Majomparádé

Orvosi és statisztikai szakértők egy online konferencián elemezték a majomhimlő-pánikot és a médiában a “patogén vírusokról” elterjedt narratívát.

Léteznek-e patogén vírusok? Mi áll a majomhimlővel kapcsolatos pánikkeltés mögött?
Ezekkel a kérdésekkel foglalkozott a “Majomhimlő-mánia” című online konferencia tíz prominens résztvevője 2022. június 1-jén.
A konferenciát Alec Zeck, író, előadó és az US hadsereg volt századosa szervezte és moderálta. Zack a Health Freedom for Humanity nonprofit szervezet ügyvezető igazgatója és alapítója. A konferencián a következő személyek vettek részt:

Dr. Andrew Kaufman, kutatóorvos, természetgyógyász tanácsadó, feltaláló, igazságügyi pszichiáter és szakértő. Többek között rendelkezik a Massachusetts Institute on Technology (MIT) biológiai (sejt- és molekuláris biológia) Bachelor-diplomájával.

Dr. Thomas Cowan, általános és alternatív orvos, író, a Weston A. Price Alapítvány elnökségi tagja és az Antropozófiai Orvosi Szövetség korábbi alelnöke.

– Dr. Samantha Bailey, háziorvos, szerző; Új-Zéland legnagyobb YouTube egészségügyi csatornáját vezeti.

Dr. Mark Bailey, háziorvos és hétszeres új-zélandi duatlonbajnok.

Dr. Amandha Vollmer, holisztikus orvos. Vollmer a torontói Canadian College of Naturopathic Medicine (Kanadai Természetgyógyászati Főiskola) doktora, valamint mezőgazdasági biotechnológiából szerzett tudományos alapdiplomát. (Vollmer fejtegetéseit a pleomorfizmusról mint nem szorosan a témához tartozót, kihagyjuk a magyar fordításból. Akit érdekel, a forrás-oldalon megtalálja.)

Dr. Saeed Qureshi, a biotechnológia professzora. Qureshi több mint 30 éves munkatapasztalattal rendelkezik a kanadai Egészségügyi Minisztériumban kutatóként gyógyszervizsgálati, mérési, validálási, hitelesítési szakterületen. Honlapja: http://www.drug-dissolution-testing.com/

Christine Massey, biostatisztikus.

Mike Stone, egészségügyi edző és a viroliegy.com weboldal üzemeltetője.

Kevin Corbett, egészségügyi tudós, a Corman/Drosten felülvizsgálati jelentés egyik szerzője.

Eric Francis Coppolino, oknyomozó újságíró, aki vállalati csalásokra és mérgezések miatti kártérítési perekre szakosodott.

A konferendiáról készült 2,5 órás felvétel itt tekinthető meg.
Az alábbiakban a konferencia összefoglalója következik.

Az elfogadott virológia félrevezető

A konferencia elején Dr. Thomas Cowan a virológusok, biológusok, orvosok és tudósok kommunikációjáról beszélt: összezavarják vele az embereket. Mert például a SARS-CoV-2 vírussal való első kapcsolatfelvétel után az ember egy életre immunis lehet erre a vírusra, vagy nem – mondják. A pozitív PCR-teszt pedig azt jelenti, hogy valakinél vagy van vagy nincs “a vírus”.

A Covid-narratíva áltudományos jellegének példájaként Cowan egy jól ismert angol tanulmányra mutatott rá. Ebben a vizsgálatban kísérletet tettek arra, hogy az önkénteseket megbetegítsék az állítólagos SARS-CoV-2 vírusnak való kitettséggel. Az önkéntesek azonban nem egy konkrét vírusnak voltak kitéve, hanem egy több száz anyagot tartalmazó sejtkultúrát kaptak az orrukba. Néhány önkéntes később megbetegedett, mások nem.

A Monkeypox egy “Hollywoodban készült vírusos kasszasiker” forgatókönyvét követi

Dr. Samantha Bailey megjegyezte, hogy az eddigi ál-járványok során a lakosság valójában nem félt. A médiát akkoriban még nem koordinálták propagandagépezetté. Az elmúlt évtized “világjárványai” azonban lehetővé tették a gyógyszeripar és “globalista szövetségesei” számára, hogy “élesítsék játékukat”. Az eredmény, mint mondta, a “Covid-19” néven ismert “produkció” lett.

