Kit Knightly Off-Guardianban megjelent írásának fordítása
A nyugati világ nagy részén már nincsenek lezárások, enyhítik az oltási kötelezettségeket, és bármerre nézünk, a maszkot viselők egyértelműen kisebbségben vannak.
Legalábbis egyelőre, jobb kifejezés híján, nagyjából “visszatértünk a normális kerékvágásba”… Attól eltekintve, hogy gazdaságunk teljesen szétesett, a pénzügyi irányítás szigorúbb, több tucatnyi riasztó precedensről van tudomásunk, amelyeket a jövőben bármikor bevethetnek, és itt van a több millió ember, akiknek hamis ürüggyel mérget fecskendeztek be.
De legalább a lezárás frontján normálisak vagyunk… többnyire.
A lezárások gyorsan azon kínos dolgok közé tartoznak, amelyeket mindig is csak mások támogattak, mint a lötyögő farmerek viselése vagy a Thatcherre való szavazás. A politikusok lázasan hárítják a felelősséget, és azt állítják, hogy soha nem is akarták a lezárásokat.
Bezzeg Kínában…
Miközben a világ többi része “koviddal él”, a kínai városokban az emberek még mindig a disztópikus szintű ellenőrzés és felügyelet alatt állnak. Amibe belefér, hogy néha behegesztik lakásuk ajtaját.
Miért?
Nos, néhány mainstream “magyarázatot” biztosan kizárhatunk:
- Tudjuk, hogy ez nem azért van, mert a kovid egy valódi betegség, vagy bármilyen módon egyedülállóan veszélyes. Az adatok erről már közismertek.
- Tudjuk, hogy nem azért, mert a lezárásokat a lakosság egészségének védelme vagy a járványok kitörésének megelőzése érdekében rendelték el. Az adatok erről is ismertek.
- Tudjuk, hogy ez nem azért van, mert a kínai kormány értékesebbnek tartja polgárai életét, mint ahogyan teszik azt a nyugati kormányok.
- És tudjuk, hogy nem azért, mert Kína valamilyen biotechnológiával előállított nyugati vírustámadás áldozatai lett. Ez az elképzelés mindig is abszurd volt…
De akkor mi a valódi magyarázat?
Nos, erre valójában több válasz is van, amelyek mindegyike visszatér régi barátunkhoz, a kamu tőzsdei tipphez (amikor mindkét kínált, látszólag ellentétes opció esetében rosszul jársz).
1. Rosszfiú, jófiú a pankrációban
Ha elfogadjuk, hogy a kovid “világjárvány” valójában egy globális pszichológiai akció volt, amelyet a világ kormányainak többsége közösen hajtott végre a nemzetek feletti pénzügyi, vállalati és politikai érdekek kényszerítő hatására, akkor ebből de facto következik, hogy az együttműködő kormányok közötti bármilyen látszólagos különbség a narratívában előre elrendelt, engedélyezett volt.
Röviden, valakinek el kell játszania a “rosszfiút”.
Ebben az esetben Kína brutális, “zéró kovid” megközelítése lehetővé teszi a nyugati kormányok számára, hogy a “mérsékeltnek” mutatkozzanak, pusztán azért, mert nem olyan karikatúraszerűen “gonoszak”, mint Kína.
Természetesen ez mindkét irányba működik.
A “Nyugat” mondhatja a polgárainak, “nézzétek, milyen brutális Kína a lezárásokkal, mi soha nem mennénk ilyen messzire, mert mi törődünk a jogaitokkal”.
Eközben Kína azt mondhatja, hogy “nézzétek, milyen laza és szervezetlen volt a Nyugat kovid-reakciója, mi soha nem lennénk ennyire figyelmetlenek, mert törődünk az egészségetekkel”.
Ez – és itt van megint ez a kifejezés – a hamis tuti tipp, amelynek ellenkezője éppúgy hamis.
