ncbi.nlm.nih.gov/nuccore/1798174254

[23] NCBI – A humán légúti megbetegedésekkel összefüggésbe hozott új koronavírus Kínában (Fan Wu et. al. a CCDC SARS-CoV-2-vel kapcsolatos két hiteles tanulmányának egyike).

Közvetlen link: Egy új koronavírus, amely emberi légzőszervi megbetegedésekkel hozható összefüggésbe Kínában (nih.gov)

A szekvencia-illesztés egy számítási és elméleti konstrukció, nem pedig egy valós dolog.

[24] Spiegel Wissenschaft – Baktérium génkatalógus – Élet a bélrendszerben

[25] Wikipedia – Baktériumok

[26] NDR – Mik azok a baktériumok és hogyan hatnak az antibiotikumok?

[27] zukunftsinstitut – Bio-Tech: Az élő ház

[28] phagoflow – A baktériumok mint kórokozók

[29] RKI: Kanyaróvírus (paramyxovírusok)

[30] Kiadvány Luc Montagnier – https://www.researchgate.net/publication/8335711_Isolation_of_a_T-lymphotropic_retrovirus_from_a_patient_at_risk_for_acquired_immune_deficiency_syndrome_AIDS

[31] Heidelbergi Egyetem:

http://archiv.ub.uni-heidelberg.de/volltextserver/1389/1/ksdiss00.pdf

[32] Membránfehérjékkel való munka. Rupert Abele (20. oldal)

https://docplayer.org/4939490-Arbeiten-mit-membranproteinen-rupert-abele.html

[33] https://www.gisaid.org/

[34] 2008.6.12. ZEIT: Erbgut in Auflösung – Feloldódó genetikai anyag

Itt összegzik, hogy a “genetikai anyag” állandó változásoknak van kitéve, és ezért nem lehet a szó valódi értelmében vett “genetikai anyag”, és hogy a betegséget okozó gének következtében fellépő módosítások téves értelmezés eredménye.

Az alapkutatás evvel csendben és finoman teljesen megcáfolta KÖZVETLENÜL AZ EGÉSZ VIROLÓGIÁT, anélkül, hogy a nyilvánosság erről a mai napig tudomást szerzett volna.

Minden génelképzelést teljesen és átfogóan megcáfolt 2000-ben, az úgynevezett Humán Genom Projekt ellentmondásos adatainak publikálása idején a kínos állítás, hogy a teljes emberi genomot megfejtették (bár több mint a felét ki kellett kitalálni)!

Más szóval, amit korábban “kóros génekként” mutattak be, az nem volt sem beteg, sem egészséges, hanem sokféle tényező okozta, legyen szó tudatosságról, (környezeti) tényezőkről vagy egyéb, önmagában kóros érték nélküli változásokról.

[35] A tanzániai elnök tesztelte a tesztet – a mi kancellárunk még nem tart ott, kiderült, hogy a teszt kecskéket, nyulakat, házimacskákat, (papaya) gyümölcsöt is pozitívnak tesztelt!

Erről több forrás is van:  Az elnök videója | Video Backup | A Reuters is beszámolt róla | RT-Deutsch | n-tv és a Sputniknews is.

[36] Fan Wu: Egy új coronavírus, amely emberi légzőszervi megbetegedésekhez kapcsolódik Kínában.

A WHCV vírusgenomot a Betacoronavirus nemzetség két reprezentatív tagjával – egy emberrel kapcsolatos koronavírussal (SARS-CoV Tor2, GenBank hozzáférési szám: AY274119) és egy denevérrel kapcsolatos koronavírussal (denevér SL-CoVZC45, GenBank hozzáférési szám: MG772933) – történő szekvenciaillesztéssel határozták meg.

[37] Sealer: skálázható hézagzáró alkalmazás a genom draftok befejezéséhez.

[38]

A PCR-technikára vonatkozó szakasz:

Az alábbi cikkeinkben és bejegyzéseinkben már mindent összegyűjtöttünk, amit a PCR-tesztről tudni lehet és tudni kell. Az összes információ alátámasztására több száz forrás van megadva.

  1. A PCR-tesztet nem validálták
  2. A DNS-teszt a manipuláció eszközévé válik
  3. Prof. Christian Drosten tudományos csalása
  4. Kiegészítő elemzés a Corona-bizottság 4. üléséhez
  5. PCR: rossz, rosszabb, napi hírek
  6. A CoronaFacts cáfolja a Német Sajtóügynökséget a Coronával kapcsolatban – 2/3. rész
  7. Viaveto – PCR- Kritikus nézőpont (videó)
  8. Mit jelent a CT-érték (Videó)
  9. Elég a PCR-teszt elleni támadás? Nem egészen

A PCR egy gyártási technika!