Amikor a majomhimlő először jelent meg a médiában, Bailey azonnal tudta, hogy ez is csalás. Bailey szerint a “Hollywoodban készült vírusos kasszasiker” forgatókönyvét újra forgatták. A vonatkozó tanulmányok elemzése során kiderült, hogy nem találtak vírust, és a Covid-19-hez hasonlóan homályos diagnosztikai kritériumokat alkalmaztak.

Ismét nagyon beteg emberekről és koporsókról készült képek kerültek nyilvánosságra, és az emberek megijedtek a 10 százalékos történelmi halálozási arányokkal – mondta Bailey.
Elővették a “nem specifikus tüneteket” is, valamint a PCR-tesztet, az egyetlen olyan diagnosztikai eszközt, amely még tünetmentes embereknél is pozitív eredményt adhat. A fiktív világjárványt karantén és a védőoltások fogják teljessé tenni.

Bailey rámutatott, hogy az állítólagosan majomhimlő okozta bőrkiütések egyáltalán nem specifikusak. Ezenkívül a majomhimlő PCR-tesztet nem validálták.

A vírus illúziója csak a gyógyszeriparnak és a “globalista szektának” használ, amelynek a népességszabályozáshoz olyan intézkedésekre volt szüksége, mint a maszkok és a társadalmi távolságtartás – foglalta össze Bailey.

Hogyan lett a himlőből majomhimlő?

Mike Stone a himlő állítólagos felszámolásáról és a majomhimlővel való kapcsolatról beszélt. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 1948-as megalakulásakor a himlő nem volt endémiás az iparosodott világban. Az utolsó eset 1949-ben történt az Egyesült Államokban.

A WHO a technológia hiánya miatt nem kezdte meg azonnal a felszámolását. Ugyanakkor hittek a sikeres felszámolásban, mivel a himlőt csak az ember terjesztette, és így nem terjedhetett át más fajokra. Ez megkönnyítette a felszámolást az emberek immunizálásával.

Mint Stone kifejtette, 1958-ban a WHO bejelentette, hogy világszerte ki akarja irtani a himlőt. Ugyanebben az évben jelent meg a majomhimlő első esete. Ez három laboratóriumi majomnál történt, amelyeket gyermekbénulás-kutatásra használtak. Vírust azonban nem azonosítottak, a majmoknak csak himlő tünetei voltak. Mivel 1966-ban 33 országban volt endémiás a himlő, a WHO az ENSZ támogatásával úgy döntött, hogy fokozza az oltási kampányt – több pénzzel és módosított oltóanyagokkal.

1970-ben aztán két olyan országban is előfordult néhány himlőbetegség, amelyet korábban himlőmentesnek tekintettek: Zaire és Libéria. A két zaire-i eset közül az egyiket a további vizsgálatok után átnevezték bárányhimlőnek. A másik eset – amely egy kilenc hónapos csecsemőt érintett – az első majomhimlős eset lett. Ezt követően a két libériai esetet is újból kivizsgálták, és majomhimlőnek nyilvánították. Így a himlő “felszámolása” sikeres volt.

Az utolsó állítólagos himlőbetegség 1977-ben fordult elő Szomáliában – folytatta Stone. Először azt mondták, hogy a beteg maláriás volt, majd állítólag bárányhimlős, végül a himlő mellett döntöttek. 1980-ban a WHO bejelentette a himlő felszámolását.

Stone szerint azonban a betegséget nem számolták fel, csak a diagnózis meghatározása változott: A himlőből majomhimlő lett. Maguk a tünetek megkülönböztethetetlenek voltak, még a bárányhimlőtől is. A himlő “felszámolása” előtt a bárányhimlő volt a legtöbbször félrediagnosztizált betegség, mert összekeverték a himlővel.

A jelenlegi majomhimlős esetekben Stone szerint rá kellene vizsgálni más kiütésekkel járó betegségekre – például a bárányhimlőre, a herpeszre és az övsömörre – hogy ezeket ki lehessen zárni. De ez nem történik meg.

Stone úgy véli, hogy ezeket a tüneteket nem lehet megszüntetni, mert ezek a szervezet méregtelenítési folyamatának részei.