Mindkét oldal a jófiú szerepét tölti be saját narratívájában, a másikban pedig a rosszfiúét, és így valójában támogatják egymást, miközben a másként gondolkodókat egy ellenőrzött “alternatív véleménybe” terelik.
2. Vakcinák támogatása
A mostanra már mindenütt jelen lévő Devi Sridhar[1] egy hónappal ezelőtt tulajdonképpen megvédte Kína “kemény döntéseit” a zéró koviddal kapcsolatban a The Guardian hasábjain, olyan módon, hogy Kínának azért kell ilyen szigorúnak lennie, mert az ő vakcináik nem működnek olyan jól, mint a mieink:
Kína lakosságának alacsonyabb az átoltottsági aránya, és a vakcinák kevésbé tűnnek hatékonynak, mint a legtöbb más országban. És sok embernek nincs korábbi fertőzésből szerzett immunitása sem. Ha Kína feladja a megfékezést, és engedi a fertőzések nagy hullámát, az ország a jelenlegi oltottsági szint mellett hatalmas veszteségeket fog elszenvedni.
Az egész cikk valójában csak a “biztonságos és hatékony” mRNS vakcinák reklámozásáról szól (valamint egy más ütemtervről, amellyel alább foglalkozunk):
“A nem-mRNS kínai vakcinák alacsony hatékonysága is növekvő aggodalomra ad okot: a vizsgálatok azt mutatták, hogy a védő hatás gyorsan csökkent, és hat hónap elteltével már nem volt kimutatható […] Kína elfogadja, javítania kell a vakcináit. Ehhez azonban hozzáférésre van szüksége az mRNS-technológiához, és ez eddig holtpontra jutott. A Moderna nem volt hajlandó átadni technológiáját a kínai cégeknek gyártás céljából, ehelyett közvetlenül akarja azt értékesíteni az óriási piacon. Kína ezért ehelyett egy saját fejlesztésű mRNS-vakcina kifejlesztésén dolgozott, de ennek bevezetése késik […] Kínának az mRNS-vakcinákat gyorsan el kell juttatnia a legnagyobb prioritást élvező csoportokhoz.”
Ismét a kétoldalú narratíva.
A Nyugat azt mondja, “Nézd, kedves állampolgár, nekünk nincs szükségünk ezekre a brutális lezárásokra, mert varázslatos vakcináink vannak”, és ebben kimondatlanul benne van, hogy “lezárásokat kell bevezetnünk, ha nem oltatjátok be szorgalmasan magatokat. ”
Eközben Kína a nyugati önzőségre háríthatja a felelősséget a saját lezárásaiért: “Az egyetlen ok, amiért ilyen lezárások vannak, az az, hogy a gonosz, önző nyugati vállalatok nem osztják meg a technológiájukat”. Ez szépen átváltoztatja az összes Kína-barát hangot a nyugati alternatív médiában egyúttal oltáspárti hangokká is.
3. Azt a hazugságot táplálja, hogy a lezárások működnek”
A lezárások nem működnek a betegségek terjedésének megállítására, és 2020 előtt soha nem is javasolták vagy alkalmazták őket ilyen módon.
Aztán 2020 tavaszán a világ szinte minden kormánya látszólag egyszerre hozta meg azt a példátlan döntést, hogy lezárást vezet be a kovid elleni küzdelem érdekében. Ennek igazolásához a mainstream narratívának szüksége volt némi bizonyítékra, hogy a lezárások működnek.
Lépjünk be Kínába.
Újra és újra és újra olvashatjuk Kína lezárásainak nyilvánvaló “elítélését”, a kovid-halálozások állítólagosan alacsony száma mellett.
A főáramú forrásokban kimondatlanul ott van az egyértelmű következtetés, de a kiemelkedő alternatív hangok szívesen fogalmaznak így: “Ezek a lezárások etikátlannak tűnhetnek, de milliók életét mentették meg.”