A polimeráz láncreakció (PCR) a mintában található DNS egy szakaszát, azaz a DNS-szekvencia egy részét sokszorosítja. Mivel az állítólagos SARS-CoV-2 vírusnak nincs DNS-e – ez egy úgynevezett RNS-vírus -, az RNS-t egy megelőző lépéssel (reverz transzkripció/RT) alakítják át DNS-vé. A SARS-CoV-2 teszt ezért RT-PCR teszt.

Egy molekulával kezdjük. Egy kis mennyiségű DNS-sel kezdünk, és minden egyes ciklusban megduplázzuk a mennyiséget, ami nem hangzik soknak, de ha már 30-szor megduplázzuk, akkor körülbelül egymilliárdszor több anyagot kapunk, mint amennyivel kezdtük. Tehát mint gyártási technika, ez nagyszerű. Az RNS előállítása során egy fluoreszcens molekulát kötnek az RNS-hez. Egy bizonyos hullámhosszúságú fényt bocsátanak ki, és erre választ kapunk, más hullámhosszúságú fényt kapunk vissza. Tehát mérik a visszaérkező fény mennyiségét, és ez az ő helyettesítő jelzőjük arra, hogy mennyi DNS van ott.

Az RT-PCR során azonban számos hibalehetőség adódik. Az RNS kivonása nem hatékony, még kevésbé hatékony az RNS komplementer DNS-é történő átalakítása (Stephen Bustin professzor megjegyezte, hogy a hatékonyság ritkán haladja meg az 50%-ot, és könnyen 10-szeresére is változhat), és nem hatékony maga a PCR-eljárás sem. Néhány példa Videó (19:00 perc)

Stephen Bustin professzor a kvantitatív PCR egyik legelismertebb szakértője a világon. Azt is kijelentette, hogy nem bölcs dolog 35 ciklusnál többet használni, de úgy tűnik, hogy senki sem korlátozza a ciklusokat 35 vagy annál kevesebb ciklusra (a MIQE iránymutatások 40-nél kevesebbet javasolnak). [Vö. off-Guardian podcasttal.]

A laboratóriumok teljesen önkényesen járnak el, nincs szabvány és nincs ellenőrzés. Az egészségügyi hatóságok általában nem kapnak információt arról, hogy hány ciklust végeztek el.

A Tagesschau: “A Dittmer laboratóriuma nemcsak az esseni klinikák, hanem az egész város számára elvégzi a PCR-vizsgálatokat. Rendszerint nem tájékoztatja az egészségügyi hatóságokat a Ct-értékről. “Ezt nem terveztük. Általában csak azt kommunikáljuk, hogy valaki pozitív vagy negatív.”

Fontos a molekulamennyiség?

Ha az eljárás hatékony, három RNS-molekula kimutatható nagyszámú ciklusban. Ha vannak olyan emberek, akiknek olyan kis mennyiségű “vírus” van a szervezetében, amely nem okoz egészségügyi problémákat, akkor is pozitív lenne a tesztjük.

Működőképes az állítólagos vírus?

Ha az állítólagos vírusnak csak nem fertőző részei vagy defekt vírusrészecskék lennének ott, akkor is pozitív lenne a teszt. A vizsgálatok nem bizonyítják, hogy patogén, szaporodásra képes vírus van jelen.

A konstruált genetikai szál (SARS-CoV-2) 29903 bázispárból és összesen 10 génből áll.

A 2 “génből”, ami körülbelül 6000 nukleotid hosszúságnak felel meg, csak a kb. 250-280 nukleotid hosszúságú frakciókat “detektálja” a PCR, a PCR teszt egyes primerei csak 37bp-t detektálnak, mire megengedhetetlenül azt állítják, hogy bizonyítottuk e 2 gén jelenlétét. A valóságban nem is ezt, hanem a véletlenül nagyjából ilyen hosszúságban jelenlévő RNS-molekulákat észleljük.

Meg tudja-e különböztetni az RT-PCR a fertőzött és a nem fertőzött vírusokat?

Természetesen nem tudja.

A PCR-tesztet csak egy nagyon rövid, <1%-os szekvencia-szegmens ellenőrzésére használják, egy elméleti, konstruált genetikai szál alapján. Maga a vizsgálat nem ismeri a genetikai anyag eredetét, és nem tud információt adni annak jellemzőiről.

Minden tesztkészlet gyártója a használati utasításban megjegyzi, hogy ez a teszt csak kutatási célokra alkalmas, diagnosztikai célokra nem használható.

Hogyan működik az RT-PCR részleteiben?

A következő lépésekkel teszteljük a specifikus RNS-t:

Az RNS-t egy mintából kell kivonni. Ezt gondosan kell elvégezni, hogy a DNS-t eltávolítsuk, és hogy ne legyenek jelen olyan vegyi anyagok, amelyek gátolhatják a további lépéseket. Az RNS abszolút tisztaságát nem lehet garantálni.