A himlő tüneteinek majomhimlőre vagy bárányhimlőre való átminősítése ugyanaz a módszer, mint az influenza, a tüdőgyulladás, a covid-19, illetve a HIV, a szifilisz és az allergia esetében – jegyzi meg Stone.

Az oxidáció olyan részecskéket hozhat létre, amelyeket tévesen himlővírusoknak értelmeznek

Dr. Andrew Kaufman a majomhimlő vírus állítólagos izolálásáról beszélt, utalva az állítólagos vírus fent említett felfedezésére a gyermekbénulással kapcsolatos kutatások során, és az ennek megfelelő 1958-as oltásra. A majmoknál a himlőhöz hasonló, nem halálos kimenetelű betegség fellépése két estben 50 vagy 60 nappal azután történt, hogy a majmok megérkeztek Afrikából – mondta. A majmok tehát nem Afrikában betegedtek meg, hanem csak utána.

Az első szállítmánnyal 150 állat érkezett, amelyeket profilaktikusan kezeltek nagyon mérgező antibiotikumokkal, például sztreptomicinnel. A vonatkozó tanulmány szerint “csak” néhány állat pusztult el a következő két hétben. A magasabb halálozás különösen a pneumococcusoknak volt köszönhető, egy olyan baktériumnak, amelyet az antibiotikumoknak valójában meg kellett volna akadályozniuk.

A 373 megbetegedett állatból 14-nél a bőrkiütésen kívül nem észleltek klinikai himlő tüneteket; és ez figyelemre méltó. A bőrkiütések sem voltak specifikusak, és a boncolás sem mutatott betegségre utaló jeleket a szervekben.

Kaufman elmagyarázta a majomhimlő vírus állítólagos izolálásának folyamatát: először antibiotikumokat adtak a kiütésekből származó gennyhez, majd majomvese-sejtekből, emberi sejtekből, valamint csirkeembriókból álló sejtkultúrába helyezték. Az izolálás mindössze három majom mintáiból történt.

A tanulmány szerint a sejtek morfológiájában változásokat figyeltek meg, amiből a kutatók arra következtettek, hogy vírus van jelen. Azonban egy meglehetősen véletlenszerű, egészséges majmokból álló kontrollcsoportban állítólag ugyanezt a “vírust találták és izolálták”. Kaufman számára tehát egyértelmű:

“Bármit is találtak – nem ez az oka a bőrkiütéseknek.”

Egy második vizsgálat során elektronmikroszkópiát alkalmaztak. Ehhez közvetlenül a kiütésekből vették a gennyet, ahelyett, hogy sejttenyészeteken keresztül mentek volna. A többi mintát a csirkeembriókból vették. A szokásos elektronmikroszkópos eljárás mellett tripszint, egy emésztőenzimet adtak a mintákhoz.

Ennek az elektronmikroszkópos vizsgálatnak a különlegessége az úgynevezett “platinával történő árnyékolás” volt. Ebben az eljárásban egy nehézfém vékony rétegét egy rácsra permetezik, amelyet a mintára helyeznek, hogy a mintán lévő szabálytalanságokat kimutassák. A tanulmány most azt állítja, hogy bizonyos négyszögletes részecskéket a himlővírusokhoz lehet rendelni.

De ahogy Kaufmann elmagyarázta, az ilyen fémek, különösen a platina, nagyon könnyen oxidálódnak, és olyan nanobuborékokat képeznek, amelyek mérete és alakja megegyezik a négyszögletes részecskékével. Így könnyen lehet, hogy a megfigyelt részecskék is a platina oxidációjára vezethetők vissza. Kaufmann arra is rámutat, hogy az állítólagos majomhimlő-vírusokról készült képen, amely jelenleg a legszélesebb körben publikált, nem látható semmilyen négyszögletes alakzat.

Kaufmann arra a következtetésre jut, hogy ezek a majmok valószínűleg az antibiotikumok, a mérgező táplálék, az elszigeteltség és a magány keveréke miatt haltak meg, kiszakítva őket természetes környezetükből és ketrecbe zárva.