Mivel MINDEN kovid “eset” teljes mértékben PCR tesztelési programok terméke, és MINDEN “kovid haláleset” nyaktekert, elferdített definíciók eredménye, arra a következtetésre juthatunk, hogy a kínai kovid statisztikák csak egy koholmány, amelyet arra terveztek, hogy elfogadtassák azt az elképzelést, hogy a lezárások valóban működnek.
A világjárványról szóló narratíva hátterében nemcsak a lezárások állnak, hanem az is, hogy a közvéleménynek általánosan enyhüljön hozzáállása a tekintélyelvű kormányzáshoz, épp a Kínának tett bókok révén.
Már 2020 márciusában a Channel 4 TV-adón “szakértők” dicsérték Kína megközelítését, Neil Ferguson siránkozott, hogy az Egyesült Királyság kormányának nincs elég hatalma ahhoz, hogy kövesse Kína ütemtervét, a nyugati hírcsatornák pedig azt állították, hogy Kína “győzedelmeskedett” a kovid felett.
Az üzenet világos volt, és egyáltalán nem volt rejtett: “Ember, nyilvánvalóan rossz, ha nem vesszük figyelembe az egyéni jogokat, de úgy tűnik, ez a megközelítés tényleg működőképes, nem igaz? Nyilvánvaló, hogy mi soha nem tennénk ilyet, de nem tagadhatod, hogy hatékony, ugye?”.
Ez az üzenet még ma is tart, és ennek semmi köze sincs Kínához, de nagyon sok köze a zsarnokság lassú legitimálásához a célhoz, amely szentesíti az eszközt.
Következtetés
Összefoglalva: Kína ” kovid” politikája a világjárványról szóló világméretű narratíva fontos részét képezi, amely a nyugati kormányokra tekintve éles kontrasztot hitet el:
- Elősegíti azt az elképzelést, hogy a vakcinák működnek, és azok segítettek megelőzni a további lezárásokat.
- Előnyös fényben tünteti vet a nyugati kormányokat, amelyek a kínaihoz képest kevésbé drákóiak.
- Egyúttal érvként szolgál a bezárások és más diktatórikus intézkedések hatékonysága mellett.
Talán a legfontosabb, hogy az állítólagos különbség a nyilvános vita kordában tartására és ellenőrzésére szolgál.
A nyugati kapitalizmus hagyományosan baloldali kritikusai a Kínához való ideológiai hűségük miatt kénytelenek megvédeni a vakcinákat és a lezárásokat.
Ezzel szemben a jobboldaliak Kína “szocialista” gyakorlatára mutogathatnak, miközben a nyugati kapitalista gyógyszeripari innovációt dicsérik, amiért megment minket a szigorúbb lezárások szükségességétől.
Mindkét oldalt saját ideológiája irányítja, és nem veszik észre, hogy lojalitásukat arra használják fel, hogy a megengedett véleményspektrumon belül tartsák őket.
Mindeközben mindkét oldal azt állítja, hogy a vírus valós és veszélyes, mindkét oldal ugyanazokat a PCR-teszteket használja, és mindkét oldal ugyanazok a cégek által gyártott vakcinákat reklámozza. A felszínes “különbségek” csak arra szolgálnak, hogy hangoztathassák egyezőségi pontjaikat.
Más szóval, a megosztottság a kovid-taktika kérdésében ugyanolyan valós, mint az Ukrajna körüli harc. Mindez ugyanazt a célt szolgálja, a Nagy Újrakezdést és a globális technokrata kormányzás bevezetését. Egy olyan rendszert, amely se nem kommunista, se nem kapitalista, hanem magáévá teszi a legrosszabb gyarlóságokat, miközben az erényeket megacélozza.
A kínai zéró kovid nem más, mint az olló másik karja.
[1] Devi Lalita Sridhar indiai származású amerikai közegészségügyi “kutató” (értsd: kovid-pánikkeltő), a skóciai Edinburghi Egyetem professzora. Kutatásai a közegészségügyi beavatkozások hatékonyságával és az egészségfejlesztési segítségnyújtás javításával foglalkoznak.
2022. december
Fordította:
Király József