Az RNS-t komplementer DNS-é (cDNS) kell alakítani. Ez a reverz transzkriptáz enzim segítségével történik, és soha nem túl hatékony (50%). A keletkező DNS mennyisége számos tényezőtől függően jelentősen változhat, talán 10-szeresére (régebben 100-szorosára).

Az eljárás PCR-részében a cDNS primerekkel és egy szondával (és esetleg némi kóbor DNS-sel a mintából) van jelen. A primerek kijelölik az amplifikálandó cDNS elejét és végét. A folyamat minden egyes ciklusában (PCR) a DNS mennyisége körülbelül megduplázódik. A szondához fluoreszcens markereket csatolnak, így minden egyes lépésnél a fénymennyiség alapján megbecsülhető, hogy mennyi DNS keletkezett.

Esetleg a kapott DNS-t szekvenálni lehet, hogy pontosan meghatározzák, hogy milyen bázisok (“négy különböző DNS-gyöngyből álló lánc”) vannak benne.

Minden egyes lépésnél előfordulhatnak hibák és hiányosságok. A mennyiségek tényleges becslése csak akkor lehetséges, ha a reakciót egy másik, szintén duplikált RNS ismert mennyiségével “spiccelik”. Ezután a PCR-ciklusok száma nagyjából összefüggésbe hozható az eredeti anyagmennyiséggel.

Van rá bizonyíték, hogy vannak problémák, vagy ez csak egy hipotézis?

Mostanra már több olyan cikk is megjelent, amely lényegében lehetetlen teszteredményeket mutat be. Egy Kínából származó tanulmány egymás után negatív (N), pozitív (P) vagy kétséges (D, feltehetően köztes) vizsgálati eredményekről számolt be. A mintegy 600 betegből 29 megmagyarázhatatlan eredményt mutató egyén eredményei a következők voltak: 1 DDPDD 2 NNPN 3 NNNPN 4 DNPN 5 NNDP 6 NDP 7 DNP 8 NDDPN 9 NNNDPN 10 NNPD 11 DNP 12 NNNP 13 PPNDPN 14 PNPPP 15 DPNPNN 16 PNNP 17 NPNPN 18 PNP 19 NPNP 20 PNPN 21 PNP 22 PNP 23 PNP 24 PNDDP 25 PNPNN 26 PNPP 27 PNP 28 PNPN 29 PNP. Egy szingapúri tanulmányban 18 betegnél szinte naponta végeztek vizsgálatokat, és a többség legalább egyszer, egy betegnél akár négyszer is pozitívból negatívba, majd vissza pozitívba váltott. Kínában azt találták, hogy a két egymást követő negatív teszt után elbocsátott betegek 5-14%-ánál később ismét pozitív lett a teszt, általában új tünetek nélkül. Dél-Koreában nemrégiben 91 ilyen betegről számoltak be. Egy 68 éves kínai férfi kórházba került a tünetekkel, és a tesztje pozitív lett. Miután tünetei elmúltak, és kétszer negatív lett a tesztje, elbocsátották. De a tesztje ismét pozitív lett, újra felvették, ismét elbocsátották, ismét pozitív lett a tesztje, újra felvették, majd harmadszor is elbocsátották.

PCR – Mit jelent a CT-érték?

A CT-érték azt írja le, hogy hányszor kell a betegmintából származó génfragmentumot felerősíteni ahhoz, hogy az állítólagos “kórokozó génfragmentumhoz” tartozó hozzáadott fluoreszcens festék jelentősen világítson. Ha például ez 30 erősítési cikluson ül, akkor 1 kiindulási mennyiséget tekintve körülbelül egymilliárdszor több anyagot kapunk, mint amennyivel kezdtünk.

Következtetések

Úgy tűnik, hogy a koronavírus RT-PCR tesztjét úgy tervezték, hogy minél több pozitív tesztet produkáljon. A “valódi” pozitív eredmény elmaradásától való félelem olyan nagy, hogy az RT-PCR-en alapuló speciális vizsgálati módszertan kifejlesztői teljesen figyelmen kívül hagyják a hamis pozitív eredmények kockázatát. A hamis pozitív eredmények az állítólagos járványt nagyobbnak mutatják, és igazolják a gazdaság teljes leállítását, az emberek saját otthonukba zárását és az emberek életében szinte minden olyan dolog tönkretételét, amit élveznek.

Ha nincs bizonyíték a betegséget okozó vírusra, a teszt csak a szervezetre jellemző szekvenciákat mutatja ki.

2022. április
A cikk nem jelöl meg önálló szerzőt, így szerzőnek Samuel Eckertet tekintjük.
Fordította:
Király József
okl. vegyészmérnök

 

 

Print Friendly, PDF & Email

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.