Nincs bizonyíték a vírusizolációra

Christine Massey más kutatókkal együtt világszerte levélben fordult az egészségügyi hatóságokhoz, egyetemekhez és más közintézményekhez, amelyben a SARS-CoV-2 teljes izolálását és tisztítását leíró tanulmányt kért. Jelenleg több mint 30 ország 188 intézményétől kaptunk válaszokat. Egyikük sem tudta ezt bizonyítani. – Massey összegez:

“Ez megerősíti (…), hogy a Covid 19 mögött egy fikarcnyi tudomány sincs, csak tévhitek, értelmetlen tesztek, értelmetlen diagnózisok és értelmetlen statisztikák.”

E válaszok és más kritikus tudósok megállapításai alapján Massey ugyanezt a kérést küldte el más vírusokkal kapcsolatban is. Most az Egyesült Államok Betegségellenőrzési és Megelőzési Központjától (CDC) és más intézményektől kapott válaszokat. Ők sem szolgáltatnak bizonyítékot azon vírusok teljes izolálására és tisztítására, amelyek ellen a CDC a védőoltást ajánlja. Ugyanez igaz a HIV-re, a HPV-re, az influenzára, a himlőre és minden más feltételezett vírusra.

Massey még valami fontosat megjegyez: Több magas rangú intézmény közölte vele, hogy amit kért – teljes izolálás és tisztítás -, az a virológiában soha nem történik meg.

Így Massey most ugyanezt a megkeresést küldte el a majomhimlővel kapcsolatban, és eddig választ kapott a kanadai Ontario egészségügyi hatóságától. Nem meglepő módon ezúttal sem szolgáltattak bizonyítékot.

A PCR-teszt nem diagnosztikai eszköz

Dr. Mark Bailey szemügyre vette a PCR-tesztet. Ez áll a “hamis járványok” középpontjában, mert ez produkálja az esetszámokat. Több milliárdszor is felhasználható. A tesztnek azonban semmi köze az egészséghez vagy a természethez.

Bailey rámutat, hogy a PCR-technológia egy gyártási folyamat, nem pedig egy diagnosztikai eszköz, amint azt feltalálója, Kary Mullis világossá tette. Ha egy vírusra specifikus génszekvencia van jelen – azaz ha a szekvencia eredete egyértelmű -, akkor PCR segítségével meg lehet találni. De még így is problematikus ezt a tesztet diagnosztikai eszközként használni.

Bailey példaként említi a 2006-os New Hampshire-i hamis szamárköhögés járványt, amelyet a PCR-tesztek eredményei váltottak ki.

Mivel a teszthez nem volt arany standard – a vírus teljes izolálása és tisztítása -, a tudósok csupán feltételezték, hogy a betegmintákban vírus van jelen, amihez aztán hozzárendeltek bizonyos génszekvenciákat, bár a vírus eredete továbbra is bizonyítatlan maradt, mondja Bailey. Aztán azt állítják, hogy a teszt kimutatja a vírust, miközben az csak ezeket a szekvenciákat találja meg.

Bailey rámutat továbbá az érzékenység és a specificitás problémájára. A gyártók által megadott specificitás például általában az analitikai specificitást jelenti. A klinikai diagnózis szempontjából azonban a diagnosztikai specificitás a legfontosabb. Ez azt jelenti, hogy a tesztnek nem csak bármilyen génszekvenciát kell találnia, hanem egy adott állapotot kell kimutatnia. Bailey szerint azonban ilyen klinikai validációs vizsgálatokat még soha nem végeztek. Egyszerűen feltételezik, hogy a teszt bármilyen betegséget képes kimutatni. Ez vonatkozik a Christian Drosten által közreműködésével kifejlesztett, elsőként bevezetett SARS-CoV-2 tesztre is, amely olyan génszekvenciákat talál, amelyeket csak számítógépes szimulációban építettek föl egy vírussá.

Bailey úgy véli, hogy a PCR-ciklusokról szóló vita csak eltereli a figyelmet. Nincs értelme erről vitatkozni, amikor bebizonyosodott, hogy a PCR-teszt alkalmatlan a diagnózisra. Bailey így foglalja össze:

“Ha nem mutattak nekünk vírust, akkor ne is tegyünk úgy, mintha megmutatták volna.”

Bailey arra is rámutat, hogy az új multiplex PCR-tesztek még veszélyesebbek. Ezekkel állítólag több vírus is kimutatható egyazon teszttel. Ez lehetővé tenné, hogy még több ügyet kreáljanak a semmiből.

Bailey:

“A jelenleg alkalmazott PCR-tesztet el kell vetni, még akkor is, ha a majomhimlő nem válik Bill Gates második világjárványává. Fontos, hogy felébredjünk és felismerjük a forgatókönyvet, mert a PCR-csalást addig fogják folytatni, amíg csak hagyjuk.”

A brit egészségügyi hatóság “járványokat” hoz létre

Kevin Corbett az Egyesült Királyság Egészségbiztonsági Hatóságát (UK Health Security Agency UKHSA) veszi górcső alá. Szerinte egészségügyi hatóságból vírusügyi ügynökség lett, és most klinikák és laboratóriumok egész hálózatát működteti, amelyek aktívan részt vesznek az esetek felkutatásában, hogy állítólagos járványokat szervezzenek és félelmet keltsenek. Ez már 30 éve tart, nemcsak az Egyesült Királyságban, hanem mindenhol, különösen az Egyesült Államokban.

Most a majomhimlő esetében is a “demográfiai kockázati csoport megközelítést” próbálják alkalmazni, ahogyan a Covid, a HIV, a SARS és más “járványok” esetében is tették. Mint Corbett elmagyarázza, az UKHSA erre úgynevezett “esetdefiníciókat” használ: “lehetséges” (gyanú); “valószínű” (általános tünetek); és (PCR-teszt általi) “megerősített”. E meghatározások mindegyikéhez megkérdőjelezhető kritériumokat rendelnének.

“Ezek [az esetmeghatározások] jelentik azt a horgászbotot, amelyet az UKHSA arra használ, hogy az eseteket fogjon ki” – mondja Corbett.

A kutató figyelmét a “valószínűsíthető” eset kritériumai keltették fel, mivel a HIV-hez hasonlóan itt is a szex kerül a képbe: A homoszexuálisok vagy a heteroszexuálisok a megfelelő kockázati csoportba tartoznak, mert a majomhimlős betegek mintegy fele nem heteroszexuális – mondta. Továbbá a majomhimlő jelzett tünetei hasonlítanak a “HIV-fertőzés” tüneteihez.

Azt is kifogásolja, hogy különösen azokat az embereket vizsgálják, akik orvoshoz fordulnak, és esetleg sok gyógyszert szednek. Még tesztelésre is kényszerítik őket. Emiatt – mondja – a szexuális betegségek klinikáin is felbukkantak a majomhimlős esetek. A fogvatartottakat is kényszerítették tesztelésre.

Corbett szerint a média által közzétett majomhimlőről készült képek között nincs egyezés. Ebben is hasonlít a jelenlegi hisztéria az 1980-as évek AIDS-hisztériájára: egzotikus betegségek, Afrika, szexszel vegyítve: ez csodálatos a médiának; jól eladható.

Corbett rámutat, hogy az UKHSA két és fél hét alatt tízszer változtatta meg a majomhimlővel kapcsolatos weboldalát.

Végezetül Corbett kijelenti, hogy az UKHSA-nak a valódi egészségügyi problémákkal kellene foglalkoznia, például a Covid-injekciók vagy a mérgező élelmiszerek által okozott számos kárral, ahelyett, hogy ilyen hamis járványokat kreál.

Félrevezető adatok a vakcinák hatékonyságáról

Dr. Saeed Qureshi különösen az “oltás” hatékonyságával, pontosabban a relatív kockázatcsökkentés (RRR) és az abszolút kockázatcsökkentés (ARR) közötti különbséggel foglalkozott (Mi is beszámoltunk róla). A Pfizer vakcina esetében az RRR 95 százalék – a gyártó által állított hatékonyságnak megfelelően -, az ARR pedig 0,84 százalék – ami nem igazán jó érv az eladáshoz, illetve a társadalomra kényszerítéshez.

A majomhimlő-történet egy kampány a szex ellen

Mindez a teszt függvénye – magyarázza Eric Coppolino. Elmondása szerint akkor kezdett el kételkedni a Covid “világjárványban”, amikor egy barátja elmondta neki, hogy a woodstocki fesztiválra a hongkongi influenza idején került sor. Szóval ezek a fiatalok hatalmas bulit tartottak az esőben, mindent megosztottak, szex volt váltakozó parnerekkel – és senkit sem érintett a hongkongi influenza.

Coppolino tehát összehasonlította az akkori képeket a Covid-“járvány” idején tapasztalható társadalmi távolságtartással, és látta, hogy valami nincs rendben. A hongkongi influenza akár 100 000 embert is megölhetett az Egyesült Államokban. Coppolino ezután felhívta a woodstocki fesztivál szervezőjét, és megkérdezte tőle, hogy a fesztiválon volt-e probléma a hongkongi influenza. Nem volt. Ugyanezt a választ kapta a fesztivál hivatalos fotósától és a “Mezítláb Babilonban” című könyv szerzőjétől is. Coppolino folytatta:

“Arra a következtetésre jutottam (…), hogy 1969-ben ezek analóg emberek voltak, míg 2020-ban gyakorlatilag mindenki digitális ember.”

Coppolino elmagyarázza, hogy digitális világban élünk. Ennek mellékterméke szerinte a “digitális betegségek kora”. A nullák és egyesek világában élünk, amelyet a Microsoft szabadalmaztatott. Ami viszont fontos, mondja Coppolino, az a környezet, a terep tanulmányozása, ahogyan azt Antoine Béchamp javasolta – ellentétben Louis Pasteurrel, aki a csíraelméletet képviselte.

A digitális világ egyik következménye, hogy algoritmikusan gondolkodunk – ” algorithmic morality, algoritmikus erkölcs”, ahogy Celia Farber újságíró nevezi. Coppolino elmagyarázza:

“Ha egész nap robotokkal foglalkozol, úgy gondolkodsz, mint egy robot. Ez felpuhította a tudatot, és lehetővé tette a lakosság további befolyásolását. A digitális technológiában való teljes elmerülésük már megváltoztatta őket.”

Coppolino úgy véli, hogy a majomhimlő-sztori a szex elleni kampány. Szerinte ezt már kipróbálták a Coviddal (és a HIV/AIDS-szel – a szerk.). Marshall McLuhan fiától, Eric-től származó idézettel zárja:

“Testünket minden felől támadják az új médiumok; ez az állapot az intellektus mélyreható dezorientáltságához és a kultúra destabilizációjához vezetett az egész világon. A testetlen kommunikáció korában a test jelentése, jelentősége és megtapasztalása teljesen megváltozik és eltorzul”.

“Gain-of-Fiction”

Az előadások után a közönség számos kérdésére válaszoltak. Különösen érdekesek voltak a válaszok arra a kérdésre, hogy miről szólt a gain-of-function kutatás. Itt a baktériumok vagy vírusok mutációs folyamatait gyorsítják fel, hogy beállítsák átvihetőségüket és virulenciájukat, valamint immunválasz kiváltására való képességüket. A funkciógyarapodás kutatása az utóbbi időben visszatérő téma volt a SARS-CoV-2 laboratóriumi eredetének hipotézisével kapcsolatban.

Mindenki egyetértett abban, hogy ez egy félelemkampány volt. Nem volt értelme beszélni róla, ha nem volt bizonyíték a vírusokra. A laboratóriumi eredetű elmélet, mondták, egy alternatív magyarázat volt azok számára, akik megkérdőjelezték a narratívát. A második világháborúban és más háborúkban az emberek megpróbáltak volna biofegyvereket kifejleszteni, de nem jártak sikerrel. A szakértők “gain-of-fiction”-nek nevezték el a gain-of-function-t.

Eric Coppolino szerint mindenesetre egy mainstream lap, a Daily Mail számolt be először a laboratóriumi eredetről, még 2020. február 16-án.

Vollmer és Kaufmann azt a hasznos tanácsot is adja, hogy ne próbáljunk meg tanítással és prédikálással meggyőzni másokat erről a csalásról; ez csak lelki sokkot okozna nekik. Azt mondják, hogy egyedi módon kell eljárni, racionalitást kell modellezni, logikus és független gondolkodásra, valamint kérdezésre kell ösztönözni – és meggyőzni őket annak az útnak a sikerével, amelyet ők maguk is követnek. Néhányan azonban annyira indoktrináltak, hogy soha semmit nem fognak megkérdőjelezni.

Összeállításunk a transition news írása alapján készült.

2022. június
Közzéteszi:
Király József

Print Friendly, PDF & Email
Updated: június 5, 2022 — 6:33 du.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.